Országos viszonylatban a gyümölcstermesztésnek a cseresznye és a meggy együttesen is csak körülbelül 5%-a, ami hozzávetőlegesen 90 ezer tonna gyümölcsöt jelent (1,8 millió gyümölcs termett Romániában 2018-ban).
A cseresznye és a meggy termelékenység szempontjából világviszonylatban Romániát a dobogó harmadik fokára helyezi, 11,9 t/ha termésátlaggal, valamint a nyolcadik helyen áll az összes termelésben. E gyümölcsök alacsony részaránya elsősorban gyors romlandóságuknak köszönhető. Bár nem lehet tárolni őket, az egyik legfinomabb nyár eleji csemegének számítanak, friss fogyasztásra, kompót-, ital-, kozmetikai szerek készítésére használhatjuk.
Környezeti igényeit tekintve, közepes vízigényűnek szá­mítanak, évi 600 mm csapadék esetén eredményesen termeszthetők, intenzív ültetvényekben azonban az opti­mális termés csak megfelelő vízellátással érhető el.

Hőmérsékleti igényét tekintve a cseresznye a me­leg­igényesebb. Ez a téli fagytűrésen is meglátszik, a meggy rügyei mélynyugalmi állapotban károsodás nélkül a -20, -25 Celsius-fokot is elviselik. A cseresznye legnagyobb hátránya, hogy hamarabb lejár a mélynyugalom, a kényszernyugalom pedig csak hideg időjárás esetén marad meg, ezzel magyarázható korábbi virágzása is, a virágok mindkét faj esetében -2 Celsius-fokban már erősen károsodnak.
A csonthéjasok jellemzően sok meszet (Ca) igényelnek. E tekintetben a közepes mésztartalmú talajokon is ter­meszthetők, viszont vigyáznunk kell, ugyanis a talaj mésztartalma nagyban befolyásolja a talaj pH-ját is. A meggy jobban tűri a savanyú talajokat, de 5,5-ös pH alatt már szükség van a talaj meszezésére. Összességében elmondható, hogy a meggy kevésbé érzékeny a környezeti körülményekre, a cseresznye viszont a pangó vízre is különösen érzékeny.
Alanyok tekintetében fontos szempont az alkal­maz­kodóképesség, 7-es pH-nál magasabb talajok esetében javasolt a sajmeggynél mésztűrőbb alanyokat választani. A sajmeggy egyébként a leginkább elterjedt alanyuk, mivel jó alkalmazkodóképessége van, mélyen gyökerezik, ezért jól tűri a szárazságot, valamint télállósága is kiváló. A cse­resznyénél találkozhatunk még intenzív ültetvényekben alkalmazott törpítő hatású alanyokkal (gisela 5, weiroot 10 stb.). Meggy esetében még nagyon kevés a tapasztalat az intenzív termesztéshez használható törpítő alanyok tekintetében. Itt is a leggyakrabban sajmeggy alanyokat használunk.
A terméshozó fajták esetében a nemesítők célkitűzései a felhasználás függvényében a virágzás és a betakarítás időpontja, öntermékenyülés, nagy gyümölcsméret, repe­désmentesség, ízvilág, szín. A divatosnak mondható fajták meggy esetében: érdi bőtermő, meteor korai, cigánymeggy-szelekciók, debreceni bőtermő, újfehérvári fürtös stb. A cseresznye tekintetében a garmersrofi, szomolyai fekete, van, Katalin stb.

A régi ültetvényekben a cseresznyét és a meggyet is nagy térállással ültették, 8-10 × 7-8 m-es sor- és tőtávolságokkal, sudaras ágcsoportos korona nevelésével, ami ma már nem számít korszerűnek, jövedelmezőnek a rossz fény- és területkihasználás, valamint nagy munkaigénye miatt. A kombinált korona sudarát a második vagy harmadik ágemelet után eltávolítva javítani lehet a korona meg­világítottságán, és a térállás is csökkenthető 6-8 × 5-7 m-re. Gépi betakarításra is alkalmas.
A hagyományos koronaformák közül a vázakorona a legjobb választás, 3 vázág használatával ajánlott kialakítani. Előnye a jobb fényellátás, a kiegyenlítettebb terméshozás, jobb minőség, valamint hogy megoldható a rázógéppel való betakarítás.
Az intenzív koronaformák előnye a gyors termőre fordulás, gyors megtérülés és 10-15 évig folyamatos profittermelés jellemzi, megfelelő szakmai odafigyelés mellett. Cseresznye esetében nehezen terjed a technológia a törpítő alanyok hiánya miatt. Intenzív termesztésben használt koronaformák a felsőrügyes orsó, füzérorsó, módosított Brunner-orsó, valamint a karcsúorsó.
A helyes metszéshez elengedhetetlen a gyümölcsfák termőrészeinek ismerete. A csonthéjasok esetében általáno­san elmondható, hogy külön virág- és hajtásrügyei vannak. Vegyes virágrügyek nincsenek. A hajtások csúcsain mindig hajtásrügyek, a vesszők oldalán virágrügyek találhatók. Jellemző, hogy egy közös rügyalapon hajtás és virágrügyek is vannak, ezt vegyes rügycsoportnak nevezzük. A termővesszők értékét tekintve megkülönböztetjük a következőket: teljes termővessző, hiányos termővessző, rövid termőnyárs, bokrétás termőnyárs. A meggy helytelen metszése vagy a metszés elmulasztása következtében jellemző a meggy ostorosodása, amikor a vesszők felkopaszodnak, a hosszú lehajló ágaknak csak a végén differenciálódnak termőrészek.
Növényvédelem tekintetében a meggy legfontosabb kó­rokozói: az agrobaktériumos gyökérgolyva, a blumereliás betegsége, monilíniás betegsége és sztigminás betegsége.
A monilíniás betegség a legfontosabb és a leg­veszélyesebb, ugyanis a gomba virágzáskor támad – ilyenkor kell védekezni ellene, hűvös, csapadékos idő esetén akár két-három alkalommal is – később lombfakadás után tűzelhaláshoz hasonló gyors ágelhalást okoz. 
A kártevők közül a pajzstetvek, a feketecseresznye-levéltetű, a sodrómolyok, a füstösszárnyú levéldarázs, a piros gyümölcsfa-takácsatka, a téliaraszoló, valamint a cseresznyelégy (ettől lesz nyüves a termés) kártételére számíthatunk. A cseresznyelégy kártétele ellen sárga szín­csapdával eredményesen védekezhetünk. A gyümölcs sárgulásakor támad, a sárga szín vonzza a legyet.
A betakarítás kézimunkaerő igénye cseresznye esetében 3-4 kg/óra, a meggyé 5-7 kg/óra. Termés­átlagokat tekintve nagyon nagy az elté­rés a különböző fajták, valamint a termesztés­tech­noló­giák és környezeti tényezők következtében.

Fülöp Alpár kertészmérnök, falugazdász,
Székely Gazdaszervezetek Egyesülete

Forrás: 
https://hortiweb.ro/productia-totala-de-fructe-a-anului-2018-a-fost-cu-70-mai-mare-decat-cea-a-anului-2017
https://agrointel.ro/8026/ciresul-cultura-la-care-romania-este-pe-locul-3-ca-productivitate
Papp János (2004): A gyümölcsök termesztése