Hegyi Barna ökológus, a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park igazgatója, a Gyilkos-tó helyzetével foglalkozó cikksorozatunk mai részében beszámol tapasztalatairól. Elöljáróban a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Parknak a térségben betöltött szerepéről és feladatairól beszélt röviden. Mint mondta, országszerte összesen huszonhat nemzeti és natúrpark található, ebből tizenhat nemzeti park. Ezek mindegyike a környezetvédelmi minisztériumhoz tartozott, viszont a minisztérium költségvetése nem bírta el a parkok fenntartását. – A nemzeti park 1990-ben jött létre, ámbár 2004-től van igazgatóság, tehát 2004-től és 2006-tól működnek különálló intézményként. A környezetvédelmi minisztérium szerződés alapján adja ki tíz évre a parkok üzemeltetését az Országos Erdészetnek (románul Romsilva – Regia Natională a Pădurilor). Ez már a második évtized, 2024-ben fog lejárni, hogy lényegében, a nemzeti parknak van külön igazgatósága és jogszabályban rögzített szakapparátusa, személyzete. Az irodai személyzet létszáma országosan hat fő, az őrök létszáma a terület függvényében változik. Minél nagyobb a nemzeti park területe, annál több őrt alkalmazhatnak a parkok. A Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park tizenkét fős csapattal dolgozik. A hat irodai munkás mellett hat természetőr, úgynevezett ranger dolgozik, illetve egy őrvezető, de nagyjából ő is terepmunkát végez. Továbbá van egy környezeti nevelésért felelős munkatárs, aki pályázatokat is ír, egy informatikus, egy könyvelő, egy technológus és az igazgató alkotja a nemzeti park személyzetének teljes létszámát – mondta Hegyi Barna. – Egy rangerre ezerszáz hektár jut működési területként, a kollégák általában állandó lakóhelyükhöz közeli részen teljesítenek szolgálatot. Mondjuk úgy, szempont volt a kollégák kiválasztásánál, hogy érezze magáénak a terepet, ne csak alkalmazottként legyen jelen. Ámbár a nemzeti park kezelői vagyunk, nem vagyunk a terep területének tulajdonosai, ugyanis magánterületek, állami és közbirtokossági területek a nemzeti park egész területén vannak – hívta fel a figyelmet a nemzeti park vezetője. Különböző tulajdonviszonyok mozaikja alkotja a Békás-szoros– Nagyhagymás Nemzeti Park egész területét, amelyeket a tulajdonosok a környezetvédelmi előírásoknak, törvényeknek eleget téve kell használjanak. A nemzeti park rangereinek feladatköre nyolcvan százalékban a megelőzésről szól, éppen ezért gyakran a hegyi csendőrséggel együtt járőröznek, minden időszaknak megvan a jellegzetes szezonja, amire figyelni kell, illegális terepmotorozás vagy éppen a fakivágás és ezek visszaszorítása kap hangsúlyos szerepet. – A kollégák bejönnek és jelentéseket tesznek, és újabb feladatokkal bízzuk meg őket – mondta a nemzeti park vezetője. Nyugati párhuzamot állítva, a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park az anyaországi testvérkapcsolati nemzeti parkhoz képest a hazai személyzet létszáma elenyésző, ugyanis a külföldi nemzeti parkok nagyjából 150 fős személyzettel dolgoznak, világított rá Hegyi.

