Minden gomba ehető, legalább egyszer – szól a mondás. De szögezzük le, mi nem csak egyszer akarjuk ezeket a kalapos csodákat fogyasztani, hanem rendszeresen, ehhez pedig elengedhetetlen az óvatosság.
Vidékünkön ősz tájékán az erdők, rétek gombaszőnyeggé válnak. Az egyik legkedveltebb gombafaj a vargánya (Boletus edulis), melyet vastag, húsos kalapja és szára miatt sokan keresnek. Az erdőkben járva könnyen rábukkanhatunk a rókagombára (Cantharellus cibarius) is, amely kisebb mérete ellenére intenzív, pikáns ízével hódít. Az őzlábgomba (Macrolepiota procera) hatalmas, ernyőszerű kalapja miatt már messziről felismerhető, leginkább erdei tisztásokon és réteken nő. A teljesség igénye nélkül említsük meg a laskagombát (Pleurotus ostreatus) is, ami különösen a nedves, árnyékos erdőkben, húsos, kellemes textúrája miatt kedvelt.

Ha mérges, hagyjuk faképnél
A gombaszedés tehát komoly odafigyelést igényel, pláne, hogy nem minden gomba ehető – sőt, hogy borzoljuk a kedélyeket, a mérgező fajok könnyen összetéveszthetők az ehetőkkel. Ezért, mielőtt kosarunkba tennénk egy gombát, mindig legyünk biztosak abban, hogy helyesen azonosítottuk. Csak olyan gombákat szedjünk, amelyeket biztosan felismerünk, s ha bizonytalanok vagyunk, hagyjuk őket az erdőben. A gyilkos galócára (Amanita phalloides) különösen ügyeljünk, mert fogyasztása halálos lehet. Ha kétségeink vannak, érdemes kikérni egy gombaszakértő véleményét. Fontos szempont, hogy kerüljük az ipari területeken, forgalmas utakon való gyűjtést, mivel a gombák könnyen felveszik a talajban lévő szennyező anyagokat. Nem árt azt sem tudni, hogy ne szedjünk túl fiatal vagy túlérett gombákat: a fiatal gombákat nehéz felismerni, az elöregedettek pedig már veszélyes anyagokat is tartalmazhatnak.

Tartósítás
A friss gombák rövid ideig tárolhatók, ezért ha nem tudjuk azonnal felhasználni, érdemes valamilyen tartósítási módszert alkalmazni. Az egyik legelterjedtebb módszer a szárítás: a vékony szeletekre vágott gombákat szellős, árnyékos helyen vagy alacsony hőfokon a sütőben is kiszáríthatjuk. Szárított formájukban a gombák hónapokig eltarthatók, és főzéskor visszanyerik eredeti aromájukat.
A fagyasztás is praktikus megoldás, mielőtt azonban a gombákat lefagyasztanánk, érdemes blansírozni őket, hogy megőrizzék ízüket és textúrájukat. Nem utolsósorban pedig befőzéssel is eltehetők, fűszeres ecetes lében vagy olajban.

Bundában, levesben, grillen
A gombák felhasználása a konyhában szinte végtelen lehetőséget kínál. Az őzlábgombát rántva fogyasztva ropogós és ízletes ételt kapunk, míg a vargányából krémlevest vagy pörköltet készíthetünk. A rókagomba kiváló alapanyag tejszínes mártásokhoz, melyeket tésztákhoz vagy húsok mellé is tálalhatunk. A nagyobb gombák, mint például a laskagomba, grillen vagy serpenyőben, kevés fokhagymával megpirítva különleges fogásokká válnak. A szárított gombákat akár porrá őrölve is felhasználhatjuk levesek, szószok ízesítésére.
Az őszi gombaszezon tehát nemcsak a természetjáróknak, hanem a gasztronómia szerelmesei­nek is izgalmas időszak. Az erdők gazdag termése ízletes ételeket kínál, és a megfelelő tartósítás segít abban, hogy a természet e kincseit a tél folyamán is élvezhessük.