– A mesterséges intelligencia hatása a párkapcsolati döntéshozatalra címmel tartott előadást Csíkszeredában. Mi volt az a felismerés, ami miatt ezt a két, látszólag távoli területet összekapcsolta? 

– Az a tapasztalatom, hogy kialakulóban van egy új embertípus, ami nem más, mint a mesterséges intelligenciával átitatott ember. Magamon is észreveszem, hogy minél többet használom például a ChatGPT-t, annál inkább változik a szóhasználatom és a fogalmazásmódom. Meggyőződésem, hogy aki a munkájában, a hétköznapokban vagy akár a szórakozása során kapcsolatba lép a mesterséges intelligenciával, akár érzi, akár nem, a hatása alá kerül. Ha ez elkerülhetetlen, akkor viszont érdemes a legjobbat kihozni belőle: tudatosítani a hatását, megtanulni, mi az, ami értékes benne, és azt beépíteni az életünkbe – ami pedig kevésbé hasznos, azt félretenni. A csíkszeredai előadásom célja éppen ez, hogy ráirányítsa a figyelmet ezekre a folyamatokra. Engedjük hatni magunkra az MI-t, de tudatosan és okosan, úgy, hogy ez a legfontosabb emberi kapcsolatainkat: a párkapcsolatot, a szülő-gyerek és a testvéri kapcsolatokat inkább erősítse és jó irányba mozdítsa el.

– Konkrétan hogyan hat a párkapcsolatokra a mesterséges intelligencia? Közelebb hozza a párokat egymáshoz, vagy inkább eltávolítja őket?

– Ez kicsit olyan, mint egy konyhakés. A sorozatgyilkos kezében tragédiát okoz, a séf kezében viszont ételköltemények születhetnek általa. A mesterséges intelligencia is ilyen, tehát attól függ, hogyan használjuk. Vannak olyan lehetőségek, amelyek kifejezetten segítik a párokat abban, hogy közelebb kerüljenek egy­máshoz. Egyre több olyan alkalmazás jelenik meg, amelyek akár napi néhány percben – például reggel, amikor az ember csak görgetne – hasznos tanácsokat adnak arról, hogyan közeledjünk a párunkhoz, miként fejezzük ki a szeretetünket. Ugyanakkor, ha a mesterséges intelligencia elkezdi pótolni a házastársi beszélgetéseket, az már problémás. Ha valaki inkább ott önti ki a szívét, ahelyett, hogy a párjával osztaná meg a napját – mert ott nem kell udvarolni, nem kell a másikra figyelni, nem kell energiát tenni a kapcsolatba, nem kell összebújni vagy akár a kedvenc ételét megfőzni –, akkor az könnyen távolságot teremt a felek között.

– Hogyan lehet tudatosan jól használni a mesterséges intelligenciát?

– Az a nehéz ebben, hogy egy olyan korban élünk, amikor mindez még új számunkra. Nincsenek kialakult rutinok, és nincs még egyértelmű módszertan sem, amely megmondaná, mire figyeljünk, hogyan használjuk jól. Mi vagyunk az a generáció, amely kitapossa ezt az utat akár a saját jó tapasztalatain, akár hibáin keresztül. Éppen ezért fontos az éberség és a figyelem, fontos, hogy legyenek „bekapcsolva a radarjaink”. Ne tompítsuk el magunkat, hanem érzékeljük, mi történik velünk. Például azt, milyen könnyű egy gondolati sínre ráállni: ha valamit megbeszélünk a ChatGPT-vel, ad egy irányt, és hajlamosak lehetünk azt egyetlen lehetőségként kezelni, miközben sok más is létezhet. Így könnyen beszűkíthetjük a gondolkodásunkat. Használjuk tehát, de maradjunk észnél, tartsuk nyitva az érzékelésünket, és tekintsük lehetőségnek a sok közül, de ne az egyetlen útnak. Ugyanakkor sok jót is tanulhatunk az MI-től. Például a kommunikációnkat gazdagíthatja. Minden reggel, amikor kérdezek az MI-től, egy köszönéssel találkozom: „Jó reggelt, hogy vagy ma?” Ha erre egy egyesekből és nullákból álló rendszer képes, akkor egy érző, hús-vér embernek sincs mentsége arra, hogy ne figyeljen a másikra. Nem mondhatjuk, hogy „nálunk ez nem volt szokás”. Hát tanuld meg, kedvesem! Ha egy bináris kódsorozat meg tudja tanulni, akkor egy emberi lény is meg tudja.

