Az áfonyának létezik termesztett, nagy szemű, kerti változata is, ám az nem tartalmaz annyi színanyagot és hatóanyagot, mint a vadon termő, hegyi változat. Az igazi gyógyhatás a vad fekete áfonyában rejlik. Nagyon erős színanyaga van, amely fogyasztás közben feketéskékre színezi a fogakat, a szájat, a nyelvet és mindent, amivel érintkezik – még a széklet is sötét lesz. Szoktam is mondani a turistáknak: az az áfonyás termék, amely nem színezi el a szájat és a fogakat fogyasztás közben, vagy nagyon fel van hígítva más gyümölccsel, vagy nem is valódi áfonyából készült.
Gyerekkorom óta használjuk az áfonyát – szüleink, nagyszüleink, dédszüleink is gyűjtötték. A család együtt ment a Hargitára augusztusban. Olyan négy-öt éves lehettem, amikor először vittek magukkal. A bogyót a napos hegycsúcsról szedtük, áfonyaszedővel – ez egy fadoboz, amelynek fogantyúja és fésűs része van; ezzel fésülik át az ágakat, és a bogyók a fésűn gurulva a tartályba esnek. Szedő nélkül nagyon lassú lenne a gyűjtés.
A szüleim az áfonya levelét is gyűjtötték a bogyóval együtt, hogy egy menetben meglegyen mindkettő. Ma, a fiam gyógynövény-feldolgozójában, amelyben teakeverékekhez használjuk, már május végén–júniusban gyűjtjük. A bokor legfelső részéből vágunk 10 centiméteres ágat, így a növény képes regenerálódni. Ha mértéktelenül nyírjuk, nemcsak a következő évi termést veszítjük el, hanem a bokor is kipusztulhat. Ezért ha egy évben egy területről gyűjtünk, három évig nem térünk vissza oda, hogy a növényzet megújulhasson – ezt más vadon termő növényeknél is érdemes betartani.
Az áfonya levelét megszárítjuk és többféle teakeverékben használjuk fel: étkezési havasi teakeverékben (a GAZSI Manufaktúra teája), vércukorszint-csökkentő, gyomorgyulladásra és hasmenésre való keverékekben, valamint önállóan, mono teaként is csomagoljuk. Gyógyhatásai: vércukorszint-csökkentő, antioxidáns, gyulladáscsökkentő. A cserzőanyag-tartalmának köszönhetően összehúzó hatása van gyomorpanaszoknál is, emésztési problémákra kiváló.
A fekete áfonya bogyói frissen is fogyaszthatók, de készíthetünk belőlük lekvárt, szörpöt, befőttet, ágyas pálinkát, kivonatokat, vagy száríthatjuk erdeigyümölcs-teakeverékhez. A megszárított bogyót ledarálva étrendkiegészítőként is felhasználhatjuk. Házicsoki készítéséhez a tejpor egy részét áfonyaporral helyettesíthetjük. Süteményekhez, kekszekhez adva színt és ízt ad, forró vízzel leöntve pedig instant tea lesz belőle.
A bogyó legértékesebb hatóanyagai az antocianok és flavonoidok, amelyek a növény kék-lila színét adják. Minél sötétebb a szín, annál erősebb az antioxidáns hatás. Ezek megkötik a szabadgyököket, védik a sejteket, gyulladáscsökkentő hatásuk jelentős, és lassítják az idő előtti öregedést. Magas az ásványianyag- és vitamintartalma (B1-, C-, D-vitamin), rosttartalma pedig segíti az emésztést és a teltségérzet kialakulását, így fogyókúrás étrendekbe is beilleszthető.
A látásra is jótékony hatású: ismertem egy idős hölgyet, aki rendszeresen fogyasztotta a feketeáfonya-szörpömet, és néhány hónap után a szemorvosa csillagos tízes látást állapított meg nála – pedig már hetven felett volt. Az áfonyakivonatok erősítik az érfalakat, javítják a vérkeringést.
Szörp és lekvár készítéséhez 5 kg áfonyát rétegezek 3 kg cukorral, 2 evőkanál citromsavval és 2-3 citrom levével. Egy éjszakán át hűvös helyen állni hagyom, majd másnap felforralom a levet, leszűröm, ebből készül a szörp. A visszamaradt masszából lekvárt főzök. Üvegekbe töltve, hőkezelve és kidunsztolva hosszú ideig eltartható. Ez a „kettő az egyben” módszer más bogyós gyümölcsöknél is alkalmazható.