Miklós Rita – Akár egy éjjeli bagoly

Fotó: László F. Csaba

Mióta világ a világ, Miklós Rita gyerekkori szenvedélyének hódol, és immár hat éve annak, hogy az egyszerű rajzoktól elindult az illusztrációs tevékenységek felé vezető úton. Az egyetemen grafikát tanult, létrehozta a Colorita márkáját, jelenleg a különleges karakterek és az érzelmileg telített fantáziavilágok ábrázolásának él. A csíkszeredai művésszel beszélgetve körvonalazódott, hogyan jut el valaki egy gyermekkori hobbitól a grafikusszakmáig.

– Honnan jött az inspiráció, ami később a grafikusszakmához vezetett?

– Már gyerekként is nagyon szerettem rajzolni. Nem emlékszem olyan időszakra, amikor ne lett volna egy ceruza a közelemben, mindig alkottam, dolgoztam valamin. A Nagy István Művészeti Középiskolában tanultam, de nem voltak kőbe vésett terveim a jövőmmel és a művészetekkel kapcsolatban, habár a tanáraim közül Siklódy Ferenc óriási inspiráció volt számomra. Ő tanította meg a hagyományos grafikai technikákat – egyébként a mai napig ezek a kedvenceim. Később Kolozsváron, a grafika szakon folytattam tanulmányaimat. Teljesen véletlenül, szakmai gyakorlat keretében, egy nyomdánál kezdtem dolgozni. Itt sajátítottam el a reklámgrafikát és ismertem meg közelről a számítógépes grafikai programok használatát. Annyira megszerettem ezt a munkát, hogy azóta is ezen a szakterületen dolgozom. Jót tett nekem, hogy egyből mély vízbe dobtak, és nagy nyomás alatt, rövid időn belül kellett megtanulnom a programok kezelését. Reggeltől estig dolgoztam, hazamentem, majd otthon folytattam a tanulást azért, hogy másnapra mindig egy kicsivel jobb legyek. Egyedül kellett összegyűjtenem azt az alaptudást, amivel az ügyfelek elvárásait teljesíteni tudtam. Nyomás hatására irtó gyorsan fejlődik az ember.

– Milyen vizuális világgal dolgozol, kísérletezel?

– Jelenleg egy nagyváradi technológiai cégnél dolgozom. Hálás vagyok azért, hogy felkértek erre a munkára, mert óriási fejlődési lehetőséget jelent. A munkahelyemen a letisztult stílust, a korporativizmust követem. Őszintén szólva, ezt az irányt kevéssé érzem a saját világomnak, szívesebben alkotok színesebb stílusban és organikus, geometrikus formákkal, mert az így elkészült rajzok rögtön, első ránézésre a színeik által is örömöt okoznak. Jobban szeretem azokat az illusztrációkat, amelyekben érzelmek tükröződnek és a kreativitást fejezik ki. Erre kiváló a Colorita – az itt kapott megrendelések lehetővé teszik, hogy kibontakoztassam a saját vizuális világomat. Sajnos a boldogságot sugárzó rajzaim csupán mellékmunkaként születnek, jórészt a nagyváradi cégnek rajzolok.

– Hogyan született meg a Colorita ötlete?

– A Colorita az én személyes márkám. Sok ismerősöm van, aki csak Coloritaként ismer. Általában színes ruhadarabokat öltök magamra, színes kiegészítőkkel, mert imádom azt, ami tarka és változatos. Olyan vagyok, mint egy éjjeli bagoly – amikor más alszik, én akkor is újabb és újabb ötleteken töröm a fejemet. Pontosan egy ilyen álmatlan éjszakán született meg a Colorita ötlete is, amelynek keretében a hobbiprojektekkel tudok foglalkozni. A Colorita-illusztrációk életörömöt és derűt sugároznak, megmutatják azt, hogy miért lehetünk hálásak a mindennapokban, hogy milyen apró élvezetek vesznek körül. Ugyanakkor dokumentálják a gondtalan pillanatokat, és kiegyensúlyozzák az elégedettség érzését ebben a sokszor szomorú, stresszes világban. Tény, hogy kicsit nehéz egy teljes munkaidős állás mellett egyéb munkákat is elvállalni. Meglehet, nem is olyan bonyolult, csak én osztom be rosszul az időmet. Egy szó, mint száz, nehezen tudom a két szekeret egyszerre tolni.

