Barátságról, szerelemről, halálról

Fotó: Fórika Dóra

Miután az egyetemi éveim alatt kivégeztem minden kedvenc sorozatomat, és kellett valami a lazulós nyári estékre, elkezdtem felírogatni a jegyzeteim közé a barátaim által ajánlott filmeket és sorozatokat, hogy ha majd nem lesz ötletem, akkor legyen, miből válogatni. A Felhők (Clouds) című filmet gyermekkori barátnőm ajánlotta nekem.

Gyermekkori barátomtól kaptam javaslatot egy filmre, én meg tovább ajánlom mindenkinek, mert eléggé megérintett ahhoz, hogy úgy érezzem, másra is hatással lenne.
A Felhők egy fiatal, 17 éves, rákkal küzdő fiúról szól, akinek az utolsó hónapjait láthatjuk képernyőn. Zack Sobiechet (Finn Argus) oszteoszarkómával diagnosztizálják, betegsége pedig olyannyira súlyossá válik, hogy alig fél évet adnak neki az orvosok. Abbahagyja a kemoterápiát és megpróbál élni. Amíg tud. A gimnázium utolsó évében rátalál a szerelem, de emellett valóra váltja álmait is, és legjobb barátjával, Sammyvel (Sabrina Carpenter) kiadnak egy zenei albumot. Zack úgy megy el, hogy az általa írt dalokat milliók éneklik.

Megható történet és üzenet

Alapjáraton elég érzékeny vagyok, rengeteg filmen tudok sírni, de mindig csak a zárójeleneteknél, amikor a drámai pillanatok elérik tetőpontjukat. Azok a filmek, amik rákos-daganatos betegekről szólnak, különösen meg tudnak érinteni, mert saját környezetemben is áldozatokat követelt a betegség. Ebben a filmben végig megható, erős jeleneteknek lehetünk szemtanúi – nemcsak a lezárás ütött, hanem az egész film hatással volt rám.
A Csillagainkban a hiba jutott róla eszembe, de ez talán komolyabban és mélyebben kifejtette üzenetét: tényleg csak egy életünk van. Egyikünknek sem biztos a holnap, csak feltételezzük, hogy ott vár ránk. Emellett pedig megmutatja és hatásosan átadja, milyen nehéz egy rákos betegnek és a közvetlen környezetének feldolgozni a halál bekövetkezését. Azt, hogy miként reagálhat rá egy barát, egy testvér, egy szülő, s nem csak a beteg jelenlétében. Megmutatja, hogyan próbál egyben és talpon maradni egy család a daganatos gyerekük életének utolsó heteiben.
A karakterek könnyen szerethetők, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a film hatással legyen ránk. Zach és Sammy barátsága példaértékű, és bár szerelméről nem tudunk meg sok mindent, azt a rövid idő alatt kialakult, szoros kapcsolatot még én is megirigyeltem.

Fontos üzenet

A rák iszonyú betegség, főleg végstádiumban. Zach mégis az utolsó percekig kitartott, küzdött, amíg bírt, hisz volt egy kitűzött célja: zenélni, örömet okozni az embereknek. A film utolsó jeleneteiben valóra válik az, amire vágyott: az általa írt dalokat ezrek éneklik a saját koncertjén. Igazából mindez csak arra ébresztett rá, hogy tényleg minden fejben dől el, és ha akarunk valamit, ha igazán akarjuk, akkor tudunk tenni érte – szerencsére a székely ember amúgy is makacs és önfejű. Céljaink eléréséhez csak egy kis önuralom kell, nem kifogásokat és mentségeket keresni, hogy mit miért nem lehet. Egy-két segítő kéz által biztosan jutunk valamire.
Nehéz film, és nem hiszem, hogy van olyan, aki ne érzékenyülne el, papír zsebkendőt előkészítve ajánlom megnézni. A film alatt lejátszott dalok, Zack és Sammy dalai sem kihagyhatók, ha a filmet nem is, de az általuk írt dalokat mindenképp érdemes meghallgatni. Nekem a filmet követő két hétben csak azok a számok szóltak itthon, a fejemben, sőt máshol is, mert mindenkinek megmutattam ezeket.

Valós sztori

Amikor elindítottam a filmet, nem tudtam, hogy igaz történet alapján készült. Lényegében alig néztem utána, így a két órán át tartó könnyezésem után eléggé meglepett, hogy Zachary David Sobiech (1995. május 3. – 2013. május 20.) amerikai énekes-dalszerzőről és zenészről készült a film. A Minnesota államból származó fiatal az A Firm Handshake együttes alapító tagja volt. A Clouds című kislemezük 2013-ban széles körű médiafigyelmet kapott a YouTube-on, a fiú halála előtt. Zach édesanyja, Laura Sobiech írt egy memoárt a fia életéről, ennek alapján készítették a filmet.
Zach halála előtt azt mondta: „Azt akarom, hogy úgy emlékezzenek rám, mint egy srác, aki harcba szállt a rákkal, és sosem veszített igazán.” Emlékét és történetét a 2020-ban megjelent filmben azóta is őrzik. Nem veszített.

Fórika Dóra

: an accessible web community