– Ön az idei Legprímább Polgár díjas – az elismerés apropóján: hogyan jellemezné önmagát? 

– Első hallásra furcsának tűnik a kérdés, szerencsére a Rotary Club tavaly májusában megtette ezt helyettem, amikor „A közjó szolgálatáért” díjat adományozta nekem. Akkor fogalmaztam meg, hogy én egy, a közösségéért élő, annak sorsát vállaló, a sorsán változtatni akaró ember vagyok. A változtatás során tévedhetek is, viszont tény, a világot mindig is a cselekvő emberek vitték előre. Na, én ezek közé az emberek közé tartozom. Én a munkától sosem futamodtam meg, hanem mindig vállaltam. Ez idáig nem nagyon tudtam nemet mondani, ha megkértek valamire – igaz, mostanában a Parkinson-kór miatt már nem sietem el a választ.

– Hogy fogadta a hírt, hogy Ön lesz a kitüntetett?

– Őszintén mondom, meglepett. Március 15-én reggel indultam Korondra, a szülőfalumba ünnepelni a barátaimmal, amikor megszó­lalt a telefonom, és közölték a kuratórium egyhangú döntését. Egy perc gondolkodási időt kértem. Na, most légy okos, Árpi, mondtam magamban. Nem illik visszautasítani, de rákérdeztem a két barátomra, hogy mit tennének a helyemben. Azt mondták, erre csak igent lehet mondani. Igent mondtam. 

– Mit jelent ez az elismerés? 

– Nekem nagy megtiszteltetés, hogy elismerték a közösségért végzett több évtizedes munkámat, de egyben nagy felelősséget is a továbbiakban. Soha nem gondoltam arra, hogy a népszínházzal, a helyi televízió megalapítása körüli bábáskodással, a rádió, az írott sajtó szolgálatában eltöltött éveket egyszer valaki nekem megköszöni. Szolgálatnak, küldetésnek tekintettem. Tettük a dolgunk, amit akkor tennünk kellett. Szerintem senki nem gondol arra, aki a közösség gondjait cipeli, hogy lesz-e majd díj belőle. 

– Pedig több rangos díjjal is elismerték már munkásságát. Melyek a legkedvesebbek?

– Minden elismerés emeli egy kicsit az ember lelkét. Mindenik kedves nekem, már hogy ne volna, amikor valamennyihez emlék fűz. Elsőként Hodgya falu tisztelt meg díszpolgári címével a 2005-ös árvíz idején végzett önkéntes munkámért. Majd 2009-ben a szakma Bálint András-díjjal jutalmazott. Múlt évben a közjóért Rotary-díjat kaptam, majd Magyar Ezüst Érdemkeresztben is részesültem, az idén pedig a Legprímább Polgár díjban. Egy barátom azt mondta, amikor ilyen sűrűn osztják az elismeréseket, akkor a hátsó csűrkapu nyitva áll. Jót nevettünk rajta, bár van némi igazság benne. Gondolom, a Fennvaló figyeli, hogy mennyi tennivalóm van még, és kegyes lesz hozzám. 

– Számos könyv fűződik a nevéhez, mi volt eddig a legkedvesebb munkája?

– Tizenhét könyvet írtam: hetet a birkózásról, hármat az önkéntes tűzoltókról, a többi helytörténet. Remélem, nem sértek meg senkit, ha azt mondom, a helytörténetesek a legkedvesebbek számomra, a Ránk hagyott örökség és a Városunk Szé­kely­ud­var­hely. Időutazás a város történelmében, leltár arról, amire vigyázni kellene, hiszen naponta fenyegeti a veszély. Budai László barátom úgy mutatott be egy turistacsoportnak, hogy rádiós, krónikás. Nekem akkor megtetszett, és gyakran használom, nevezem magamat krónikásnak. 

– Jelenleg min dolgozik?

– Tavalyról elmaradt a temetők könyve, ami egy hatalmas munka, novemberre tervezem a megjelenését. Hátravan még egy gyergyói tűzoltós könyv is. Munka van bőven, csak egészségem legyen. Ezenkívül ügyvezetője vagyok a Jóbaráti Társaság nyugdíjas magánklubnak. Ez éppen elég. És a Portában megjelent írásaimat szeretném egybegyűjteni és könyvvé formálni – ez az egyik nagy tervem a jövőre.

A Príma Polgár díjat 2006-ban László János székelyudvarhelyi vállalkozó, valamint az akkori Príma Rádió vezetősége hozta létre, és a hallgatók bevonásával kutatták fel évről évre a város értékteremtőit. Tavaly óta az Arkum Alapítvány vállalta fel az intézményesített hátteret a díjak kiosztására. Megalakult a Legprímább Polgár Kuratórium, és a korábban díjazottak bevonásával állították össze az idei elismerések listáját. A díjakat április 9-én nyújtották át, idén a Legprímább Sportoló kategóriában Bálint Ferenc nyugalmazott labdarúgóedző kapta az elismerést, a Legprímább Művésznek Balázs Imre József költőt, műfordítót, irodalomtörténészt választották, a Legprímább Pedagógus díjjal Szabó Zsuzsa, a Tamási Áron Gimnázium tanítónőjének munkásságát ismerték el, a Legprímább Orvos kategóriában dr. Kurtus Aranka, a Székelyudvarhelyi Városi Kórház hematológus főorvosa vehette át a kitüntetést. Az Udvarhelyért Príma díjat, amelyet olyan székelyudvarhelyi születésű, de nem a városban élő személynek ítélnek oda, aki a város jóhírét elviszik a nagyvilágba, ezúttal a Kolozsváron élő Szélyes Levente, az ország legnagyobb magyar szoftverfejlesztő cégének alapító-tulajdonosa vehette át.