Gyergyóditró ha­tá­rában álló tanyán ta­­­­lálkoztunk Bajkó Zoltánnal, aki állattenyésztő mérnökként végzett Temes­váron, jelenleg gazda­em­ber, emellett a Székely Gazda­szer­vezetek Egyesü­letének fa­lu­gazdásza is.

Állat van, ember nincs 

– Amióta az eszemet tudom, mindig volt juhunk, de komo­lyabban 2008 óta foglalkozunk vele. Édesapám indította el a vállalkozást, mi pedig az öcsémmel bekapcsolódtunk, ahogy nőttünk, egyre többet tudtunk segíteni. A gazdaság fő profilja a tej feldolgozása és a bárányértékesítés – mondja. 
Most 400 juhot és 100 kecskét tartanak 150 hektárnyi terüle­ten – egy évvel ezelőtt még több mint ezres állományuk volt, de miután pásztorból nagy a hiány, kénytelenek voltak csökkenteni a létszámot, így ma annyit tartanak, amennyit a család önerőből el tud látni. Sok helyen kellett csökkenteni az állatszámot – éppen a mun­kaerőhiány, főként a pásztorok elmaradása miatt. 
– Hiába a jó legelő, ha nincs, aki őrizze a nyájat – állapítja meg tömören a gazda.

Tej, hús, veszteség

A Hargita megyei juhászat jel­lemzően a tejtermelésre össz­pontosít. A juhtejből készült sajt, túró és orda, amellett, hogy a térség gasztronómiai ha­gyományának fontos része, keresett termék is a piacokon, vásárokon és fesztiválokon – az ízük az, ami ezeknél a ha­gyományos módszerekkel ké­szült termékeknél vonzza a vásárlókat.
A hústermelés másodlagos sze­repet tölt be. Bajkó Zoltán is megerősíti az ismert tényt:
– A bárányhúsnak leginkább húsvétkor van piaca. Olyankor megnő a kereslet, de év közben ez inkább csak kiegészítő jö­vedelem.
Megjegyzi azt is: sajnos a gyapjú mára szinte teljes mértékben háttérbe szo­rult. A feldolgozás hiánya és a piaci érdektelenség miatt a legtöbb gazda számára gazda­ságilag már nem éri meg a nyí­rás, a gyapjút veszteségként könyvelik el.

Curkán vagy texel?

A hargitai juhosgazdák főleg az őshonos fajtákat kedvelik. Az állatállomány gerincét a gyimesi racka – helyi nevén cur­kán – fajta adja. Kettős hasz­nosítású, nemcsak tejet ad, hanem jó anyai tulajdonságai és húskihozatala miatt a bá­rányneveléshez is ideális. So­kan kedvelik a vöröspofájú és feketepofájú berkét, ami a cigá­ja helyi változata. Az idősebb juhosgazdák ragaszkodnak ezekhez a hagyományos fajtákhoz, mond­ván: ezek szívósak, bírják a zord tájat, és nem igényelnek kényes bánásmódot.
A fiatalabb gazdák viszont már nyitottabbak az újításokra. Amint Bajkó Zoltán kifejtette: egyre többen próbálják keresz­tezni az állományt olyan tejelő- vagy húsfajtákkal, mint a keletfríz, az Ile de France vagy a suffolk. Ezekkel jobb hozamot remélnek, de a cél nem feltétlenül a lecserélés, inkább a javítás. Vannak, akik texellel, dorperrel, kerry hillel vagy kameruni juhokkal is próbálkoznak, teszi hozzá, de ezek egyelőre inkább „di­vatjuhok”, nem igazán ter­jedtek még el vidékünkön. 

A barna pásztorriasztó

A pásztorhiány mellett a Har­gita megyei juhászat egyik legsúlyosabb aktuális prob­lémája a barna medvék jelenléte és nem­ritkán súlyos károkat okozó támadásai. 
– Van olyan éjszaka, hogy három medve is megfordul az esztena körül. Órákig ólálkodnak a juhok közelében. Ilyenkor hívjuk a 112-t, ki is jönnek a zsandárok, de sok mindent nem tudnak tenni – mondja Bajkó Zoltán. 
A medvetámadások kü­lönösen nyáron szaporodnak meg, amikor a nyájak fel­kerülnek a magasabb hegyi legelőkre, távolabb az állandóan lakott településektől. És a medvék nemcsak az állatokra, de a pásztorokra is veszélyt jelentenek. 
– A történteket pedig nem egyszerű dokumentálni, főleg a hegyen, éjszaka, ahol nincs kamera, nincs tanú, mire kijön valaki, a medve már rég odébbállt – jegyzi meg a gazda. 
A probléma azonban nem csak anyagi jellegű – a medvék állandó jelenléte elriasztja a pásztorokat.
– Nehéz embert találni a juhok mellé. És ez részben a medvék miatt is van így. Senki nem akar úgy kimenni az éjszakába, hogy bármelyik bokor mögül előjöhet egy medve – teszi hozzá.
Támogatás nélkül nehéz

A juhászatok működtetésében ma kulcsszerepet játszanak az állami és uniós támogatások. Ezek nélkül sok gazdaság egy­­szerűen nem tudna fenn­maradni. Az alapvető forrásokat a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) biztosítja.
Jelentős a SAPS terület­ala­pú támogatási forma, amely a legelők után jár, és szá­mot­tevő bevételt je­lenthet. Közvetlenül a juhok száma után állatállomány-alapú tá­mogatás, az ANT is igé­nyelhető. További kiegészítő támogatási lehetőség az öko­lógiai gazdálkodás azok szá­mára, akik vállalják a szi­gorúbb feltételeket. Fontos bevételi for­rás a hátrányos helyzetű tér­ségeknek járó kompenzációs kifizetés is, ami Hargita megye esetében különösen aktuális, hiszen a hegyvidéki környezet miatt sok gazda jogosult erre. 
– Ezek a támogatások az alapvető fenntartást és mű­ködést segítik, sok gazda szá­mára elengedhetetlenek a túl­éléshez – állapítja meg Bajkó is.

Társ a nyájban

– A kecske nagyon kell a juhok mellé a nyájba – magyarázza Bajkó Zoltán. – Olyan nö­vé­nyeket is megeszik, amiket a juh nem. Letakarítja a nem kívánt növényzetet, így segít karbantartani a legelőt, ami nemcsak a legelők állapotának tesz jót, hanem a kecsketej minőségének is. A kecsketejre most már egyre nagyobb kereslet mutatkozik. Sokan vásárolják a kecsketejet tőlünk is, jobbnak, egészségesebbnek  tartják, mint a tehéntejet, és a gyermekeknek is gyakran ajánlják.
A gazdaságok többségében leginkább a parlagi kecskét tartják, de egyre többen pró­bálkoznak – tejértékesítés cél­jából – tejelő fajtákkal, mint a szánentáli vagy alpesi kecske. A kecsketartás azonban nagy odafigyelést és szakértelmet kér, mivel ezek az állatok érzékenyek, rendszeres oltást és gondozást igényelnek.