Érdemes betérni ide, mert a ház nem csupán tárgyakat őriz, hanem egy eltűnőben lévő világ hangulatát, mindennapjait és emlékeit is. 

A tájház létrejötte elsősorban Balázsi Dénes tanár nevéhez kötődik, aki az 1970-es években felismerte, milyen gyorsan tűnnek el a hagyományos székely paraszti élet tárgyi emlékei. Kezdeményezésére 1976-ban a falu Bíró utcájából lebontottak egy közel százötven éves boronafalú házat, majd a templom melletti telekre költöztették és eredeti formájában újjáépítették. A munkában helyi mesterek és falubeliek is részt vettek, így a tájház már létrejöttekor közösségi összefogás eredménye volt. A hivatalos megnyitót 1977. május 9-én tartották a Nyikó menti folklórfesztivál keretében. 

A porta már kívülről is különleges látvány. A bejáratnál álló, indadíszes székelykapu 1848-as keltezésű, és eredetileg egy malomfalvi gazda, László Ferenc tulajdona volt. A faragások motívumai a régi székely kapuművészet szépségét idézik. Maga a ház az 1850-es évekből származik, és a hagyományos háromosztatú székely háztípust követi: nagyházból, kicsiházból, kamrából és fedett ereszből áll. 

Bent több száz néprajzi tárgy idézi meg a hajdani falusi életet. A nagyházban a mindennapok bútorai és használati tárgyai kaptak helyet: festett ládák, saroktékák, vetett ágyak, tálasok és kézzel készített textíliák.

A tisztaszoba a régi székely család ünnepi világát mutatja be: itt fogadták a vendégeket, és itt őrizték a lányok kelengyéjét. A kamrában mezőgazdasági eszközök, pásztorkellékek és különféle mesterségekhez kapcsolódó szerszámok láthatók. 

A gyűjtemény különlegessége, hogy nem steril múzeumi térként hat. A házban járva az ember könnyen elképzeli, hogyan éltek itt egykor a családok: hogyan pattogott a tűz a kemencében, hogyan készítették a kenyeret, vagy hogyan teltek a hosszú téli esték a festett bútorok között. A tájház egyszerre őriz építészeti örökséget és emberi történeteket.

Székelyszentlélek maga is különleges hely: a falu Hargita megyében, Székelyudvarhely közelében fekszik, és már a 14. századi pápai tizedjegyzékekben is említik Sancto Spiritu néven. A tájház és a középkori templom együtt olyan látványt nyújtanak, amely miatt sokan megállnak egy rövid időre, majd órákra maradnak. 

A székelyszentléleki tájház ma is élő emlékhely: egyszerre turisztikai látványosság, közösségi örökség és időkapu a múltba. Aki szeretné megérteni, hogyan éltek a székely falvak lakói egy évszázaddal ezelőtt, annak ez a ház kihagyhatatlan állomás.