„Olyan életritmust adott, ami azóta is meghatároz”
Több mint három évtizede az ISK Csíkszereda munkatársa, jelenleg is utánpótlás-neveléssel foglalkozik a sífutó- és biatlonszakosztályon. Gecse Izabella 1971-ben született Csíkszentkirályon, életének mindig is szerves része volt a sport: kisgyermekkorában kézilabdázott és atlétikázott, kilencedikes korától pedig már a csíkszeredai sportiskola leigazolt sportolójaként tevékenykedett. Sífutóként többszörös korosztályos országos bajnok, később Bukarestben folytatja edzői tanulmányait, mesterdiplomát szerez, és azóta is folyamatosan képezi magát.
– Mit nyújtott önnek a sportolói karrier?
– Rengeteget kaptam tőle, de ha a legfontosabbakat kellene kiemelni, akkor a rendszeresség és kitartás lenne. Megtanultam beosztani az időmet, tűrni a terhelést és mindig többet kihozni magamból. A sport olyan életritmust adott, ami azóta is meghatároz.
– Ma már nem sportol aktívan, hiányzik? Megtalálta a helyét?
– Az aktív sportolás hiányzik, de mivel edzőként a mai napig része vagyok a versenyeknek, a mindennapos edzéseknek, a felkészítő munkának, nem érzem úgy, hogy kívülállóvá váltam volna. A pálya széléről ugyanúgy benne vagyok a sportban, mint amikor síléccel álltam rajthoz, edzőként is a sport körforgásában élek.
– Mire a legbüszkébb edzőként?
– Több generációt neveltem ki, két szériát is végigkísértem az első osztálytól tizenkettedikig. Az egyik legnagyobb sikerünk 2013-ban volt, amikor az akkori tanítványaimmal kijutottunk az ifjúsági olimpiára, ahol ezüstérmet szereztünk. Ezen a sportiskolából összesen nyolcan vehettek részt, közülük heten az én tanítványaim voltak. Elértük a 6. helyezést váltóban, de részt vettünk már világbajnokságon és számos nemzetközi versenyen is. Az olimpia után egyértelműen az utánpótlás-nevelésre kezdtem koncentrálni, és most már inkább belföldi versenyeken, edzőtáborokban vagyunk jelen. Mégis, minden kis eredmény számít, hiszen a jövő bajnokai ezekből a gyermekekből lesznek.
– Az edzői munka mellett mivel telnek a mindennapjai?
– Az edzősködés mellett a család tölti ki az életemet. Vannak unokáim, így sok időt töltök velük, segítek, ahol csak tudok. Ez egy másfajta öröm és kihívás, és éppolyan fontos számomra, mint a sportpályán való munka.