A Gyilkos-tó a nemzeti park ikonikus pontja

– A 2004-es megalakulást követően természetvédelmi szempontból a Gyilkos-tónál számos dolgot sikerült megvalósítani. Az út és a tó közötti rész tele volt autókkal, tüzet gyújtottak, sátraztak és szemeteltek, ezt felszámoltuk. Menedzsmenttervet írtunk közösen a megyei tanáccsal, ami az önkormányzatnál is megtalálható, ezt javítottuk, jogszabály szintjére emelve: a tó partjától ötvenméteres körzeten belül nem lehet építkezni. Az erdőket szigorúan a védett területekhez soroljuk, oda semmit nem lehet építeni, a jövőbeli tervezési tervnek adtunk irányvonalat, hogy ne építsék be a tó partját teljesen. Az első rendezési tervben szinte teljesen be volt építve a tó partja. Ennek a kis tónak – amely egyébként is fokozatosan töltődik fel – épp ez hiányzott volna, hogy még beépítsék a partját. Viszonylag nagy értékű terület, megértem a tulajdonosokat is, de akkor sem lehet teljesen beépíteni. A nemzeti park engedélyezési szerv, tehát amikor környezetvédelmi köteles engedélyeket kér valakitől a környezetőrség, akkor előzetesen mi is jóvá kell hagyjuk – húzta alá a parkvezető. Kiemelte: a környezetvédelmi minisztérium is fokozottan figyel. A nemzeti parkban több zóna van; fenntartható, fejlesztési övezet, ezek a beépített területek, ahol bizonyos feltételek mellett lehet építkezni. – A Gyilkos-tó és az Oltárkő részén vannak épületek, nagyjából csak ott lehet építeni, ahol már korábban is álltak épületek, terjeszkedni nem lehet – szögezte le Hegyi. – Ütköző, úgynevezett tamponzóna, itt semmilyen tevékenység nem megengedett. Erdészeti szempontból lehet bizonyos szálalóvágásokat végezni. A tamponzóna leginkább az erdészeti munkálatokra vonatkozik. A fokozottan védett területeken semmilyen emberi tevékenység nem megengedett, csupán a hagyományosan kézzel végzett gazdálkodás, juhászat és turizmus. A szigorúan védett területen, amely a parkban 450 hektárt foglal magában, csak ökoturizmus és tudományos kutatások engedélyezettek, legeltetni sem szabad. Ez a park legvadabb része. Mint mondta, érkeznek kérések a tó közelében élők részéről elöregedett fák kivágására, amelyek veszélyeztetik a turisták és a környéken élők biztonságát, ezekre adnak engedélyt. – A tavaly volt olyan eset, hogy kiszáradt fenyő ráesett a turisták által használt hídra, a további kiszáradt fák eltávolítására azonnal adtunk engedélyt – jegyezte meg. A tulajdonosok és a nemzeti park együttműködése állandó problémával jár. – A munkánkat megszorításnak érzik, plusz megszorítás, ahol a természetvédelmi rendelkezésnek is meg kell feleljenek. Az erdőtulajdonosok esetében is így volt, nem tudott hozzányúlni, gazdasági hasznot nem termelhet. Ez most más, mert megkapják az államtól a hektár utáni éves támogatást, ami a közbirtokosságnak előnyösebb.

Természetvédelmi szempontok kontra magánérdek?

