Székelyföld kedvező adottságai – a változatos domborzat, a tiszta le­vegő és a gazdag növényvilág – kiváló alapot biztosítanak a gyógynövényágazat fejlő­dé­séhez – állítja Józsa Eszter, a Székely Gazda­szer­­veze­tek Egye­sületének (SZGE) falugazdásza. Az erdő­­szent­­györgyi kertész­mér­­nök és növényorvos évek óta elkötelezett híve a gyógy­növények termesz­té­sének, feldolgozásának és is­meret­terjesztésének. Ta­pasz­­talata sze­rint a tudatos, fenn­tartható gazdálkodás és a szakmai ismeretek egyre inkább meg­határozó tényezői az ágazat sikerének.

Interaktív gyógynövényismeret

– Én csak saját használatra termelek és gyűjtök gyógy- és fűszernövényeket – mondta ér­deklődésünkre Józsa Eszter, aki szakemberként komoly tu­dással és rálátással rendel­ke­zik az ágazatban. Célja a tudás átadása meg a gyógy- és fűszernövények megismertetése a nagyközönséggel. Ennek je­gyé­ben indította el a Fűben-fában tudás elnevezésű work­shopját is, amelyen több mint 150-féle szárított gyógy- és fűszernövényt – melyek saját termesztéséből, részben saját gyűjtéséből származnak – mu­tat be a résztvevőknek illat, szín és forma alapján. Mint meséli: az interaktív foglalkozás minden korosztály körében nagy népszerűségnek örvend, hiszen a tanulás élményét játékos formában, közvetlen tapasztalaton keresztül nyújtja. 
– A növények üvegcsékben, szárított formában kerülnek a résztvevők elé, akiknek illat, szín és forma alapján kell fel­ismerni őket. A tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek egyre nyitottabbak a növények való­di értékeinek megismerésére. A személyes élmény erősen moti­vál­ja őket – teszi hozzá.
A résztvevők játékos módon bővíthetik tudásukat a növények természetes élő­helyeiről, ter­mesztési és gyűjtési módjairól, valamint gyógy­hatásaik­ról. A fog­lal­ko­zás célja pedig nem csupán az ismeretterjesztés, ha­nem az is, hogy az emberek meg­tapasztalják, hogy a termé­szetes anyagokkal való kap­cso­lat, a növények megis­me­rése szemléletformáló erejű. A ter­mészetben rejlő tudás min­dig lenyűgözi az embereket, különösen, ha saját kezűleg fedezhetik fel azt – jegyzi meg Józsa Eszter. Hozzáfűzte: a workshop záróakkordja mindig egy közös fűszersókészítés, amelynek alapanyagai a szá­rított gyógynövények és fű­szerek. A növényeket mo­zsárban porítják, majd a keverékből mindenki saját ízlése szerint állíthatja össze a saját fűszersóját, amit hazavihet. – Ez a rész mindig nagy élmény – nemcsak azért, mert kézzelfogható eredménye van, hanem mert a résztvevők megtapasztalják, milyen érték rejlik a növényekben, ha tu­datosan használjuk őket.