– Van Önnek egy Gyűrű-kúra nevű módszere, amely gyakorlati lépéseken keresztül segíti a párokat a kapcsolatuk tudatos építésében. Hogyan lehet ezt a mai technológiával alkalmazni?

– Mindenképpen lehet, és éppen azokat a módokat, utakat keressük, hogyan lehet ezt a mindennapok részévé tenni. Nem szeretnék túlságosan előreszaladni, mert jelenleg is zajlanak ezzel kapcsolatos kutatások, előkészületek, hogy miként lehet ezt szó szerint „mindenki zsebébe odavarázsolni”. Ebben a mesterséges intelligencia nagy segítség lehet. Ha jól használjuk, egyfajta zsebben hordozható tanácsadóvá válhat. Fontos azonban, hogy nem helyettesíti a terapeutát, nem old meg mindent helyettünk. Arra viszont kiválóan alkalmas, hogy egy adott gondolkodási keretben ötleteket, tippeket adjon, például: hogyan érezheti ma egy kicsit jobban a feleségem, hogy szeretem őt.

– A közösségi média és az online tér gyakran torz képet, irreális elvárásokat közvetít a kapcsolatokról. Hogyan lehet ezek hatását tudatosan kezelni egy párkapcsolatban? Gondolhatunk itt akár a pornográf tartalmak hatására is.

– A pornófüggőség nagyon komoly probléma, és az emberek többségét érinti. Nemrég olvastam egy kutatásról, amely végül kudarcba fulladt, mert 16 év körüli fiúknál akarták vizsgálni a pornófogyasztás agyra gyakorolt hatását, és egy kontrollcsoportot kerestek olyan fiatalokból, akik nem fogyasztanak pornót. Nem találtak ilyet. Ez jól mutatja, hogy a pornó mennyire jelen van a mindennapjainkban. Éppen ezért nem az a megoldás, hogy homokba dugjuk a fejünket, és azt mondjuk: „az én gyerekemet ez biztos nem érinti”. Inkább arra van szükség, hogy szülőként hiteles információforrás legyek, még ha ez kellemetlen beszélgetésekkel is jár. Sokszor egy aranyhörcsög tartására jobban felkészülünk, mint a gyermeknevelésre. A gyermeknevelésről gyakran azt gondoljuk, majd jön magától, ösztönösen jó szülők leszünk. Pedig ma már hatalmas szakirodalom áll rendelkezésre, a szexuális nevelésről vagy az érzelmi intelligenciáról is rengeteg olvasnivalót találni. A lányom harmadik osztályos volt, amikor megkérdezte, hogyan kerül a kisbaba az édesanya pocakjába. Szerencsére nem sokkal előtte olvastam arról, hogy miként beszéljünk a szexualitásról a gyermekeknek, így el tudtam neki magyarázni érthető módon, a „különleges ölelés” képével: amikor egy férfi és egy nő nagyon szereti egymást, és ez a szeretet egy nagyon bensőséges ölelésben fejeződik ki, abból jön létre a kisbaba. Később, amikor a kertben két macskát látott „kompromittáló helyzetben”, visszakérdezett: „Apa, ez az a különleges ölelés?” – és igen, az volt. De ezekre a helyzetekre nem lehet rögtönözni, fel kell készülni. Ha ezt a felnőttek világára vetítjük, fontos tudatosítani, attól, hogy valami társadalmilag elfogadott, még lehet káros. Az alkohol sem tiltott, mégsem feltétlenül válik hasznunkra. Ugyanez igaz a pornóra is. Gyakran a fogyasztó megindokolja magának, miért „van rá szüksége”, például ha problémák vannak a párkapcsolatban. Ilyenkor pótlékként jelenik meg. Csakhogy amikor a probléma megszűnik, a szokás gyakran megmarad, önálló életre kel, és akkor is „kéri a jussát”. Ez hasonló ahhoz, amikor két részeg beszélget: „Miért iszol? – Hogy felejtsek. – És mit? – Azt már elfelejtettem.” A kiváltó ok eltűnik, de a viselkedés megmarad. Ezért nagyon fontos az éberség, mert könnyű rászokni a pornóra, és sokkal nehezebb megszabadulni tőle, mint amilyen könnyű elkezdeni.

