Erős Gabriella: divatba jött az olvasás

Gyergyócsomafalván az iskola mellett, csendes helyen van a könyvtár, a művelődési otthon székházában. Erős Gabriella, a könyvtáros már 22 éve dolgozik ott, és úgy véli, az utóbbi időben divatba jött az olvasás. Mint mondja, ő szerkeszti a helyi lapot is, de azt tartja legfontosabb feladatának, hogy segítsen annak, aki betér a könyvtárba.

‒ Könyvtárosként hogyan ítéli meg, milyen a könyvállomány?

‒ Teljesen megfelelőnek tartom, az utóbbi években nagyon sok könyvet vásároltunk. Egy listám van, amin gyűjtöm a keresett könyvek címét, és azok alapján szoktunk új könyveket beszerezni, persze én is hozzáteszem azt, amit jónak látok. A diákok igényeit is figyelembe veszem, és minden tanév végén elkérem a magyartanárnőtől a házi olvasmányok listáját. Mindig van valami újdonság, éppen ezért vásárolok kétszer egy évben. Természetesen az új kiadványokat is beszerzem ilyenkor, és év vége felé is vásárolok még egy adag könyvet.

‒ Összességében milyen kategóriába sorolhatók a gyakran kölcsönzött könyvek?

‒ Leginkább szépirodalom van a könyvtárban, de a régi kiadványok háttérbe szorulnak az újakkal szemben. Ennek ellenére van olyan olvasó is, aki kimondottan a régebbi könyveket keresi.

‒ Összesen hány kötet van?

‒ Közel kilencezer kötet van, és ezek böngészhetők a könyvtár online katalógusában. Ezt az utóbbi két évben tudtam elkészíteni, nagyon sokan követik, és ott láthatják, ha új könyvek vannak. Sok munka volt vele, de megérte.

‒ Kik látogatják gyakran a könyvtárat? Leginkább a fiatalok vagy az idősek?

‒ Úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben több felnőtt jött kölcsönözni, mint évekkel ezelőtt. A gyerekek állandóan használják a könyvtárat, és úgy tűnik, hogy divatba jött az olvasás. Leginkább a fiatal anyukák azok, akik nemcsak maguknak, hanem a gyerekeknek is kölcsönöznek. Úgy gondolom, nem igaz, hogy nem olvasnak manapság az emberek.

‒ Hány aktív olvasó van?

‒ Százötven körüli az aktív olvasók, kétszázötven fölötti a beiratkozott olvasók száma, és korosztály szerint nagyon vegyes az eloszlás, mert sok gyerek, felnőtt és nyugdíjas használja a könyvtárat. Van egy réteg, amelynek tagjai nagyon-nagyon szeretnek olvasni, és ők folyamatosan visszajönnek.

‒ Mióta dolgozik itt a könyvtárban?

‒ 2000 óta.

‒ Mennyit változott a könyvtár, amióta itt van?

‒ Az állomány nagyon sokat újult, és a helyiséget is tatarozták. Egyszer kellett elköltöztetni a könyveket, amikor felújították a művelődési házat. Mielőtt idekerültem, öt évig zárva volt a könyvtár, egyáltalán nem volt rendszerezve az állomány. Takarítással, leltározással kezdtem a könyvtárosi munkát. Nagyon sokat kellett dolgozni, amíg minden a helyére került. Rendkívüli segítséget nyújtott Kovács Erzsike, az akkori szakirányítónk. Az ő szakértelme és biztatása segített át a kezdeti nehézségeken. Érdekes volt, hogy már mielőtt hivatalosan megnyílt volna a könyvtár, azelőtt sokan bejöttek, hogy szétnézhetnek-e, és elvihetnek-e egy-egy könyvet. Kíváncsiak voltak, és látszott, hogy van igény arra, hogy működjön a könyvtár. Az önkormányzat támogatásával vásároltunk új könyveket, aztán volt egy időszak, amikor nem tudtunk kiadványokat beszerezni. Most, az önkormányzatnak köszönhetően, rendszeresen tudjuk frissíteni az állományt.

‒ Vannak-e adományozók?

‒ Van, például a faluból egy fogorvos az összes könyvét a falunak adta. Vannak kisebb adományok is, de mindig meg szoktam válogatni az adományozott könyveket, mert ami itt megvan, vagy nagyon tönkre ment, azt nincs amiért bevegyem.

‒ Hogyan látja, mi vonzza a helyieket a könyvtárba?

‒ Úgy gondolom, hogy ez gyermekkorban alakul ki. Itt, Csomafalván nagyon ügyesek a pedagógusok, hozzák a kicsi óvodásokat, őket legtöbbször a szülők is elkísérik, olvasunk, rajzfilmet nézünk. Megszokják, hogy mit hol találnak, ismerkednek a könyvekkel. Az elemi iskolásokat is elhozzák a tanítók. A magyartanárnő az ötödik osztályosokat szokta hozni, olyankor tartok egy könyvtárismertető órát. Elmagyarázom, hogy mi alapján rendezzük el a polcon a könyveket, ezután kis cetlikre könyvcímeket írok, odaadom nekik, és meg kell keresniük a könyveket, ami a cetlin van. Versenyeznek, hogy ki találja meg hamarabb a köteteket. Ezután egy rövid filmet nézünk meg, amiből kérdéseket teszünk fel, és ebben is versenyeznek, hogy ki adta a legtöbb helyes választ. Ez azért jó, mert az elemi iskolások könnyen megtalálják a meséskönyveket, azok vannak legelöl. A nagyobbaknak viszont többet kell keresgélniük, és jó, ha tudják, mit hol találnak meg. Egyébként az új könyvek csalogatják ide az olvasókat, akik egymásnak is elmondják, ha valamilyen újdonságot találnak. Egymásnak is ajánlják a könyveket, és aki beiratkozik, az általában vissza is jár, de legtöbb olvasó véleményt, ajánlást kér, ezért fontos ismerni a kiadványokat.