Jövedelemkiegészítés, de akár főállás is lehet

– A térség éghajlata és talaj­adottságai rend­kívül ked­veznek a gyógynövény­ter­mesz­tésnek. A menta, le­ven­dula, körömvirág, izsóp, citromfű, kamilla, kakukk­fű vagy roz­maring mind jól érzik magukat ezen a vidéken – sorolja a természet „asztalán” található felhozatalt a kertészmérnök.
Az elmúlt években egyre több gazda próbálkozik gyógy­növényekkel, akár kiegé­szí­tő tevékenységként, akár fő pro­filként, akár gyógynövény­termesztés, gyűjtés vagy fel­dolgozás formájában.
– Azt tapasztalom, hogy egyre többen tevékenykednek ebben az ágazatban – mutat rá a növényorvos.
A termé­szet­ben való gyűjtés is meg­határozó szerepet tölt be: számos gyógynövényt a va­donból, természetes élőhe­lyé­ről szereznek be. A teljesség igénye nélkül ilyen: a fekete bodza, csipkebogyó, orbáncfű, cickafark, kékiringó, tavaszi kankalin, gyújtoványfű, fenyő­rügy vagy a galagonya mind megtalálhatók a környékünkön, de a gyűjtéshez alapvető nö­vény- és természetvédelmi isme­retek szükségesek. A ha­zai növényflóra a gyógy­növények gazdag tárháza, a fenntarthatóság ugyanakkor kulcskérdés, mert a ter­mé­szetet nem szabad kizsák­mányolni, a gyűjtés nem pá­ro­sulhat a természet káro­sításával, pusztításával, hiszen az a növényállományok elsze­gényedését okozza – figyel­meztet a szakember. 
A gyógynövények gyűjté­sének megvannak a maguk általános szempontjai és sza­bályai. Ezek közé tartozik a gyűjtés megfelelő időpontjának és módjának meghatározása, valamint annak ismerete, hogy a növény mely részét érdemes begyűjteni. A gyűjtés célja min­dig az, hogy a lehető legjobb minőségű alapanyagot nyerjük ki a természetből, miközben megőrizzük a növényállomány épségét és megújulóképességét.
A gyógynövények érték­meg­őrzésének és értéknövelésé­nek alapvető feltétele, hogy a gyűj­tés optimális időben tör­tén­jen – akkor, amikor a nö­vény ható­anyag-tartalma a leg­­magasabb. Ugyanilyen fon­tos a megfelelő gyűjtési módszer megválasztása is, legyen az kézi vagy gépi betakarítás, törekedni kell arra, hogy kizárólag az értékes növényrészeket gyűjtsük be, a növények és az élőhely károsítása nélkül. A begyűjtött alapanyagot pe­dig kíméletesen és minél gyor­sabban kell a feldolgozás helyé­re szállítani, hogy meg­őrizze frissességét és hatóanyag-tartalmát.

Feldolgozás, értékesítés

A gyógynövények feldolgozá­sa szakmai odafigyelést igé­nyel. A szárítás maradt a leg­gyakoribb eljárás, mivel ezzel őrizhetők meg leginkább a nö­vények hatóanyagai. 
– Előkészítő műveletnek szá­mít a tisztítás, levélfosztás, aprítás, hámozás. A 40–65 Cel­sius-fok közötti hőmérséklet az ideális, de egyes növények esetében 80–85 Celsius-fok is megengedett. A szárítmányt száraz, jól szellőző helyen kell tárolni. A gyógynövényeket cso­magolás előtt esetenként aprítják, morzsolják, így kerül­nek kereskedelmi for­ga­lomba – magyarázza a szakember. A feldolgozás to­vábbi lépése lehet az illóolaj-lepárlás vagy a tinktúrák, kenőcsök előállítása. Ezek mind értéknövelő folya­matok, amelyek lehetőséget ad­nak a kisebb termelők számá­ra is a piaci differenciálódásra – fűzte hozzá.
A gyógy- és fűszernövények értékesítése kapcsán meg­tud­juk, hogy a folyamat több csa­tornán zajlik: helyi piacokon, kézművesvásárokon és egyre inkább online platformokon is megjelennek a kistermelők.
– A legtöbben családi gazda­ságként működnek, és a gyógy­növényes tevékenységet ke­re­setkiegészítésként végzik. Ugyan­­akkor már vannak si­keres üzleti modellek, amelyek továbbértékesítésre is tudnak terméket előállítani – mondja a kertészmérnök.

Kihívások, lehetőségek, tudatosság

Az ágazatban való elin­dulás komoly szakmai fel­készültséget és kezdőtőkét igé­nyel. A ter­mesztést és a gyűjtést egyaránt befolyásolják az időjárási szél­sőségek, a kár­tevők, valamint a piacra jutás nehézségei. A gaz­dák számára azonban elérhetők különféle uniós és hazai tá­mogatások, továbbá szakmai szer­vezetek segítik az ágazatban érdekeltek fejlődését, képzések és kon­ferenciák által.
– Aki gyógynövényter­mesz­­tésbe kezd, annak hosszú távon kell gondolkodnia. A ter­mészetes termékek, illóolajok és növényi alapú készítmények iránti érdeklődés folyamatosan növekszik. Ez nemcsak pia­ci, hanem szemléletbeli vál­tozást is jelez. Egyre több fiatal gazda érdeklődik a gyógy­nö­vényágazat iránt, mert látják benne a fenntarthatóságot és az értékteremtés lehetőségét. A természet visszaadja, amit gondosan és tisztelettel kap tőlünk. A gyógynövényekkel va­ló foglalatosság nemcsak a hagyományok őrzéséről szól, hanem új perspektívát is nyit a helyi gazdálkodók számára – összegezi Józsa Eszter.