– A Stockhlomi Régizene Fesztiválról azt mondják, hogy az európai északi államok legnagyobb, legjelentősebb régizenei rendezvénye, mottója: minőség és változatosság. Hogyan került fel a csíkszeredai Codex együttes az előadók listájára?

– Novemberben Bukarestben voltunk az Európai Régizene-hálózat (Réseau Européen de Musique Ancienne, REMA) Regionális Konferenciáján, amelynek a Csíkszeredai Régizene Fesztivál is társszervezője volt. Ekkor több zenésszel, illetve régizene-fesztivál szervezőjével találkoztunk, valamint tartottam egy előadást az erdélyi régizenéről, ami többek érdeklődését felkeltette, mivel a külföldi szakmabeliek számára ismeretlen területről van szó. Ínyencségnek számít a régizenei palettán az erdélyi muzsika, ezért meghívást kaptunk a Stockholmi Régizene Fesztivál művészeti vezetőjétől, Peter Pontviktól.

– Ennyire ismeretlen az erdélyi ré­gi­zene a nagyközönség számára? Mit játszottak, mit adtak elő koncertjükön?

– Erdélyi régizenét játszottunk, és mivel a Codex egyik fő csapásiránya a népzene, ezért azt is, bemutatva a népzene és régizene közti összefüggéseket. Nem tudott ott lenni az együttesnek minden tagja, de ott volt Szőgyör Árpád nagybőgős és énekes, Lázár Zsombor csellista, Kovács Éva hegedűs, Kovács László hegedűs és jómagam, aki furulyákon játszottam. Latin dalokat, Honterus-ódákat is énekeltünk, különböző műveket a Kájoni-kódexből vagy Bocskor János daloskönyvéből. Számunkra nagyon ismertek ezek a művek, a magyar és főként az erdélyi együttesek is sokat játsszák, viszont Nyugaton nem ismerik ezeket a dalokat. Érdekesség, hogy az erdélyi régizene és a népzene nem határolódik el egymástól olyan élesen, mint más európai kultúrákban. Olyan régizenei kézirataink vannak, amelyek népzenei eredettel rendelkeznek, és ez európai kontextusban nagyon sajátos. Emellett a hangszereink is lenyűgözték őket: vittünk ütőgardont, kobozt – olyan hangszereket, amelyeket ők nem láttak még. Meg is csodálták ezeket.

– Milyen élmény volt a Stockholm óvárosában található Finn templomban fellépni?

– Nagyon jó volt, gyönyörű helyen voltunk. Az ötnapos fesztivál ideje alatt 22 hangverseny zajlott le. Az első napon csak egy koncert volt, másként naponta öt-hat koncertet tartottak. Déli tizenkét órakor kezdődött a hangversenyünk, és arra számítottunk, hogy abban az órában alig lesz érdeklődő, de nem volt igazunk, tele volt a templom. Van közönsége a rendezvénynek, és méltán: világhírű együttesek fordulnak meg itt, mi is a legjobbak között voltunk.

– Ráadásul ünnepelni is volt okuk, hiszen idén van a Codex együttes megalakulásának 30. évfordulója, a Stockhlomi Régizene Fesztivál pedig idén lett 25 éves. Büszkeség, hogy a csíkszeredai együttes korábban megalakult, mint amióta megrendezik a stockholmi fesztivált?

– Annál is inkább, mivel az ottani rendezvény szervezését a királyi udvar támogatja. A fesztivál idei mottója így hangzott: sosem késő ünnepelni. Valószínűleg ezért is hívtak meg minket, egy szintén ünneplő együttest, fellépni.

– Mivel Ön a Csíkszeredai Régizene Fesztivál művészeti vezetője, óhatatlanul felmerül a kérdés: mi az, amiben példát mutatott a stockholmi rendezvény, és mi az, amiben példát mutat a csíkszeredai?

– Szervezésileg nagyon hasonlítunk, ebben nem láttam különbséget. Nagyon figyelmesek voltak: például olyan együttesfelelőst kaptunk, aki magyar, és Stockholmban tanul a zeneakadémián. Tehát azt is szem előtt tartották, hogy annak ellenére, hogy mi Romániából érkezünk, magyar nemzetiségűek vagyunk. Érdekesség, hogy a 18 éven alattiaknak ingyenes volt a belépés minden koncertre, így ösztönözték a fiatalokat, hogy meghallgassák a koncerteket. A napi öt-hat hangverseny azonban elgondolkodtató volt: nem tudom, hogy Csíkszeredában működhetne-e ilyesmi. Emellett nagyon nemzetközi, változatos volt a felhozatal, illetve nagyon színvonalas volt a rendezvény. Azt hiszem, ebben a tekintetben mi is ott vagyunk, ahol lenni kell, ezeknek a szabványoknak megfelelünk.