Capri szigete (3)

Kettesével hagyom magam mögött lépcsőfokok hosszú sorát. A gyülekező időpontja 8:30, a helyszín a kikötő, még húsz percem van és egy fél dombnyi lejtő előttem. Így indul a tanítás kezdete előtti utolsó nap.

Nápolyi felfedezések (2.)

Az itt-tartózkodás első hete a kettősségek jegyében telik. Egyik végletből a másikba csúszom: nyaraló és dolgozó, külföldi és rezidens, ismerős és ismeretlen. Az élelmiszerüzletben bátran hablatyolok olaszul, majd hirtelen nem jut eszembe a legegyszerűbb köszönési forma sem. Reflexből hazatalálok térkép nélkül, másnap magabiztosan megyek egy kilométert az ellenkező irányba. Macskaköves kis utcákon és forgalmas sugárutakon keresem a helyem, még nincsenek terek, arcok, hangok, amikbe kapaszkodni lehetne.

Olasz óra

Nápoly zenéje (1. rész)

A repülőből kitekintve ismeretlen világos folt Nápoly városa. Csupa hepehupa, csupa kanyar, csupa kérdés, amikre választ kell találni. Figyelem, hogy nőnek a formátlan pöttyöcskék háztetőkké, vitorlásokká és járművekké. Két görbe hátú pálmafa kandikál ki a közeli épületek mögül. Éppolyan természetes látvány ez itt, mint otthon két szál szúrós, nyegle fenyő.