– Milyen módszerrel dolgozod ki a karaktereket, helyszíneket, a képek eloszlását és stílusát?

– Ez nagyon nehéz kérdés. Nincs egy jól bevált módszerem, mert intuitív stratégiával dolgozom. Mindig megérzem, hogy az adott téma milyen stílushoz és technikához illik. Kedvtelésből papírra rajzolok, mert sokkal jobban tudok a papírral azonosulni, mint például a számítógép kijelzőjével. Jobban érzem az anyagot és az alkotás örömét. A digitális rajzolás ennél egyszerűbb – radír használata helyett egy billentyűvel el lehet törölni egy-egy rosszul sikerült vonalat. Ennek ellenére nagyobb megelégedést ad az, amikor papírra rajzolhatok.

– A rajzaidnak van egy egyéni, összetéveszthetetlen látványvilága. Mennyire tudatos ez a stílusépítés? Tervezel új stiláris elemeket alkalmazni, vagy köt a Colorita brand?

– Én ezt nem így látom. A munkáimnak bizonyos értelemben van egy sajátos jellemzőjük, hiszen az expresszív vizuális világ ábrázolására és az intenzív színhasználatra törekszem, de túlságosan kicsapongó alkotó vagyok ahhoz, hogy elkötelezzem magam egyetlen irány mellett. Kísérletezni és próbálgatni nagyszerű, persze van egyfajta vonalvezetés, amihez mindig visszatérek. Ez a vonalvezetés kényelmes, és jól is megy nekem, de nem szorít alkotói korlátok közé. Az aktuális trendet mindig követem. Jelenleg a minimalista stílus divatos, bár bizonyos értelemben a grafikában örökké az volt. A minimalista elemek a szemnek tetsző, egyszerű dizájnt feltételeznek, és a leegyszerűsített vonalakat részesítik előnyben.

– Min dolgozol éppen?

– Elkezdtem egy kihívást, ami serkenti a kreatív munkafolyamatot. Más projektet szüneteltetek, mert épp egy költözés kellős közepén vagyok. Minden reggel rajzolok egy növényt az ábécé kezdőbetűivel. A legkedvesebb munkám is a növényekhez kapcsolódik. Még Kolozsváron történt, hogy több éven keresztül én tervezhettem meg a Strada Potaissa virágvásár vizuális identitását, illetve a hozzá tartozó illusztrációkat. Az első alkalomtól egészen múlt évig voltam része a projektnek. Kimondottan kedvesek számomra a növények, és a virágvásár mediterrán hangulatát is szerettem.

– Tapasztalatod szerint milyen a grafikusszakma megítélése?

– Ez is egy nehéz kérdés. Én azt látom, hogy idehaza sok esetben nem értékelik a grafikusok munkáját. Hiányzik a vizuális kultúránk. A megrendelők néha nem értik, hogy a grafikai tervezés, rajzolás milyen értéket képvisel, s azt sem tudják felmérni, hogy milyen sok munka zajlik a háttérben. Csak a végeredményt vagy a tervezett logó végösszegét látják, s nem fér a fejükbe, hogy miért kerül az olyan sok pénzbe. Előny, ha a megrendelőnek van egy kis szépérzéke, nyitott a művészetek felé, és rálátással bír az alkotói tevékenységre. Azt nem várom el, hogy az ügyfél két betűtípust meg tudjon különböztetni egymástól, de legyen annyira nyitott, hogy tudjon értékelni egy jó kompozíciót vagy egy különleges logót. Egyébként is, nagyon nehéz megérteni, hogy a megrendelő mit szeretne, majd az elképzelései alapján létrehozni egy-egy illusztrációt. Ezért van szüksége a grafikusnak egy jó adag türelemre, emberismeretre, és az sem árt, ha ismeri a tárgyalási technikákat. Pozitívan zárva a gondolatmenetet, hozzáteszem, hogy már elkezdtünk a jó irányba haladni a grafikusszakma megítélésével kapcsolatban.

Miklós Dalma

: an accessible web community