A jó pálinkához tökéletes kémia kell

Szeszélyes elegancia

Karcfalva. Takaros, hagyományos csíki portára érkezünk. Az udvaron egy beagle kiskutya lábatlankodik a gazdája körül, a kapualjon túl gondozott gyümölcsös tárul elénk. A fák túlnyomó többsége almafa: pónyik, batul és jonagold – mégiscsak Csíkban járunk, ahol a zordabb éghajlat a kényesebb gyümölcsöknek kevesebb teret ad. Gábor Szidónia pálinkaszakmérnök kertjében minden a pálinka körül forog. Még a háttérben meghúzódó bodzabokor virágai is arra várnak, hogy illatos párlattá alakuljanak. A fiatal vegyészmérnök számára a gyümölcsfeldolgozás igazi szerelem – és mint köztudott, a jó pálinkához és a szerelemhez is elengedhetetlen a kémia. A minőségi pálinka ugyanis manapság már nem a szerencsén vagy intuíción, hanem a szigorú technológiai és kémiai fegyelmen múlik.

A kerítésszaggatók kora lejárt

János Előd: A székely pálinka minőségi fejlődése megkérdőjelezhetetlen

Pálinkakészítés terén egyre komolyabb minőségi fejlődés tapasztalható Erdélyben és Székelyföldön, és évről évre kevesebb a technológiai­lag hibás tétel a pincékben. Ennek a fejlődésnek a legfőbb fokmérője a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete (SZGE) és partnerei által életre hívott Ákovita Nemzetközi Párlat- és Pálinkaverseny, amelyen évről évre egyre több kimagasló színvonalú minta mérettetik meg. A tapasztalatokról, tanulságokról, a székelyföldi pálinkakultúra fejlődési irányairól beszélgettünk János Előddel, a rangos Kárpát-medencei esemény szakmai elnökével.

Díjazták a Kárpát-medence legjobb nedűit

Ákovita – Nemzetközi Párlat- és Pálinkaverseny

Immáron hatodik alkalommal szervezték meg a nagy népszerűségnek örvendő Ákovita – Nemzetközi Párlat- és Pálinkaversenyt a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete (SZGE) és partnerei szervezésében. A díjátadó gálát – amelyen a Kárpát-medence legjobb pálinkái és párlatai kaptak elismerést – a csíkszeredai Hunguest Hotel Fenyőben tartották számos neves vendég jelenlétében.

Jól fogott a hazai pálinka

Elárasztották a székely és a magyar szurkolók Zürichet

Furcsa dolgok történnek Zürichben a napokban. A villamoson üzletembernek kinéző, finn mezes férfiak kapaszkodnak, a főpályaudvaron magyarul érdeklődnek a jégcsarnok hollétéről, este pedig zúg az utcákon a „Ria, ria, Hungária!” és a „Még, még, még, ennyi nem elég!” rigmus. A bankváros néhány napra hokivárossá változott, és bár a jégkorong-világbajnokság Zürichben csak egy állomás, a magyar szurkolók számára Svájc legnagyobb városa most a világ közepe.

Gombák, kertek, párlatok

Székely Gazda

Az Ákovita Nemzetközi Párlat- és Pálinkaverseny bírálásán jártunk. Ezt követően Bodó Gyulával a tavaszi gombákról, valamint az otthoni zöldségtermesztésről beszélgettünk.

A legnemesebb pálinkákat bírálták

Ákovita: a sajtó is választott kedvenc párlatot

A sajtó képviselői is szerepet kaptak az Ákovita Nemzetközi Párlat- és Pálinkaverseny idei érzékszervi bírálatán. A sajtódíjat a nyertes párlatok készítői július 3-án, az Ákovita gáláján vehetik majd át.

Várják a gyümölcspárlatmintákat

Keresik a Kárpát-medence legjobb szíverősítőit

Ákovita Nemzetközi Párlat- és Pálinkaverseny

Április 10-ig várják a mintákat az idei Ákovita Nemzetközi Párlat- és Pálinkaversenyre. A megmérettetést két kategóriában hirdették meg – tájékoztatott a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete (SZGE).

Pálinka: folyékony hagyomány

Hétszilvafás székelyek

Két aromatornyos pálinkafőzőben rotyog a cefre, amikor megérkezünk János András Elődhöz Csíkdelnére, a ház hangulatos alagsorában ki­alakított főzdébe. Az okleveles pálinkabíráló és pálinkafőző mester – akár egy karmester a szim­fonikus zenekar élén – nagy gonddal irányítja a folyamatot, hogy a végeredmény kiváló minőségű körtepálinka legyen – aznap reggel ugyanis vil­moskörtecefre került a lepárlóba. A rézüstben fortyogó, kavargó gyümölcs szemünk láttára adja meg magát a forróságnak: a kígyószerű csövekben kanyarogva, hirtelen lehűlve, apró cseppekben könnyezve vajúdik, hogy a lepárlás végén nemes nedűvé, a gyümölcs folyékony lelkévé alakuljon át.

Minden pálinka párlat, de nem minden párlat pálinka…

Névhasználati paláver határon innen és túl

Bár első írásos említése Erdélyből való, a név­használat uniós és magyarországi szabályai miatt az anyaország határain túl hivatalosan csak párlatnak nevezhető az egyik „legmagyarabb” ital: a pálinka elnevezés ugyanis az Európai Unió által bejegyzett földrajzi árujelző, amelyet kizárólag Magyarországon termett gyümölcsből, az ott készített és palackozott gyümölcspárlatok esetében lehet használni. Egyedüli kivételként az ausztriai barackpálinka használható bizonyos osztrák tartományokban. Az Erdélyben készült pá­linka megnevezése tehát a kereskedelemben a hatályos szabályoknak megfelelően csak párlat lehet. Székelyföldi szakemberek szerint ideje lenne újragondolni a megnevezés szabályozását, ami lehetne rugalmasabb és megengedőbb a Kárpát-medence többi magyarlakta vidékének te­kintetében is.

Friedrich László: a jó pálinka nem a magas alkoholfoknál kezdődik

Beszélgetés Friedrich Lászlóval, a MATE intézetigazgató-tanszékvezető professzorával

Több évszázados hagyomány a pálinkafőzés a Kárpát-medencében – de hogyan változott az idők során, ki­emelten az elmúlt évtizedekben, mire mondjuk ma rá, hogy: jó pálinka, és a minőségérzetet milyen arányban befolyásolja az alapanyag, a technológia, a fogyasztási kultúra alakulása? Friedrich László, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Élelmiszertudományi és Technológiai Intézetének igazgatója adott választ a kérdéseinkre, bepillantást nyújtva a pálinkafőzés tu­dományába és az ital fogyasztásának titkaiba.