A pálinka névhasználat körüli vita időről idő­­re újra fel­lángol. Leg­­utóbb egy magyarországi online újságban megjelent cikk nyomán, melyben a csík­szeredai Ákovita verseny arany­érmes körtepálinkáját pá­linkaként ismertették, ahogy a készítője is nevezte azt. Viszont ennek nyomán egy anyaországi szakmai szervezet helyreigazítást kért a laptól, a szabályozásra hivatkozva, melynek értelmében kizárólag a Magyarországon készült gyü­mölcspárlatok nevezhetők pálinkának, míg az erdélyi italokat párlatként kell említeni.
Az erdélyi pálinkafőzők évek óta sérelmezik, hogy hiá­ba őrzik és ápolják a több száz éves hagyományokat, hiva­talosan mégsem nevezhetik pálinká­nak azt az italt, amit otthonaikban és versenyeiken is így hívnak. A pálinka meg­nevezés tiltása szerintük nem­csak gazdasági, hanem identitásbéli kérdéseket is fel­vet: az erdélyi, székelyföldi em­berek szerint jogtalanul fosztják meg őket a név hasz­nálatától, valamint az e mögött álló kulturális gazdagságtól, múlttól, amelyhez ők és az őseik is ugyanúgy hozzátettek, mint az anyaországi főzőmesterek, illetve pálinkát szerető és fo­gyasztó közösségek.

Akkor igyunk meg egy pohár párlatot?

Magyar nyelvterületen min­denki pálinkának nevezi a pálinkát. Senki sem fogja egy fél deci párlattal kínálni komáját, jegyzi meg János An­drás Előd. A csíkdelnei pá­linkafőző mester, okleveles pálinkabíráló úgy látja, „a jelenlegi szabályozás mél­tánytalan az erdélyi főz­dékkel és a magánfőzőkkel szemben”. Szerinte ideje len­ne újragondolni a pálinka megnevezés szabályozását, ki­terjesztve a névhasználatot a Kárpát-medence minden ma­gyarlakta régiójára.
– Mi Székelyföldön min­dent, ami gyümölcsből készül, pálinkának hívunk, és a jövőben is ezt fogjuk tenni. Teljesen természetes, hogy a székelyek, a felvidékiek, a délvidékiek vagy a magyarországi magyarok mind pálinkát fogyasztottak. A jelenlegi szabályozás viszont odáig vezetett, hogy még a magyarországi magánfőzők sem írhatják rá az üvegre, hogy pá­linka, csak a kereskedelmi főzdék. Pedig a törvény szerint mindenki főzhet bizonyos mennyiségig, adómentesen. Mégis a szó használata tiltott. Ez szerintem már túlzás – fogalmazott a mester.
János András Előd he­lyesnek tartja és elfogadja, hogy a pálinka elnevezés komoly minőségi elvárásokat fedjen, de szerinte több er­délyi főzde is megfelelne ezeknek a követelményeknek, de azt mondja, itt is vannak olyan főzdék, amelyek magas színvonalon dolgoznak, és vál­lalnák a minőségi ellen­őrzéseket is. Mégis, nekik csak „párlatot” szabad írniuk az üvegre. 
Ugyanakkor rámutatott ar­ra is: a szabályozás a ma­gyar­országi főzdéket is nehéz helyzetbe hozhatja hosszú távon az egyre szélsőségesebbé váló időjárás miatt. 
– Ha elfagy a barack, és egy főzde kénytelen görög vagy moldáv gyümölcsöt hasz­nálni, már nem nevezheti pálinkának az italát, pedig a minőség változatlan lehet. Ugyanez történik a málnával is – mondja. Véleménye sze­rint a pálinka jövője nem a korlátozásban, hanem a népszerűsítésben rejlik. – Ha azt szeretnénk, hogy a pálinka világszinten is olyan ismert legyen, mint az olasz grappa vagy a francia calvados, akkor nem a szó használatát kellene tiltani, korlátozni, hanem az ital minőségét és hírnevét kellene erősíteni. A pálinka a magyar kultúra része, nemcsak Magyarországon, ha­nem az egész Kárpát-medencében.
A pálinkamester szerint legalább annyi előrelépés szük­séges lenne, hogy a magán­főzők – akár Magyarországon, akár Erdélyben – szabadon hasz­nál­hassák a „pálinka” szót, ha nem kereskedelmi for­ga­lom­ba kerülő termékekről van szó. 

