Hivatás és önkéntesség százharminc éve

A tűzoltótömlő csévélését gyakorolják az önkéntesek. Szoros kapcsolatok Fotó: Mostis Ádám

Fennállásának százharminc évét ünnepli a homoródszentmártoni önkéntes tűzoltó-alakulat – két napig képzésekkel, szombaton pedig gyerekeknek és felnőtteknek szóló programokkal készülnek. A kerek évszám apropóján Mostis Ádám, a csapat parancsnoka számolt be feladataikról és a hivatástudatról.

Programsorozattal és jubileumi ünnepséggel emlékeznek meg arról, hogy Ho­moródszentmárton környékén százharminc éve létezik önkéntes közösségi összefogás a természeti katasztrófák megfékezése érdekében. Mostis Ádám, a homo­ród­szentmártoni önkéntes tűzoltó-alakulat parancsnoka szerint nagy öröm, hogy közel másfél évszázada töretlenül létezik akarat – fiatalok és idősek hoznak áldozatot – a közösség védelmére.

Jó támogatás, erős logisztika

A háromnapos programsorozat részeként többnyire belső, az önkénteseknek szánt képzésekre és egész napos felkészítőkre kerül sor, majd szombaton történelmi ismertetővel, régi tűzoltószekér-bemutatóval és a bágyi Kendertó Egyesület révén gyermekprogramokkal zárják a jubileumi ünnepséget. A jelenleg huszonhárom taggal működő csapat minden esetben elsőként érkezik a helyszínre – legyen szó árvízről, tűzesetről, vagy más, sürgősségi beavatkozást igénylő katasztrófáról – ezért a hivatástudat és az elköteleződés minimális elvárásnak számít a csatlakozni vágyók körében. Elmondása szerint nagy segítség, hogy falun szinte mindenki foglakozik kerti és mezőgazdasági munkával, ezért nem szükséges rendszeres edzéseket tartani – erőnlétből nincs hiány. A területi lefedettségük megyeszinten szokatlannak számít: kis lélekszámú, de egymástól távol eső településeket látnak el, ezért felszereltség és logisztika tekintetében is felkészültek.
– Panaszra nem lehet okunk, a közigazgatás, de az egyházak és helyi egyesületek támogatását is élvezzük. Az önkormányzat segítségével idén két új autót vásároltunk, valamint három sikeres pályázat révén segített ki minket Hargita Megye Tanácsa és a Bethlen Gábor Alap által a magyar kormány – számolt be az idei több tízezer lejes támogatásról Mostis Ádám.

Elsőként érnek a helyszínre

A községben három faluban működik egy-egy önálló egység: Szent­mártonban, Szentpálon és Szent­péteren is van autó és annyi önkéntes, hogy ki-ki a hozzá legközelebb eső helyszínen ellássa az azonnali feladatokat. Mostis Ádám szerint mivel helyben vannak, nagy felelősség hárul rájuk: Székelyudvarhelyről akár harminc-negyven percbe is telik, amíg a szükséges támogatás megérkezik – ennyi idő alatt a tűz martalékává válhat egy-egy lakóház. Hozzátette, a feladatuk – a megnevezésük ellenére – nem korlátozódik a tűzesetekre, az utóbbi években lelkierőnlétben is kihívásos alkalmakon kellett helytállni. Elmondása szerint, statisztikailag felmérhetetlen, hogy milyen gyakorisággal kell közbelépniük, viszont egy elveszett gyermek, vagy erdőtűz esetében kihívások elé néztek minden tekintetben.
Mint megtudtuk, az önkéntesek teljesítenek egy vizsgát a jelentkezés után, de hivatalos eskütételre nem kerül sor.
– Jelenleg a tagok nagy részét középkorú, családos emberek alkotják, de fiatalokból és idősekből sincs hiány – mutatott rá, hogy minden korosztályból képviseltetik magukat az önkéntesek.
Szabály szerint a felső korhatár ötvenöt év, de a homo­ród­szentmártoni parancsnok szerint egy bevetésnél tudatosan óvják az idősebbeket, a fizikailag leterhelt tagokat. Viszont örömmel várják a tiszteletbeli tűzoltókat, akár a korhatáron kívül esőket is, hiszen a közösségi alkalmakon tanács, segítség és együttlét fejében is gazdagítják a közösséget.
A homoródszentmártoni önkéntes tűzoltók vezetője szerint a cél a folyamatos frissítés és fiatalítás, hiszen munkabírás és lendület szempontjából elsődlegesen a huszon- és harmincévesekre alapozhatnak. A csapat nagy sikere, hogy a fiatal tagok motiváltak, érdeklődnek a fejlődés és a szakszerűség iránt, sőt, időközben az önkéntesek közül hivatásos tűzoltó is kikerült – Szőcs Norbert nemcsak a község önkéntese évek óta, hanem Székelyudvarhelyen hivatásos szakember.
Mostis Ádám szerint a következő generáció is erősíti a hitet: érdemes a jövőbe fektetni, reményeik szerint legalább még százharminc évig létezni fog önkéntes tűzoltó-alakulat a községben. A következő céljuk ezért egy új tűzoltószín felépítése – jelenleg ez a legsürgetőbb feladatuk.

Őrizni a múltat

Mostis Ádám hozzátette, a következő években szeretnének történeti hátteret adni a tűzoltószekereknek, amelyeket holnap kívánnak bemutatni, hiszen ezek közösségi értékek és ritka darabok – jó lenne egy látogatható teret találni nekik, mivel ezek az eszközök tanúsítják, hogy sem az önkéntes munka, sem a tudatos katasztrófavédelem nem új ötlet a vidéken.
A százharminc éves múlt másik bizonyítéka: az 1892-es Magyar Tűzoltóközlöny beszámolója szerint egy Udvarhelyen tartott novemberi tűzoltóképzésen meglepően nagy számban vettek részt helybéli férfiak is: többek közt lókodi, abásfalvi és szentmártoni „tanulók” is sikeresen vizsgáztak a 19. század végén.
– Az adatok arra engednek következtetni, hogy itt már 1892-ben működött valamilyen tűzoltó és katasztrófavédelmi tevékenység – vélekedett a jelenlegi parancsnok, bár tudomásuk szerint adminisztráció és közigazgatás tekintetében jelentősen másképp szerveződtek a falvak abban az időszakban: külön egységeket képeztek, ezért nemcsak a homoródszentmártoni, de az egész Homoród völgyének a tűzoltóit ünneplik a hétvégén.
– Szeretnénk közösségi hangulatot is adni a jubileumi alkalomnak, hiszen a Homoródmentén mi minden községben kölcsönösen egymásra vagyunk utalva, így a képzéseket kiterjesztettük a környékbeli önkéntesek körére – mutatott rá Mostis Ádám, hogy Székelyderzsből és Szentegyházáról is érkeztek résztvevők már a tegnapi előadásokra.

Demeter Adél-Hajnalka

: an accessible web community