– A Sebes-Körös völgye kevésbé ismert mint borvidék, pedig természeti adottságai kifejezetten kedveznek a szőlőtermesztésnek. Mi teszi különlegessé e vidéket,  s mit jó tudni a pusztaújlaki Wylak Wineryről?

– Pusztaújlak a Sebes-Körös völgyében található, Nagyváradtól mintegy húsz kilométerre a kincses város irányába. Egykor jelentős bor- és gyümölcstermő vidék volt, amely sok család számára biztosított megélhetést, ma azonban egyre kevesebben foglalkoznak szőlőtermesztéssel és borászattal. A térség különlegességét a sajátos mikroklíma adja. A talaj rendkívül ásványos, az éghajlat pedig hűvösebb jellegű, ami lehetővé teszi, hogy a szőlő megőrizze elegáns savszerkezetét és frissességét. A Sebes-Körös közelsége, valamint a környék domborzati viszonyai különleges páratartalmat és légmozgást biztosítanak, amely védi a tőkéket a szélsőséges fagyoktól, ugyanakkor kedvez a kiegyensúlyozott érésnek is. Ebben hangsúlyos szerepük van a közeli telegdi és élesdi gyűjtőtavaknak is, amelyek szintén pozitívan befolyásolják a helyi klímát. A borvidékre inkább a fehérborok jellemzőek – királyleányka, olaszrizling –, de a vörös fajtákkal is kísérleteznek, például cabernet-vel és merlot-val.

– És mit jó tudni a pusz­ta­újlaki Wylak Wineryről?

– Pincészetünk filozófiája és működési elve, hogy a modern technológia találkozzon a történelmi gyökerekkel. Maga a Wylak név is a település középkori elnevezésére utal. Kézműves borászatunkban reduktív technológiával, rozsdamentes acéltartályokban, szabályozott hőmérsékleten készítjük borain­kat, hogy minél inkább megőrizzük gyümölcsösségüket és frissességüket. Jelenleg körülbelül fél hektáron művelünk saját szőlőt, emellett Magyarországról és Vranceából is vásárolunk.

– A Borszereda, ahol beszélgetünk, kiváló lehetőség, hogy a székelyföldiek is megismerkedjenek Biharország boraival. Mi az a hangulat vagy élmény, amit szeretne, hogy megőrizzen belőlük az, aki az Ön borait kóstolgatja? Milyen borokat ajánlana a kínálatából a helyi borkedvelőknek?

– Pincészetünk elsősorban a friss, üde, gyümölcsös borokra helyezi a hangsúlyt. Azt szeretném, hogy aki megkóstolja a borainkat, egyfajta „időbeli és térbeli megállás-élményt” éljen át a rohanó világban. Pincészetünk számára ugyanis a bor nem csupán ital, hanem történetmesélő is, ami megőrzi a pusztaújlaki napfényt és a táj nyugalmát. A székely konyha gazdag, olykor zsírosabb, fűszeresebb ízvilágához nagyon jól illenek a könnyedebb, aromás borok. Éppen ezért a székelyföldi borkedvelőknek leginkább az Irsai Olivért és a Fűszeres Traminit ajánlanám. Ezek a borok tartást adnak az étkezésnek, elegáns savszerkezetükkel pedig frissítik az ízlelést.

– Miként látja a bor jövőjét? Divat marad a borozás az épp emlegetett felgyorsult világban?

– A borfogyasztás nem csupán divat, hanem kultúra. Bár a világ valóban egyre gyorsabbá válik, úgy vélem, a bor éppen ennek az ellensúlyát képviseli: a lelassulást, a nyugodt beszélgetéseket és az együtt töltött időt. Ezért úgy gondolom, a jövőben a bor szerepe még inkább felértékelődik mint egyfajta „szociális ragasztóanyag”, amely összehozza az embereket. A fogyasztók egyre inkább a minőséget keresik a mennyiség helyett, és mind fontosabbá válik számukra az is, hogy hiteles ember álljon a bor mögött, valamint egy fenntartható gazdálkodás. A borozás tehát megmarad, de tudatosabbá válik. A fogyasztási szokások ugyanakkor folyamatosan változnak. Korábban inkább a testes vörösborok voltak népszerűek, ma viszont egyre nagyobb teret nyernek a könnyedebb fehérborok, a rozék és a habzóborok. Nálunk, Bihar megyében egyébként inkább sör- és pálinkafogyasztó a társadalom jelentős része, ezért sokat kell dolgoznunk azon, hogy a bort egyre népszerűbbé tegyük, ami nem könnyű feladat, éppen ezért fontosak a borászati rendezvények és a borkóstolók, hisz örök igazság, hogy a jó bort mindenki értékeli.

– Mit jelent ma, a 21. században egy történelmi borvidéken gazdálkodni? Arra vagyok kíváncsi, hogy milyen kihívásokkal szembesül a szőlészet és a borászat?

– Egyszerre kiváltság és felelősség. Meg kell felelni a múlt örökségének, akárcsak a mai technológiai és piaci elvárásoknak. Az egyik legnagyobb kihívást ma az éghajlatváltozás jelenti. Egyre kiszámíthatatlanabb az időjárás, több a szélsőség – az egyenlőtlen csapadékmennyiség, az extrém hőhullámok –, ugyanakkor a szőlőtermesztésben egyre több betegséggel is szembe kell nézni. Komoly veszélyt jelent az aranyszínű sárgaság – ami a szőlő legpusztítóbb fitoplazmás betegsége –, amelyet egy kabócafaj terjeszt. A probléma az, hogy sok az elhagyott parcella a környéken, ahol könnyebben meg tud telepedni a kórokozó. A munkaerőhiány szintén komoly gond. Egyre nehezebb szakképzett, megfelelő, elkötelezett embereket találni a kézi munkát igénylő folyamatokhoz, ezért sok területen a gépesítés irányába kell elmozdulni, mind a szőlészetben, mind a pincészetben. A piacra is figyelni kell, ugyanis a globális versenyben meg kell találni azt az egyedi hangot, amivel egy kis pincészet kitűnhet a világmárkák közül.

– Mi a jó bor titka? Van erre tételmondata?

– Nincs benne misztikum. Három dolog kell hozzá: jó gyümölcs, türelem és alázat. A bor tulajdonképpen már a szőlőben megszületik, a pincében inkább csak elrontani lehet... Fontos tudni, hogy mit szeretnénk kihozni az adott szőlőből, és hagyni kell a bort a saját tempójában fejlődni. A borász nem uralkodik a természet felett, hanem szolgálja azt. Egy jó borban benne van az ember lelke és a táj tisztelete is.

– A borászokat gyakran megosztja a fröccs kérdése. Önnek mi a véleménye erről?

– Szerintem a fröccs az egyik legintelligensebb ital. Nem vizezzük a bort, hanem borozzuk a vizet, szoktam mondani. Egy forró nyári délutánon egy könnyű, száraz fehérborból vagy rozéból készült fröccs nagyon frissítő és elegáns tud lenni. A lényeg a mérték és az, hogy jó minőségű alapanyagból készüljön. Silány borból nem lesz jó fröccs sem. Én személy szerint a bort tisztán szeretem, utána pedig egy pohár vizet külön, de mint jeleztem, mindenki úgy fogyasztja, ahogy örömét leli benne. Egyébként a borászok többsége ma már elfogadó: ha a fogyasztónak örömet okoz, akkor a fröccsnek igenis helye van az asztalon!