„A tiszta forrás”

Sokat beszéltünk anno, s ma is szó esik a vizeinkről. „Sima” és ásványvizes forrásokról egyaránt. Gyakran elhangzott, hogy az a kétezer működő borvízforrás jelentheti a Székelyföld legfontosabb aranytartalékát. Soha nem számoltam össze, hogy mennyi is, csak tudomásul vettem, hogy sok, hiszen ott vannak e kutak úton-útfélen, magam is vételezek időnként bőven a homoródi, a szejkei és a korondi forrásokból, de előfordul, hogy Bibarcfalvát, Nagybacont, Tusnádot sem kerülöm el.
Hogy aztán a létezett szocializmus utáni két évtizedben lett-e valami személyes hasznom aranytartalékaink értékesítéséből, azt viszont már egyáltalán nem érzékelem. Többen arról is álmodozhattak, hogy hatalmas tartálykocsikban vagy palackok száz­ezreiben elvándorol innen a borvíz, s jön helyette a dollár és az olaj. Inkább az olaj, mert annak híján vagyunk. Ugye, ebben az évben még tíz lejes benzint is vettünk olykor. Jó lett volna, ha a „nyers” borvíz literéért egy-egy liter benzin járna, mert akkor a világpiaci szint alá kényszeríthetnénk az üzemanyagárakat. Borvízsejkek lennénk, alanyi jogon járó jólét lenne, kiépített infrastruktúra és olyan rendszer, amely valóban az érdekeinkért működne szolgaminiszterekkel és értünk dolgozó elnökökkel. Ez a valódi borvízsejkség a vagyon által már rég helyzetet teremtett volna, és megbecsült kapitalistákként, a monopolhelyzet tetején kuporogva széles autonómiában tengődnénk.
A borvíz körüli eszmefuttatás csak egyfajta ürügy volt most. Annyit szeretnék itt elmondani, hogy a minap tereprendezéssel foglalkoztunk egyik birtokunkon, s addig-addig próbálkoztunk egy mocsaras rész lecsapolásával, mígnem „előugrott” a problémák gyökere: egy bővizű forrást találtunk a zsombékos-tocsogós terület közepén, amelynek gyorsan kis „gübüt”, medencét alakítottunk, s mikor megszállt, mindjárt meg is kóstoltuk. Pont olyan kékes és jéghideg vize van, mint a közelben csordogáló pataknak. Nem ért utol senkit a hasmenés. Szerintem semmi értelme a bevizsgáltatásnak, hiszen nem közfogyasztásra szánjuk, hanem magunknak. A forrás tiszta. Vigyázunk majd a helyre. És gondozzuk a kutat, mert ez manapság nagy kincs. Míg van „tiszta forrásunk” az elfelejtett és magukra hagyott dűlők idején.

Simó Márton

: an accessible web community