Tihanyi emlékmorzsák mediterrán hangulatban, levendulaillatban

Fotó: Boncina-Székely Szidónia

Borostyánnal befuttatott, kőből készült homlokzataival, levendulaillatával, dimbes-dombos kis utcáival, eldugott ösvényeivel és persze a csodálatos Balatonnal Tihany örökre belopta magát a szívembe. Bár a rengeteg kulturális-természeti látnivaló közül csupán néhány fért bele nyári kirándulásomba, ahhoz elég volt, hogy eldöntsem, ide még többször vissza fogok térni.

Elhagyva Balatonalmádit és Füredet, egyre festőibb tájak tárultak elém a júliusi forróságban, és ahogy közeledtem Tihanyhoz, már semmi kétségem nem volt afelől, hogy a hegyek és dombok ölelésében és a hihetetlenül kék vizet szemlélve tökéletes helyszínt választottam a kikapcsolódáshoz. A makulátlanul tiszta, új építésű és jól felszerelt Hérics Apartmanhoz érkezve, a teraszon kávézva gyönyörködtünk a kilátásban: a közeli Belső-tóban és a partján legelésző lovakban.
Tihanyban a félsziget jellegnek köszönhetően magas a napsütéses órák száma, ami rendkívül jót tett D-vitaminra áhítozó szervezetünknek, hogy a gyergyói télre készülve feltöltsük vele raktárainkat. De nemcsak mi szeretjük a napfényt, hanem a levendula is, amely a félmediterrán éghajlat, a déli fekvés és a vulkáni alapkőzet hatásait kihasználva Tihany egyik fontos ismertetőjévé vált. Apró, ízlésesen berendezett lila-fehér üzletekben bódító illatú kozmetikumok, a legendás tihanyi levendulás kézműves fagylalt mellett sörben, pálinkában, süteményben, textíliákon és ékszereken is visszaköszön ez a sokoldalú növény, amelyből palántát is lehet vásárolni egy-egy kapualjban a főtéren. A község központjában, a zegzugos utcácskákban sétálgatva azonban nemcsak a levendulaillat nyűgözi le a látogatót, hanem a sajátos kőhomlokzatok, a nádfedeles házikók bája, és a település szívébe érkezve az apátság impozáns épülete teszi fel a pontot az i-re. Ottjártunkkor külső felújítási munkálatok miatt az udvar egy részén építőtelep-hangulat uralkodott, de bőven kárpótolt a kilátás a Balatonra, amely esti fényekben még káprázatosabb. A magyar tenger látványát beszippantva a cseppet sem hűvös júliusi estében érdemes volt tovább sétálni a Visszhang-domb felé, hogy ellenőrizzük, tényleg visszaverődik-e az apátság északi oldaláról a hangunk. Azt is megtudtuk, hogy Garay János mondája szerint a tihanyi visszhang az aranyszőrű kecskéket őrző, kevély királyleány büntetése, amiért a Tókirály érte epedő fia belehalt a reménytelen szerelembe.

Fotó: Boncina-Székely Szidónia

A szállásunktól minden reggel fákkal övezett, csendes ösvényeken gyalogoltunk a part felé, mindannyiszor gyönyörködve fentről a türkizkék Balatonban. A településen a szabadstrand és a luxus kategória mellett ott volt az arany középút, a családias hangulatú, kis öböllel rendelkező változat. Itt a családi belépő feleannyiba került, mint amennyi a Hargita megyei hasonló szolgáltatások árának átlaga, a fürdőzés közbeni kilátás és a víz minősége pedig megfizethetetlen volt. Érdemes egy délelőttöt sétahajózásra is szánni, mi is így tettünk, hogy egy másik szemszögből is megcsodálhassuk Tihanyt.
Magyarország talán legcsodálatosabb településének felfedezése még számos látnivalóval folytatódhat: minket ezekben a napokban a rendkívüli hőség is visszatartott a hosszabb felfedező utaktól, inkább a víz hűvösségét választottuk. De jövőre mindenképp felkeressük az egykoron bazilita szerzetesek által lakott barátlakásokat, a Levendula Ház Látogatóközpontot, végigmegyünk a tanösvényen, megnézzük a gejzírkúpokat és a következő évre is elegendő levendulaillatot és napfényt raktározunk el.

Boncina-Székely Szidónia

: an accessible web community