‒ Mit gondol, mi a könyvtár szerepe itt, a településen?

‒ Fontosnak tartom hozzájárulni a helyi közösség kulturális életének fejlődéséhez, mindenki számára hozzáférést biztosítani az információhoz, tanuláshoz, tudáshoz, és azt is, hogy segíteni tudjak bárkinek, aki bejön. A diákoknak segítek a tanulásban, ha itt írják a házi feladatot, és olyan is volt, hogy államvizsga-dolgozatot kellett kijavítanom, vagy segítettem szakirodalmat keresni. Ebben nagyon sokat segítenek a megyei könyvtár, pontosabban a felnőtt és dokumentációs részleg munkatársai. Amikor olyan anyag kell egy-egy szakdolgozathoz, elkérem tőlük, ők beszkennelik vagy lefotózzák és elküldik. Nagyon jó az együttműködés a megyei könyvtárral, mindenben támogatnak, és szakmailag irányítanak, mindig segítenek, ha szükség van valamire.

‒ Milyen rendezvényeknek ad otthont a könyvtár?

‒ Voltak olyan rendezvények, amelyeket kimondottan a könyvtár szervezett, és olyan is, amihez innen csatlakoztunk. Saját programunk a könyvtárismertető óra, de amikor sikerült számítógépeket beszereznünk ‒ és ez még újdonság volt, nem mindenkinek volt otthon saját számítógépe ‒, akkor elindítottam egy számítógépes képzést nyugdíjasoknak. Idővel kezdtek érdeklődni a fiatalabbak is, majd egy csoport mozgássérültekből és azok gondozóiból alakult. Ez több évig eltartott, mert nyolcvanan jelentkeztek, de egyszerre csak négy személy jöhetett, mert négy számítógép volt a könyvtárban. Hetente, csoportonként két-három órát maradtak, és egy ilyen tanfolyam három hónaposnak indult, de sok esetben négy hónapig is elhúzódott. Akkoriban nagy igény volt erre, sokan akarták megtanulni használni a számítógépet. Ez 2010-ben kezdődött, és mint mondtam, több évig is eltartott. Egyébként érdekes volt látni, hogy milyen erős barátságok szövődtek a tanfolyam ideje alatt. Ráadásul sokan közülük visszajáró, aktív olvasók. Közvetlen, bensőséges kapcsolat alakult ki közöttük, és a könyvtárhoz is ragaszkodnak. A könyvtárban egyébként megünnepeljük a magyar népmese napját, volt versfelolvasó délután, versillusztrációs pályázat, könyvbemutató, költészet napi előadás. Ez utóbbinál ma is szívesen gondolok vissza a LESZ együttesre, amely megzenésített verseket és saját dalokat adott elő. Igazából minden jeles napot megünneplünk itt a községben.

‒ Miért indította el ezt a tanfolyamot?

‒ Itt volt a négy gép, gondolkoztam, hogyan lehetne kihasználni őket. A megyei könyvtártól jött az ötlet, és néhányan jelezték is, hogy lenne igény ilyesmire. Végül is nagyon sikeres volt. Minden elvégzett feladat által én is valamivel több leszek, mindig tanulok valamit, és mindig marad valami emlék.

‒ Milyen rendezvényekhez csatlakoznak?

‒ Minden évben bekapcsolódunk a Nemzetközi Felolvasó-
maratonba, amit a Kájoni János Megyei Könyvtár szervez. Ehhez mind a kisiskolások, mind a nagyobbak is csatlakoznak. Volt egy nagyon népszerű esemény, ugyancsak a Kájoni János Megyei Könyvtár szervezésében, a Találkozz a népmesével. Ez interaktív mesehallgatás volt, a Tekergő Meseösvény előadásában. Korlátozott lett volna a helyek száma, de mintegy ötven gyermek jött, úgyhogy le kellett mennünk a nagyterembe, mert itt nem fértünk el.

‒ Mikor van nyitva a könyvtár?

‒ Minden hétköznap reggel nyolctól délután négyig. Ez mindig is így volt, és a helyiek megszokták. Azt viszont nem szeretem, amikor a könyvtár munkaidőben be van zárva, ha valaki olvasni akar, azon ne múljon, hogy én nem vagyok itt. Éppen ezért hálás vagyok a polgármester úrnak, mert ha bármilyen más feladat van, amit el kell végeznem, azok mind elvégezhetők itt a könyvtárban. Azok miatt soha sincs zárva az ajtó.

Péter Ágnes

: an accessible web community