– Hogyan született meg a Két keréken Los Angelesbe kezdeményezés ötlete, és mikor fogalmazódott meg bennetek először a 2028-as paralimpia célja?

Péter Ágnes: Az ötlet valójában Ruzsa Lehel edzőnkhöz köthető. Ő volt az, aki először Emőkéről tudomást szerzett, mivel a felesége Emőke osztályfőnöke a Segítő Mária Gimnáziumban. Lehel engem ismert korábbról, hiszen volt, hogy együtt bringáztunk, egy bandában. Ő gondolta azt, hogy ezzel az aktív, nyitott gondolkodású és önálló látássérült fiatal lánnyal együtt esélyünk lehet a női tandemes mezőnyben. Lehelnek egyébként van már tapasztalata ebben a szerepben is, hiszen a 2008-as paralimpián tandempilótaként vett részt Buttu Csabával, aki szintén látássérült, és jelenleg az Erdélyi Nemlátók Szövetségének elnöke.

– Mindkettőtök részéről rögtön igen volt a válasz?

P. Á.: Igen. Fejlődési lehetőségként tekintettem erre. Emőke pedig inkább kíváncsiságból vágott bele, hiszen korábban nem volt komolyabb kerékpáros tapasztalata, országúti kerékpáron pedig egyáltalán nem tekert.

– Emőke, mit jelent számodra látássérült sportolóként a tandem-kerékpározás? Hogyan változtatta meg az életedet a sport?

Blága Emőke: Régóta az életem része a sport és a mozgás. Sokáig néptáncoltam, majd dzsúdóztam is hobbiszinten, folyamatosan kerestem és kipróbáltam különböző mozgásformákat. Amikor a kerékpározás felmerült, úgy éreztem, nem mondhatok rá nemet, így belevágtunk. Ekkor ismertem meg Ágnest is, és hamar egyértelművé vált számomra, hogy ez az, ami igazán nekem való; nem vagyok egyedül, a szabadban lehetek, és pontosan erre volt szükségem. Otthonról mindössze annyi kikötés volt, hogy a tanulás nem maradhat el. Ezt magam is természetesnek tartottam, így nagyon vártam, hogy elkezdődjön ez az új időszak.

P. Á.: Igen, Emőke tanulás mellett, én pedig munka mellett végzem ezt a tevékenységet, így mindketten a szabadidőnket áldozzuk rá. Lehel is a munkája mellett foglalkozik a csapattal. Az edzéstervek összeállítása mellett a szervezési feladatok is rá hárulnak, gyakorlatilag ő a csapatunk menedzsere is.

– Szerintetek a tandemversenyben mennyire fontos az összhang a két sportoló között, és hogyan lehet ezt kialakítani?

B. E.: Nagyon fontos, gyakorlatilag ez az alapja az egésznek. A bizalmat lassan, idővel és rengeteg gyakorlással lehet kialakítani. Nagyon fontos, hogy sok időt töltsünk együtt, és folyamatosan épüljön közöttünk a közös ritmus.

– Milyen eredményeket, mérföldköveket sikerült eddig elérnetek a felkészülésben?

P. Á.: Emőkével csak decemberben ismertük meg egymást, és január óta edzünk együtt. Február végén, március elején kezdtünk el kint biciklizni egy kölcsönkapott monti-tandemmel, ami teljesen más, mint az országúti. Az országúti tandemünket május elején kaptuk meg, és néhány nappal később már versenyeztünk is Olaszországban, egy világkupán. Szóval rögtön a „mély vízbe” kerültünk. A rendezvényt Olaszországban, Abruzzóban, Montesilvano városában tartották. Az időfutamon nem lettünk utolsók, aminek nagyon örültünk, különösen úgy, hogy a mezőny többi résztvevője sokkal régebb óta dolgozik együtt, rutinosabb párosok és tapasztalt, profi sportolók. A mezőnyversenyen pedig a 19 indulóból a 15. helyen végeztünk. Egyébként mi vagyunk Románia első női tandemkerékpáros-csapata, amely világkupán pontot szerzett az országnak, és teljesen alulról építkezünk. Az út elején járunk, ezért még csak saját magunkra, a közvetlen kapcsolati hálónkra és néhány támogatóra alapozhatunk, de reméljük, hogy munkánkat látva több olyan támogató áll be mögénk, aki stabilitást adhat a projektnek.

– Sokan talán nem is sejtik, milyen költségekkel jár a parasport és különösen a tandem-kerékpározás. Mire van leginkább szükségetek a következő időszakban?

B. E.: Jelenleg az utazási költségek jelentik az egyik legfontosabb tételt. Az olaszországi utak is jelentős kiadásnak számítottak, és a következő időszakban is több nemzetközi verseny vár ránk: Szlovákiában és az Egyesült Államokban, Alabamában. Emellett a fejlődésünk érdekében az edzőtáborok is komoly kiadást jelentenek.

P. Á.: Mondhatni, a nulláról indulunk, de magas szakmai standardokhoz mérjük magunkat, ahhoz akarunk felnőni, és igazán profi munkát akarunk végezni edzés, regeneráció, táplálkozás, valamint mentális felkészülés terén is, és ennek költségei vannak. Az, hogy van egy jó országúti tandemkerékpárunk – amelynek a beszerzésében a csíkszeredai Kerékvár kerékpáros-szaküzlet vállalt nagy szerepet – nagyon jó, de még rengeteg mindenre van szükségünk.

– A támogatási kampány egyik központi fogalma a „szélárnyék”. Miért éppen ezt választottátok szimbólumnak, és mit üzen számotokra ez a fogalom?

P. Á.: A kerékpársportban ez komoly segítséget jelent, hiszen ha egy másik kerékpáros elöl halad, és megtöri a szelet, akkor a hátsónak sokkal kevesebb energiára van szüksége a gyors haladáshoz. Így ha sprintelni kell, amikor hajrá van, akkor a hátsónak több ereje van, mint az elsőnek. Átvitt értelemben védett, biztonságos pozíciót jelent, a mi esetünkben pedig támogatók nyújtotta anyagi vagy bármilyen más segítséget, ami által a feladatunkra figyelhetünk. Egyébként azt is szeretnénk hangsúlyozni, hogy számunkra nemcsak a cél, hanem az odáig vezető út is nagyon fontos.

– Mit jelent számotokra, amikor magánszemélyek vagy vállalkozások akár kisebb összeggel is hozzájárulnak a projektetekhez?

B. E.: Nagyon jó érzés, hogy tudjuk, sokan támogatnak minket. Ez egy rendkívül jóleső visszajelzés, és sokat jelent nekünk a mindennapokban!

P. Á.: Nyilván nagyon jólesik, amikor bátorítást és támogatást kapunk, és érezzük a közösség figyelmét. Jó érzés megtapasztalni, hogy másokat is megszólít ez a történet, mert ez a projekt nem csak sportról és teljesítményről szól. Közösséget szeretnénk szervezni, precedenst teremteni más sérülteknek és motiválni sokakat. Ez a történet nem csak rólunk szól, ezért a támogatás is egyben egy ügy melletti kiállás.

– Ha most egyetlen üzenetet küldhetnétek az olvasóknak és a leendő támogatóitoknak, mi lenne az?

– Csatlakozzanak hozzánk, ahogy tudnak: sportoljanak, mozogjanak, figyeljenek oda arra, aki valamilyen fogyatékkal él, és ha tehetik, támogassák a projektet anyagilag is, hogy fejlődni tudjunk és példát mutathassunk.