Uborkaszezon, fesztiválidény

Érik az uborka, már két hete egészen szépen terem – erről saját szememmel is meggyőződhettem a családi kertünkben sétálva. Csalhatatlan jele ez annak, hogy beköszöntött az uborkaszezon és a fesztiválidény. Nincs ugyan két teljesen egyforma esztendő, de attól még a mindenkori uborkaszezonok forgatókönyve meglehetősen hasonló. A közéletben ilyenkor alig-alig történik valami, ellenben ez az időszak, amikor dübörögnek a fesztiválok. A hangerőt tekintve sokszor a szó szoros értelmében.
Persze egy és más változott. A holnap kezdődő Tusványost például két évig nem lehetett megtartani a világjárvány miatt bevezetett korlátozó intézkedések miatt. Érthető tehát, hogy sokkal nagyobb várakozás előzi meg, mint az elmúlt öt évben bármikor. Augusztus közepén pedig következnek a Kolozsvári Magyar Napok, ahol – mondhatni már hagyományosan – Székelyföld is jelentős mértékben képviselteti magát. A két nagyobb léptékű fesztivál mellett is akadnak még szép számmal rendezvénysorozatok. Mondhatni egyfeszt fesztivál lesz a teljes nyár, legfeljebb a helyszínek különböznek.
De nemcsak attól más az idei fesztiválidény, hogy ki van rá éhezve az úri közönség, hanem attól is, hogy a szomszédos háború és a ránk váró energetikai és élelmiszerválság árnyékában rendezik meg az eseményeket. Szóvá lehet persze tenni, hogy ilyen nehéz időkben mi szükség van fesztiválokra, elvégre ilyenkor illene ünnepélyes komolyságot tanúsítsunk, mint a temetéseken.
Attól tartok azonban ez az elvárás megalapozatlan fele-
barátainkkal szemben. Az ember már csak olyan lény, amely rosszul tűri a monotóniát, és ha nem engedheti ki néha a fáradtgőzt, akkor félő, hogy begőzöl és kárt tesz valamiben vagy valakiben, nem ritkán önmagában.
Amondó vagyok: ne irigyeljük a fesztiválózók örömét. Az amúgy sem felhőtlen. Az élelmiszerek és az üzemanyag drágulása miatt sokan eleve úgy tervezik meg nyaralásukat, hogy a költséghatékonyságot részesítik előnyben a kényelemmel szemben. Egy-két szokásukról inkább lemondanak, mindenki igyekszik csak addig nyújtózkodni, amíg a takarója ér. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érezhetik jól magukat a nyaralók, egyelőre csak annyit, hogy sokkal jobban meg kell szervezzék szabadidős tevékenységeiket.
Sajnos nem tudhatjuk meddig húzódik el a háború, a nyomában járó gazdasági válság. Kemény telünk lehet, de pillanatnyilag nem tudjuk, hogy mennyire lesz az. A „csillagok állása” nem ígér semmi biztatót. Emiatt azonban botorság lenne a kardunkba dőlni. Nehéz idők jönnek már megint. Alig lábaltunk ki a világjárvány (azért se írom le, hogy pandémia, csúnya, idegen szó, pfúj!) okozta sokkból, nyakunkon a gazdasági válság, amit a háború okozott. A mezőgazdaságot sújtó aszályt ráadásul még nem is említettem. De nem engedhetjük, hogy mindez a padlóra küldjön bennünket!
Szerencsére szépen terem az uborka, meleg van, itt a fesztiválidény, úgyhogy lehet jól tesszük, ha feltöltjük az akkumulátorainkat most, amikor még van hol, van mivel, mert nehéz lesz az ősz, hosszú a tél, és szükségünk lesz minden energiánkra.

Kiss Előd-Gergely

: an accessible web community