– Milyen lélektani folyamatok állhatnak annak hátterében, hogy a fiatalok egyre később kötnek házasságot?

– Ma jelentősen kitolódott az az érési folyamat, amely során valaki valóban felnőttként kezdi értelmezni önmagát és az életét. Ez nem csupán biológiai érettséget jelent, hiszen abban ma sokkal korábban történik változás, mint bármikor korábban a történelemben. Ugyanakkor a pszichológiai és társadalmi felnőtté válás sokkal későbbre tolódik. A fiatalok sokáig anyagilag is a szüleikre támaszkodnak, miközben az agy döntéshozatalért felelős részei is csak később, nagyjából a húszas évek közepére érnek be teljesen. Míg régebben akár tizenévesen is családot alapítottak és felelősséget vállaltak, ma ez a folyamat sokkal későbbre tolódik. Nem segíti az elköteleződést az sem, hogy a szülők és a társadalom azt szeretné, ha a fiatalok minél képzettebbek lennének: egyetem, mesterképzés, önkéntesség stb. Mindez időt visz el, és tovább tolja az elköteleződés idejét. Így sokan csak a húszas éveik végén vagy a harmincas éveik elején jutnak el a családalapítás gondolatához. Szakemberek is rámutatnak, hogy biológiailag bizonyos életszakaszok – például a gyermekvállalás szempontjából – korábban ideálisabbak lennének, mint amikor ma ez jellemzően megvalósul. Így a társadalmi, pszichológiai és biológiai folyamatok egyre inkább eltávolodnak egymástól.

– Ha megenged egy személyes kérdést: több mint harminc éve házasságban él. Melyek azok az alapelvek, amelyek az Ön kapcsolatában időtállónak bizonyultak? Mi lehet a tartós házasság alapja?

– A 31. házassági évfordulónkon egy étteremben foglaltam asztalt, amely akkoriban nyílt. Amikor jeleztem, hogy az évfordulónkat ünnepeljük, a vonal másik végén hallható volt a meglepetés. Meg is jegyezték: „Ilyen még soha nem fordult elő.” Amikor mondtam, hogy a 31. évfordulónkat ünnepeljük, az is kiderült, hogy sokan már ritkán beszélnek így a házasságukról. Valóban, a házasság mint intézmény válságban van. Ugyanakkor nem teljesen fair csak a házasság törékenységéről beszélni, mert az alternatívák – például az élettársi kapcsolatok – statisztikailag még sérülékenyebbek. Nem az a helyzet, hogy a házasság rossz, és minden más jobb, hanem az, hogy a házasság is törékeny, de sok más forma még inkább az. Ami a saját életünket illeti, több szempontból is szerencsések vagyunk. Nem azért, mert könnyű lett volna, hanem mert a házasságunk elején majdnem zátonyra futottunk. Akkoriban azt gondoltam, hogy a szerelem „magától működik”, a férfi feladata pedig leginkább az anyagi biztonság megteremtése. Közben a feleségem finom jelzéseket adott arról, hogy a lelki jelenlét hiányzik. Ez egy ponton nagyon komoly krízissé vált, amikor jelentős fogyást is átélt a feleségem. Ez számomra sokkoló figyelmeztetés volt. Ekkor döbbentem rá, hogy kell lennie egy tudatos „módszertannak”, és elkezdtem utánajárni, hogyan lehet jól csinálni. Amit megtanultam, azt fokozatosan beépítettük a kapcsolatunkba. Onnantól már nemcsak a saját hibáinkból tanultunk, hanem mások tapasztalataiból is.

– Ha csak egyetlen gyakorlati tanácsot adhatna a fiatal pároknak a boldog házassághoz, mi lenne az?

– A tudatosság fontosságát hangsúlyoznám. Fontos, hogy ne sodródjanak, hanem aktívan legyenek jelen a saját életükben. Nem statisztái, hanem főszereplői vagyunk a saját történetünknek, és ha valamit nem tudunk, érdemes utánajárni, kérdezni, hiteles forrásokat keresni. Napjainkban sokkal több tudás áll rendelkezésre a jó házasságról, mint valaha. Ezt a tudást pedig érdemes használni.