A park gondnoka szerint a természetvédelmi szempontok állandóan szemben állnak a magánérdekkel. A törvényes háttérnek köszönhetően nagyrészt a természetvédelmi szempontok érvényesülnek. – Érintetlen természeti értéket jelent, de ezt nehezen értik meg – mondja. – Bár lassan csak felfogják, a nemzeti parkoknak ebben van nagy szerepük, hogy megőrizzék a természeti kincseket a további generációk számára. Bizonyos tiltásokat kell életbe léptetnünk, ezt nem önös érdektől vezérelve tesszük. Sajnos állandó konfliktushelyzetet idéz elő, ráadásul kevesen is vagyunk. A vadászat is tilos a park területén. A nemzeti park 72 százaléka szigorúan védett terület, jelenleg folyamatban van a környezetvédelmi minisztérium azon projektje, amelyben bizonyos nemzetközi normáknak kell megfelelni, egységesen 75 százalék fog tartozni a nemzeti parkokhoz, amely szigorúan védett terület. Vannak olyan nemzeti parkok, ahol 35 vagy kevesebb százalék tartozik a védett területhez, és sokkal nagyobb nemzeti parkok, mint a mienk. Számunkra a plusz három százalék nagyjából kétszáz hektárt jelent – fűzte hozzá Hegyi Barna. Fontos lépések közé sorolta az üledékfogó gátak tisztán tartását, a felhalmozódott iszap kitakarítását. Az elzáródással kialakult tó keletkezésének idején harminchektáros volt, napjainkra tizenegy-tizenkét hektárra csökkent a területe, és folyamatosan töltődik. – Elődeink építettek iszapfelfogó gátakat a feltöltődés megakadályozása érdekében – hangsúlyozta. – A legtöbb ilyen gát már a kilencvenes évekre feltelt, például a juh-pataki. A környezetvédelmi minisztérium a Szeret vízügyi szakaszmérnökséggel közösen kitakaríttatta. Annyira fel volt telve, hogy erdő nőtt a gáton. A gátrendszer rendbetétele, parkolóhelyek kialakítása, az ivóvíz- és szennyvízhálózat rendbetétele is fontos szempont. Ezek az alapok lennének a fontosak, és akkor jöhetnének az invazív elképzelések a politikum részéről, például sípálya létesítése – nyomatékosította az ökológus. Mint mondta, a sípálya tervét a gyergyószentmiklósi önkormányzat által megrendelt természetvédelmi dokumentáció húzta át, de az azóta életbe lépett hatályos törvények is tiltják, így nem építkezhetnek a környéken. – Sokan egy tarajos gőtére fogják, azért nem valósult meg, de a téma ennél összetettebb, persze az is ott van egy utolsó passzusban. De ilyen, amikor a környezetvédelmi tanulmány nem a megrendelő szája íze szerint készül el – mondta a nemzeti park vezetője. Idén a szárazság nem okozott problémát a tónál, azonban a következő évekre ezen a téren is gondokat lát a park vezetője. – Rendszerint annyi víz érkezik, amennyi távozik a tóból. A tó nagy felületéből adódóan, és hogyha kevés a befolyás, a nagy felület párologtat, elérhetünk egy olyan pontot, ahol kevesebb lesz a kifolyó víz, mint amennyi belefolyik. A tó vize tápanyagokban szegény, hogyha nem lesz vízmozgás benne, akkor fel fog melegedni és katasztrofális helyzet is előállhat. Kissé a klímaváltozás szempontjai is befolyásolják, de azon is kell gondolkodni, hogy a vízkivétel ne a tóból történjen – mondta. Hegyi Barna szerint a vállalkozók egy része igényes, és akarja, hogy a táj érintetlen maradjon. – Akadnak olyanok is, akik minimális ráfordítással maximális bevételt szeretnének megvalósítani a turistaszezon ideje alatt. Tulajdonképpen ők kizsákmányolják a helyet. Beleengedik a patakba a szennyvizet, ne kelljen a szippantásért díjat fizetni, vagy szivattyúval kinyomják az erdőbe. No meg ott van a szemetelés is. Nem csak a turisták a szemetelők, esetenként a helyi vállalkozók is. Ez nem hely-, hanem személyfüggő – hangsúlyozta Hegyi Barna. A nemzeti park vezetője azt is elmondta, hogy a megyei önkormányzattal jó a kapcsolat, a nemzeti park első menedzsmenttervét is közös pályázat révén sikerült megírni. A nemzeti parkokat bizonyos mértékben az állam finanszírozza, másrészt pedig saját erőből kell fenntartsák magukat. A nemzeti parkoknak van lehetőségük saját területeiken található természeti kincsekből hasznot termelni, lényegében a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Parknak a Gyilkos-tó jelentené ezt a forrást, amiből a monitoringot, a táborok költségeit és más kiadásaikat fedezni tudnák. – Ehhez képest a tó partját, a város közterületét a Monturist kezeli, a tó partja állami erdészeti parcella, a víz a vízügyé, a Viridis cég engedély nélkül szolgáltatást végez, használva a város és az állam területeit, de az állami szervek tolerálják ezt a felemás helyzetet. Mi nem négyéves ciklusokban gondolkodunk, hanem azon vagyunk, hogy élhető legyen a Gyilkos-tó, ha már javítani keveset tudunk, mert kevés eszköz áll a rendelkezésünkre, de rontani nem szeretnénk a helyzeten, ami azonban további konfliktusokhoz vezet – mondta Hegyi Barna. – Ritkán kérik a nemzeti park előzetes véleményét, mindig konkrét tervekkel jönnek, egyfajta nyomásgyakorlás ez. Mint mondta, az illegális építkezésekkel sem a korábbi, sem a jelenlegi városvezetés nem tudott mit kezdeni. – Mi is állandóan résen kell legyünk, az ingatlanok mellett utakkal és egyéb építményekkel is folyamatosan próbálkoznak – jegyezte meg. Elmondása szerint a két szomszédos megyében – Hargita és Neamț – kifejtett tevékenység is nehézségekkel jár a nemzeti park számára. – A megyehatár kérdése is konfliktust szül, mindenki próbálja megjelölni a helyét. A szomszédos megyeiek is állandóan építkezni akarnak, és onnan is jön a nyomásgyakorlás. Az országút is átvezet a szigorúan védett területen, sokakban kérdés, hogy miért. Nos, azért, mert a környezetvédelmen túl a tájképvédelemre is hangsúlyt fektetünk, fejleszteni szeretnénk a Békás-szoros tájképét, ehhez a meglévő infrastruktúrát kell javítani – mondta Hegyi Barna.

 

A sorozat korábbi cikkei:

Érdekellentétektől iszapos

A Gyilkos-tó gyilkosai? 2.

Tiszta vizet kellene önteni a pohárba

Mutyizás és cirkusz

Nincs pártfegyelem

Rendcsinálás címén ellehetetlenített vállalkozók

A Gyilkos-tó esete a cenzúrával