Nápolyi krimi, avagy amerikai popzene és olasz nyelvvizsga a nápolyi rendőrségen (6.)

Napsütéses vasárnap reggelen érkezem a Garibaldi vasútállomásra. Az éjszakát végigutazva, álmosan bandukolok a központ felé. Kávézók mellett haladok el, hosszan szívom a fekete aromás illatát, nézem a cornettót élvező asztaltársaságokat. Nápoly ilyenkor a legnyugodtabb, szikrázik a napfény az ébredező utcaköveken. Egy magas, régi épületbe térek be. A nemzetközi rendőrhivatalba.

Nápolyi turisták (5.)

A nápolyi turizmus az utóbbi pár évben nőtte ki magát igazán, a helyiek többségének nagy bosszúságára. Bár kikötőváros lévén mindig is multikulturalitás jellemezte, a sajátos, belsőséges világot meg-megrengeti a kommercializálódás. Az egyetemem központi elhelyezkedése révén nap mint nap át kell vágnom bámészkodó külföldiek tömegein, némi elégtétellel szemlélve, amint a direkt nekik állított csapdákba belesétálnak: túlárazott pizzának és tésztának, Aperol Spritz mindenféle színű változatának esnek áldozatul. Sokkal közelebb érzem magam az itt lakókhoz, mint hozzájuk.  

Nápoly városai (4)

Minél több időt töltök Nápolyban, annál kiismerhetetlenebbnek mutatkozik. Az egyetlen dolog, amit biztosra vehet az ember, az a sokféleség. Mindenhol. A központban turisták végtelen forgataga, az éttermekben pizza, kebab, hamburger és sushi, indiai kisüzletek és pakisztáni elárusítók. De nemcsak népek és kultúrák keverednek ilyen módon. Építészeti stílusok, közlekedési szokások (szabályok ugyebár nincsenek), utcaképek korábban elképzelhetetlen egyvelegével szembesülök.

Nápolyi felfedezések (2.)

Az itt-tartózkodás első hete a kettősségek jegyében telik. Egyik végletből a másikba csúszom: nyaraló és dolgozó, külföldi és rezidens, ismerős és ismeretlen. Az élelmiszerüzletben bátran hablatyolok olaszul, majd hirtelen nem jut eszembe a legegyszerűbb köszönési forma sem. Reflexből hazatalálok térkép nélkül, másnap magabiztosan megyek egy kilométert az ellenkező irányba. Macskaköves kis utcákon és forgalmas sugárutakon keresem a helyem, még nincsenek terek, arcok, hangok, amikbe kapaszkodni lehetne.

Olasz óra

Nápoly zenéje (1. rész)

A repülőből kitekintve ismeretlen világos folt Nápoly városa. Csupa hepehupa, csupa kanyar, csupa kérdés, amikre választ kell találni. Figyelem, hogy nőnek a formátlan pöttyöcskék háztetőkké, vitorlásokká és járművekké. Két görbe hátú pálmafa kandikál ki a közeli épületek mögül. Éppolyan természetes látvány ez itt, mint otthon két szál szúrós, nyegle fenyő.

Brassó és Nápoly közötti járatot indít a Wizz Air

Október 16-tól

A csíki nápolyiszelet-gyártás

Robitól Csetlikig

Harmincadik születésnapját ünnepli november 9-én a csík­sze­re­dai nápolyiszelet-gyártás. Az országban az elsők között gyártottak nápolyi szeletet, Székelyföl­dön azóta is az egyetlen ilyen gyárat működtetik. Továbbra is van jövője a székelyföldi gyár­tás­nak? Erről kérdeztem Egyed Adélt és Simon Katalint, a Harmopan nápolyiszelet-részlegének jelenlegi és egykori vezetőit, valamint Koncz Istvánt, a Harmopan ér­té­ke­sí­tési igazgatóját.

Nápolyt látni magyar szemmel

Glóbusszal a vállamon 273.

Amagyar irodalom bővelkedik nápolyi témákban. Passuth László a kétes hírű Nápolyi Johanna életét énekelte meg. Surányi Miklós A nápolyi asszony című regényének hőse Mátyás király felesége, akinek bölcsőjét is Nápolyban ringatták. Márai Sándor: San Gennaro vére című könyve is Nápolyban játszódik, s részben egy tragikus sorsú emigráns szemével tekinthetünk a városra.

O sole mio

Glóbusszal a vállamon 272.

„A kocsmák és az éttermek városa” – állítják sokan Nápolyról. Anatole France a Bonnard Szilveszter vétke című kedves könyvében is idéz egy ottani kocsmafeliratot: „Addig együnk-igyunk vígan barátom, / Amíg a lámpa győzi olaját: / Ki tudja, hogy’ leszünk a másvilágon? / Ki tudja, lesz-e kocsma odaát?”

Nápolyt látni, és…

Glóbusszal a vállamon 271.

Kevés város van a világon, ami olyan mély nyomot hagyott volna az irodalomban, a művészetben és az emberek lelkében, mint Dél-Olaszország gyöngyszeme, Nápoly. Engem is megérintett, emlékeimet, a várossal kapcsolatos gondolataimat kötöttem csokorba.