A talaj nem csupán termesztő közeg, hanem egy komplex, dinamikus élő szervezet, amit a föld élő bőrének tekintünk.  Ne lepődjünk meg tehát, ha egy szántott területen gyomnövények jelennek meg, ugyanis az olyan, mintha sebet ejtenénk rajta. Aki szeretne többet megtudni a talajról, ajánlom A mérgezett föld című magyar dokumentumfilmet, amely nagyon szépen szemlélteti a talaj és az ember kölcsönhatását.
A talajban rengeteg ásványi és szerves elem mellett víz és levegő is megtalálható, ideális esetben mindegyik egyharmad arányban. Ezenkívül számtalan mikroorganizmus, növényi részek, baktériumok, gombák és ezek maradványai is megtalálhatók. Egy köbméter erdőtalajon akár kétezer gerinctelen faj (nem egyed!) is élhet.  A talaj kialakulását három folyamat segíti, a fizikai mállás vagy más néven aprózódás (víz és szél koptató hatása, fagyhatás stb.), kémiai mállás (oxidálódás), biológiai mállás (tápanyagok felhalmozódása).
A legfontosabb tápelemek a növények számára a N (nitrogén), P (foszfor), K (kálium). Ezeket makroelemeknek nevezzük, és mindegyik elemnek más-más szerepe van a növény felépítésében. A nitrogén a zöld növényi részek fejlődéséért felelős, a foszfor a virágzást segíti, a kálium pedig a növény stressztűrő képességét növeli. Ezért van az, hogy a levelükkel díszítő szobanövények tápoldatában nagyobb mennyiségben találunk nitrogént, a nyári kánikulában alkalmazandó gyeptrágyákban pedig a kálium van nagyobb mennyiségben.
A növénynek nagy mennyiségben van még szüksége a klorofillmolekula központi elemét adó magnéziumra is. A magnézium adja a növények zöld színét. A kalcium a talaj jó szerkezetének kialakításában segít. Ideálisnak tekintjük az apró morzsás szerkezetet, amely elősegíti, megfelelő levegőzöttség mellett, az optimális felületmennyiség kialakulását a jó tápanyag-szolgáltató képesség érdekében. 
Kis mennyiségben még szükség van kén, klór, nátrium, vas, réz, mangán, molibdén, bor, kobalt stb. elemekre is. Nem cél a periódusos rendszer felsorolása, de szeretném érzékeltetni a növények és a talaj összetettségét, ezáltal a szerves trágyák használatának előnyét, amelyeknek sokkal kiegyenlítettebb a tápanyag-szolgáltató képességük, mint a műtrágyáknak. A mikroelemek közül a bórt emelném ki, amely a virágok kötődésében segíti a növényeket.
A megfelelő tápanyag-ellátottság érdekében fontos, hogy a talajban ne csak jelen legyenek a tápanyagok, hanem felvehetők is legyenek a növények számára. A felvehetőséget befolyásolja a már korábban említett megfelelő szerkezet, a megfelelő nedvesség és a talaj kémhatása vagy más néven pH-ja. A legtöbb növény 6-7-es közötti pH-n tudja felvenni a tápanyagokat, kivételt képeznek a különleges savas talajt kedvelő növények, mint a rododendron vagy az áfonya.
Hogyan ismerhetjük fel, milyen tápanyaghiányban szenved a növényünk? A nitrogénhiány az alsó, öregebb leveleken jelentkezik, sárgulás formájában. A foszforhiány hasonlóan, az alsó leveleken mutatkozik, de pirosas elszíneződés jelzi. A káliumhiányt a levelek szélének barnulása jelzi. A magnéziumhiány úgynevezett halszálkás elszíneződést okoz, a kalciumhiányt pedig a termések falának puhulása jelzi.
A megfelelő tápanyag-utánpótlás érdekében szerves trágyát ősszel juttassunk a talajba bedolgozva, ugyanis a nitrogén illékony és könnyen a légkörbe kerül, ahelyett hogy a talajban hasznosulna. Ha műtrágyát juttatunk ki, akkor csak a foszfor- és káliumműtrágya felét juttassuk ki. Tavasszal pótolhatjuk a maradék mennyiséget. A szerves trágya hatása körülbelül négy évig tart, de az első évtől kezdődően csökken a tápanyag-szolgáltató képessége. A műtrágyák többnyire néhány hónapig biztosítják a megfelelő tápanyagot a növények számára. A folyékony műtrágyák hetekig. Tápanyaghiány esetében alkalmazhatunk lombtrágyát, amely a levélen keresztül szívódik fel, ez hasznosul a leggyorsabban, de hatása maximum két hétig tart.
Kívánom mindenkinek, hogy úgy tekintsen a talajra, mint jó munkatársra, mert ha jól gondozzuk, megfelelő talajmunkával és jó tápanyagellátással, egészségesebb növényekkel és bővebb terméssel ajándékoz meg.