Elöregedett erdők a nemzeti park területén
Az erdők elöregedtek a Gyilkos-tó környékén, vitalitásuk csökkent, és néha népszerű turistaútvonalakat is veszélyeztetnek az idősebb fák. A nemzeti park területén azonban hosszú, bürokratikus procedúra után tudnak beavatkozni az erdészet munkatársai.
Biró Árpád 2009-től a gyergyószentmiklósi közbirtokosság elnöke, az elmúlt bő egy évtized tapasztalatait osztotta meg a Gyilkos-tó környéki erdőgazdálkodást érintően. A közbirtokosságnak is vannak a Gyilkos-tó környékén területei. 780 hektár a Békás-szoros–Nagy-Hagymás Nemzeti Parkban található, illetve 1350 hektár a parkon kívül. – A nemzeti parkban elterülő erdők védettek, semmilyen erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó tevékenységet nem lehet folytatni. A többi területen szabványos erdőgazdálkodást folytatunk. Az erdőket az erdészet kezelése mellett a nemzeti park felügyeli, a csendőrség ellenőrzi ezen területeket, és üzemterv szerint zajlik a szakszerű erdőgazdálkodás – nyomatékosított a közbirtokosság elnöke. A nemzeti park területén szigorú előírásoknak kell megfelelni, éppen ezért előfordul, hogy kiszáradt, balesetveszélyes fákat hosszú és bürokratikus folyamat végén tudnak kivágni. – Tudjuk, hogy időnként fontos turistaútvonalakat veszélyeztetnek ezek a fák, de nem egyszerű a közbelépés. Előfordul, hogy ha sok száraz és veszélyes fa van, akkor előtanulmány elvégzését követően közbe tudunk lépni. 2012 óta nem volt szükség ilyen jellegű megelőzésre. A Gyilkos-tó és környéke fokozottan védett területnek minősül, és abban nem nagyon lehet szálaló vágásokat sem végezni – hívta fel a figyelmet Biró Árpád. Hozzátette: az önkormányzattal jó a kapcsolatuk, sípályát akartak létrehozni, ami végül egy tanulmány miatt a tervezési szakaszban elbukott. Sőt, ebben a projektben területeket is cseréltek az önkormányzattal, hogy meg tudják építeni a sípályát. – Önkormányzatként pályáztak volna, fontos volt, hogy az önkormányzaté legyen a sípálya teljes nyomvonala. Mi megtettük a szükséges lépéseket, végül 27 hektár cserélt tulajdont. Az önkormányzat erdeiből választhattunk huszonhét hektár fejében. Biró Árpád úgy látja, elméletileg mindenki nagyon szeretne tenni a Gyilkos-tóért, viszont gyakorlatilag helyben toporognak. Egységes fejlesztési tervre és az alapinfrastruktúra kiépítésére lenne szükség első lépésben – vélekedett. Tervek szintjén megakadt az a kezdeményezés is, hogy a tavat tápláló patakoknál gátrendszereket építsenek ki, amely az üledéklerakodástól védené a tavat, ugyanis a Likas-patak, a Juh-patak, a Vörös-patak és a Cohárd-patakokból beáradó üledékek töltik a tavat. – Amikor 1984-ben a gyergyószentmiklósi erdészetnél kezdtem dolgozni, akkor a tó és a bemenő út között nagyjából négy-öt méternyi távolság volt. Tavasszal a tó időnként elöntötte az utat. Ez napjainkra gyakorlatilag kaszálható terület. A juh-pataki gátat egy éve a minisztérium elkezdte kitakarítani. Voltak korábban párbeszédek a megoldások érdekében, de ez ritka, és kevés érdembeli megoldás született – mondta Biró Árpád. Kifejtette: a szálaló vágások és egyéb emberi beavatkozások megkönnyítésére elsősorban törvénymódosításokra lenne szükség. Ugyanakkor az elnök felhívta a figyelmet arra is, hogy a nemzeti park területén található erdők jó része már elöregedett. – Az idősebb erdők funkcionalitása és vitalitása már nem olyan, mint a fiatalabb erdőkre jellemző viselkedés szárazság és viharos időjáráskor. Azokon a részeken, ahol ritkább jegenyefenyő vagy bükkfa fordul elő, már nem lehet tarvágásokat végezni, csupán felújító vágásokat. A két vágás között az a különbség, hogy a tarvágás esetében vágásra érett erdőből vágunk le három hektárt, majd két-három éven belül visszaültetjük, és lesz egy egységes erdő azokkal a fafajokkal benépesítve, amelyeket az üzemterv is előír. A másik esetben különböző emberi beavatkozások révén egy-egy fa eltávolításával segítjük az erdő megfelelő állapotban tartását. Míg ez síkvidéken jól működik, olyan helyeken, mint a Gyilkos-tó, nehézkes, mert a magasabban található fák eltávolításakor szinte elkerülhetetlen, hogy az alacsonyabban álló fák is sérüljenek, és nem lehetnek egységes erdők. A beavatkozások között éveknek kell eltelniük – mondta Biró. Kiemelte: az erdészek is figyelnek a területekre, de azok leginkább a nemzeti park és a hegyi csendőrség hatáskörébe tartoznak.
A sorozat korábbi cikkei:
Érdekellentétektől iszapos
Vissza a köznek
Tiszta vizet kellene önteni a pohárba
Mutyizás és cirkusz
Nincs pártfegyelem
Rendcsinálás címén ellehetetlenített vállalkozók
A Gyilkos-tó esete a cenzúrával
A nemzeti park szempontjai
Hegyimentődíjat foglalnának bele a szállás árába
Gyilkostó: szennyvíz és szemét