„A pálinka szó összeköt, nem elválaszt”

A határon túli magyar főzőknek nehéz elfogadni, hogy nem használhatják a pálinka meg­nevezést, különösen an­nak tudatában, hogy az ital nevét írásos formában épp Erdélyben jegyezték fel először – a szó legkorábbi ismert írásos említése 1572-ből való, amikor egy függelékes orvosi könyv említi mint gyógyászati célra használt szeszes italt. Mindez nemcsak szakmai kérdés, hanem iden­titásbeli ügy is – hívja fel a figyelmet Becze István. A Székely Gazdaszervezetek Egye­sü­letének (SZGE) elnöke szerint az végleg nem jó megközelítés, hogy a jelenlegi szabályozás nemcsak a kereskedelmi hasz­nálatot érinti, hanem néha kiterjed a mindennapi beszédre vagy a sajtónyelvre is. Becze szerint is ideje lenne új alapokra helyezni a kérdést, és a szakmai szervezeteknek korlátozás helyett az egész Kárpát-medencére kiterjesztett gondolkodásmóddal meg­közelíteni a „pálinka” ügyét.
Ha egy olyan régi, ha­gyo­mányos szót, mint a pá­linka, nem használhatunk, az a kulturális önazonosságunkat is csorbítja. Az, hogy egy portálon utólag át kell írni a pálinka szót párlatra, nem szerencsés – szögezte le Becze. Szerinte a jelenlegi helyzet „egyfajta félreértésen alapul, amit pár­beszéddel és jó szándékkal fel lehetne oldani”. 
– Nem helyes, hogy az erdélyi magyar főzők arra kényszerülnek, hogy „pălin­kának” vagy egyéb fan­tázia­neveken nevezzék ter­mékeiket, ha for­ga­lomba akar­ják hozni. A hely­zetet ren­dezni kell, akár oly módon, hogy Románia bi­zonyos megyéire is kiterjesz­tik a pálinka név kereskedelmi használatának lehetőségét, hasonlóan az osztrák példához. Kiválóak a szakmai kapcsolatok a magyarországi pálinkás szer­vezetekkel, a párbeszéd és az együttműködés folya­ma­tos a témában. Az erdélyi főzdék és gazdák sokat ta­nultak az anyaországi szak­emberektől, a kölcsönös ta­pasztalatcsere pedig mind­két fél számára értékes. Ennek egyik legfontosabb fó­ruma éppen a székelyföldi Ákovita verseny, ahol ma­gyarországi szakemberek rend­szeresen zsű­riznek és vendégként is jelen vannak. Nem egymás ellen kellene küzdenünk, hanem a világot kell meggyőznünk arról, hogy a pálinka a legneme­sebb gyümölcspárlatok közé tartozik – fogalmazott az SZGE elnöke. 
Becze szerint a megoldás kulcsa a szabályozás olyan módosítása lenne, hogy a pálinka védettsége ne csak Ma­gyar­országra, hanem a Kárpát-­medence magyarlakta vi­dékeire is kiterjedjen: aki meg­felel a minőségi krité­riu­moknak, az jogosult lehetne a pá­lin­ka név használatára. 
– Az erdélyi főzdék ma már olyan minőségben dol­goznak, hogy bármelyik ma­gyarországi főzdével szem­ben versenyképesek. A vásárokon és versenyeken rendre kiváló eredményeket érnek el. A fo­gyasztók pedig így is, úgy is pálinkának nevezik ezeket az italokat – fogalmazott. – A pá­linka a Kárpát-medencei ma­gyarság közös öröksége. Nem az számít, hogy hol készült, hanem hogy minőségi gyü­mölcsből, gondos mun­kával, hozzáértéssel, hagyo­mányos módon született. Ez az, ami összeköt minket, és amit együtt kell tovább vinnünk – fűzte hozzá.