– Hogyan vezetett az útja a Sapientiától a doktori képzésig?

– Alapképzésemet világ- és összehasonlító irodalom – angol nyelv és irodalom szakon végeztem Csíkszeredában. A szakválasztásban elsősorban az angol nyelv szeretete motivált. Középiskolai tanulmányaimat kereskedelem szakon végeztem, így a világirodalommal főként önálló olvasmányélményeimen keresztül kezdtem el foglalkozni. Ezt követően a mesterképzést Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetem Anglisztika szakán folytattam, ahol ebben az időszakban a Benda Kálmán Szakkollégium aktív tagja is voltam. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Irodalom- és Kultúratudományi Doktori Iskolájának Angol nyelvű irodalmak és kultúrák programjában vagyok elsőéves doktorandusz.

– Miért éppen a Sapientiát választotta annak idején?

– Több oka is volt a választásomnak. Egyrészt fontos szempont volt, hogy az egyetem közel legyen a szülővárosomhoz, mert szerettem volna minél közelebb maradni a családomhoz. Másrészt, mint sok frissen érettségizett fiatal, én is örültem annak a lehetőségnek, hogy a legjobb barátnőmmel együtt kezdhetem meg az egyetemi tanulmányaimat. Végül közösen választottuk ugyanazt a szakot.

– Volt olyan oktató vagy kurzus, amely meghatározó szerepet játszott az egyetemi évei során?

– Nem lenne reális, ha csupán egyetlen kurzust emelnék ki, hiszen több olyan tárgy is volt, amely hatással volt rám, mind szakmai megalapozottság, mind személyiségfejlődés szempontjából. Ez abban az életszakaszban különösen meghatározó volt. Inkább azt emelném ki, ahogyan az oktatók viszonyultak hozzánk: odafigyeléssel, személyes jelenléttel és támogatással segítették a tanulási folyamatot. Úgy éreztem, hogy olyan támogató közegben tanulhattunk, ahol odafigyeltek ránk, és ahol a jelenlétünk, valamint a munkánk valóban számított.

– Miben segítette a Sapientián szerzett tudás és tapasztalat a későbbi akadémiai pályáján?

– A Sapientián szerzett tapasztalataim elsősorban erős szakmai alapot adtak a későbbi akadémiai pályámhoz. Bár a hároméves alapképzés számos előnnyel jár, azt is tapasztaltam, hogy ez viszonylag rövid idő az elmélyült olvasásra, a kritikai gondolkodás kibontakoztatására és a tudományos szemlélet igazán mély elsajátítására. Utólag visszatekintve azonban úgy látom, hogy nagyon erős alapokat kaptunk, és olyan átfogó ismereteket szereztünk, amelyek később abban is segítettek, hogy tudatosabban kezdjem meghatározni a saját kutatási irányomat.

– Hogyan született meg a döntés, hogy doktori képzésre jelentkezzen?

– Mindig is nagy érdeklődéssel fordultam a bölcsészettudományok felé, és egyre inkább azt éreztem, hogy szeretnék mélyebben foglalkozni kutatási kérdésekkel, különösen a feminista irodalomkutatás és a női reprezentáció témájában. Ha ki kellene emelnem egy meghatározó időszakot, az talán a szakmai gyakorlatom ideje lenne, amikor 2018-ban az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodánál dolgoztam Budapesten. Ez az időszak, valamint az azt követő kutatási és szakdolgozati munka megerősítette bennem a kutatás iránti érdeklődést. Kifejezetten élveztem a folyamatot, és el tudtam képzelni magam egy olyan közegben, ahol válaszokat keresek számomra fontos kérdésekre.

– Milyen kutatási témával foglalkozik jelenleg?

– Jelenlegi kutatásomban azt vizsgálom, hogy a 18. századi amerikai vallási és társadalmi kontextusban a nők miként tudtak szellemi és vallási tekintélyt kialakítani személyes írásaikon keresztül. Kutatásom alapfeltevése, hogy a korszak vallási mozgalmai, valamint a felvilágosodás eszméi új lehetőségeket teremtettek a női önkifejezés és autoritás számára. Ezekben a szövegekben jól megfigyelhető, hogy a vallási tapasztalat és az önreflexió révén a nők bizonyos keretek között képesek voltak túllépni a hagyományos társadalmi szerepeken. Azért választottam ezt a témát, mert különösen érdekel az irodalom, a nők vallásban betöltött szerepe – különösen a keresztény hagyományon belül –, illetve az, hogy a történelmileg kevésbé hallható női hangok milyen módon formálták a 18. századi amerikai kulturális gondolkodást. Úgy gondolom, hogy ennek a kutatási területnek a jövője ígéretes, mivel egyre nagyobb figyelem irányul arra, hogyan kapcsolódik össze a vallási tapasztalat, a női önkifejezés és a társadalmi identitás a korabeli szövegekben.

