Hirdetés

Pizza blues

Létai Tibor
Becsült olvasási idő: 2 perc

A mindig vidám és kíváncsi Jenő, amikor nem a földönkívüliekkel és a menőzéssel van elfoglalva, szereti új tevékenységekben megvillantani magát. Egy nap úgy döntött, hogy kipróbálja magát a gasztronómia művészetében, és ő lesz Jenő, a séf. Azt hallotta, hogy a házi készítésű pizza elképesztően finom tud lenni, így nekivágott egy igazán elképesztő olasz műremek elkészítéséhez.
Jenő nem tétovázott, így sebtében besétált a legközelebbi élelmiszerboltba, és bevásárolt minden szükséges alapanyagot: lisztet, élesztőt, paradicsomszószt, sajtot és természetesen különféle feltéteket. Na és egy üveg bort. Az elengedhetetlen a pizzához, ha nem is hozzávalóként, de mellévalóként biztosan. És Jenő még nem is sejtette, milyen előrelátó volt az üveg nedű vásárlásával. A „zsákmánnyal” boldogan bandukolt hazafelé, és a konyhába érve azonnal nekiállt a legfontosabbnak, a tészta elkészítéséhez.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés


A „nyújtógyakorlatnál” viszont akadályba ütközött, a tészta nyújtása ugyanis nem megy sodrófa nélkül, és bármennyire is kereste, nem találta a nagyanyja régi eszközét, amivel néhanapján papót is helyretették. De Jenőt nem abból a fából faragták, így nem esett kétségbe, feltalálta magát, és a borosüveget elővette a szatyorból, és megveregette saját vállát: „Milyen előrelátó vagyok, ez pont jó lesz sodrófa helyett.” Így esett, hogy a konyhában a borosüveggel hadonászó Jenő igazi látványossággá vált. Cirkuszi látványosság.
Miután végre sikerült kinyújtani a tésztát, következett a feltétek elhelyezése. Jenő úgy gondolta, hogy egy kis kreativitás nem árthat, így a pizzára került minden is, ami a hűtőben fellelhető volt: kolbász, paprika, kukorica, sőt még egy kis maradék pörkölt is.
Amikor végre elkészült a pizza, Jenő kivette a sütőből, és boldogan szemlélte mesterművét. Az első harapás után azonban rájött, hogy valami nem stimmel, valami hiányzik. Ízlelgette, kóstolgatta, és döbbenten megvilágosodott: teljesen kimaradt a só a tésztából. 
Sótalan Jenő nevetni kezdett saját feledékenységén, s a tanulságot levonva elhatározta, következő alkalommal precízebb lesz, és addig hátha a sodrófa is megkerül. Most viszont felcsapta a nagy mesekönyvet, és még egyszer elolvasta a sóról szóló történetet, hisz ő is szereti az ételben, pláne a pizzában.



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!