– Mi volt eddig a legnagyobb kihívás a doktori tanulmányai során?

– Amit eddig megtanultam, és amit folyamatosan tudatosítanom kell magamban, az a türelem önmagammal és a kutatási folyamattal szemben. Nem szükséges mindent azonnal, „tegnapra” tudni vagy megfogalmazni. Sokszor az is teljesen rendben van, ha egy gondolat csak idővel, akár hetek múlva érik meg arra, hogy formát kapjon. Azt is tanulom, hogyan kezeljem a sok irányból érkező szakirodalmi és elméleti impulzust úgy, hogy közben fókuszált maradjak. Fokozatosan tudatosul bennem, hogy a kutatás nem lineáris folyamat, hanem olyan munka, amelyben a bizonytalanság éppúgy a fejlődés része, mint a bizonyosság.

– Miben más a doktori képzés az eddigi tanulmányaihoz képest?

– Míg az alap- és mesterképzés inkább strukturált tanulási folyamatot jelent, addig a doktori képzésben saját kutatási kérdéseket fogalmazunk meg, és ezekre önállóan keressük a választ. Nagyobb hangsúly kerül a kritikai gondolkodásra, a szakirodalom mélyebb elemzésére és az eredeti tudományos állítások megfogalmazására. Emellett a doktori képzés sokkal inkább egyéni munka.

– Hogyan kezeli azokat az időszakokat, amikor elbizonytalanodik?

– Úgy gondolom, az ember leginkább akkor bizonytalanodik el, amikor önmagát másokhoz vagy olyan dolgokhoz hasonlítja, amelyek kívül esnek a saját útján. Ezeken a helyzeteken leginkább tudatos önreflexióval sikerült túllendülnöm: igyekeztem folyamatosan szem előtt tartani a céljaimat és azt az irányt, amerre haladni szeretnék. Emellett fontos szerepe volt annak is, hogy végig megmaradt bennem a hit abban, hogy amit csinálok, és az az út, amelyen járok, valódi értéket és jelentést hordoz.

– Ön szerint mi szükséges ahhoz, hogy valaki sikeres legyen az akadémiai pályán?

– Erre a kérdésre nem könnyű egyértelmű választ adnom, és talán még nincs is elég tapasztalatom ahhoz, hogy végleges állításokat fogalmazzak meg. Inkább olyan kérdésként tekintek rá, amelyre magam is keresem a választ. Jelenlegi elképzeléseim szerint a sikerhez több tényező együttes jelenléte szükséges: kitartás, alázat, következetes munka, stabil szakmai tudás és önbizalom. Emellett elengedhetetlen a nyitottság a világra és az együttműködés képessége is. Úgy gondolom, mindezek mellett a belső motiváció is meghatározó: az, hogy valakit valódi kíváncsiság és szakmai elhivatottság vezessen, ne pedig kizárólag külső szempontok, például elismerés vagy címek.

– Milyen tervei vannak a doktori képzés befejezése után?

– A doktori képzés befejezése még néhány évre van, de hosszabb távú terveim között mindenképpen szerepel a tanítás folytatása, mivel nagyon fontos számomra az oktatás és a diákokkal való munka. Emellett szeretném a kutatói tevékenységet is továbbvinni, mert ez folyamatosan inspirál, és szakmailag is fejleszt. A célom az, hogy a jövőben a tanítás és a kutatás valamilyen formában párhuzamosan jelen legyen az életemben.

– Mit tanácsolna a jelenlegi sapientiás hallgatóknak, akik hasonló pályát fontolgatnak?

– Ne féljenek kimondani és vállalni a gondolataikat. Fontos, hogy mindig legyen előttük olyan cél, amely túlmutat a mindennapi nehézségeken. Érdemes őszintén és alázattal végezni a munkát, bízva abban, hogy a belefektetett energia hosszú távon megtérül.