Kolumbán Dávid gaz­dálkodó, vállalkozó, me­­gyei önkormányzati képviselő és a Hargita Megyei Mangalicatenyésztők Egyesü­letének elnöke öt évvel ezelőtt döntött úgy, hogy belevág egy nagy mangalicafarm meg­­é­­pí­­tésébe. Tervét az Országos Vi­dék­fejlesztési Program (PNDR) pályázati lehetőségének sike­res ki­­használásával indí­totta el, az építkezés a Szé­kely­ke­resztúrtól három kilo­­mé­­terre levő Csekefalván 2023-ban kezdődött, és a ter­vek szerint az idén be is fejeződik. A nagy léptékű te­nyésztésre berendezkedő kor­­szerű sertésteleppel Ko­lum­­­bán Dávidnak az a célja , hogy – magyarországi min­tákat követve – biztos piacot teremtsen a helyi man­­ga­licá­nak, a lehetséges leg­nagyobb mértékben meg­őrizve a fajta hagyományos tenyésztési módját.

Lassan növő fajta: háztáji gazdaságból nagyüzem

Eredetét tekintve a mangalica nemcsak Magyarország ha­tárain belül, hanem Erdélyben is őshonos fajtának számít. Te­nyésztése Hargita megyében jelenleg nem tömeges, alig néhány száz példányt tar­ta­­nak, főleg kisebb gazda­ságokban, jellemzően a fajta iránt el­kötelezett gazdák. Ez nem csak helyi viszony: a mangalica a 20. század végére szinte teljesen eltűnt a Kárpát-medencéből, elhiva­tott embereknek – pél­dául a magyarországi Tóth Péter agrármérnöknek – kö­szön­hetően került be az­tán ismét a köztudatba. Az el­múlt években a mangalicát nem elhanyagolható mér­ték­ben fedezte fel újra a piac: zsírjának és a húsának a minősége kifejezetten kere­set­té teszi, fogyasztói percep­cióját jól mutatja, hogy sok szakmabeli a világhírű spa­nyol Ibérico sonkával emlegeti egy helyen. Ugyanakkor nem könnyen hozzáférhető ter­mék.

– A tenyésztés költséges és időigényes: a mangalica las­sabban nő, mint a fehér sertés – míg az utóbbi hat hónap alatt eléri a vágósúlyt, a mangalicának legkevesebb ti­zenkét hónapra van szüksége. Viszont a zsír minősége, a hús márványossága, a be­lőle készülő termékek egye­dülálló ízvilága miatt egyre nagyobb az igény rá. Ugyan­akkor a mangalica nem tö­meg­termelésre alkalmas, ha­nem igényes, minőségi ter­mékek előállítására – mu­tat rá Kolumbán Dávid. Moti­­vációjáról azt mondja: kez­deti célja az volt, hogy csa­ládjának egészséges, ter­mé­szetes élel­miszert állítson elő, de a kis farmja nem volt fenn­tartható hosszú távon, ezért döntött úgy, hogy szintet lép és egy nagyobb telepet épít. – Egy nagyüzem gazdaságilag ugyan hatékonyabb lehet, de nagy kihívásokkal is jár. Elő­ször is, ha kis léptékben ter­melsz, akkor nem tudsz fo­lyamatosan ellátni például egy éttermet. Ha van húsz hízód, akkor három hét alatt levágod mindet, és utána már nincs mit eladni. Ezért vagy kisgazda maradsz, ahol minden fo­lyamat a te kezedben van a ter­­meléstől a feldolgozásig, vagy nagyobb üzemet hozol létre, amihez viszont már ko­moly befektetésekre és fel­vevőpiacra van szükség. Én az utóbbit választottam, és egy olyan telep építésébe kezdtem, mint amilyenek például Ma­gyarországon is működnek, ahol a mangalicatenyésztés sok­­kal fejlettebb szintű – fej­tegeti. 

Malacbölcsődéből kikerülő boldog disznók

A csekefalvi mangalicatelep a régió – vagy talán az ország – egyik legnagyobb ilyen jel­legű létesítménye lesz. A ter­vezett kezdeti 184 koca mellett kapacitása idővel 280-ra bő­víthető, ami évente 3–4 ezer malac felnevelését teszi le­hetővé. 

– A mangalicákat 10–12 hó­napig neveljük, amíg elérik a 120–150 kilogramm közötti vágósúlyt, ez jelentősen hosszabb idő, mint a hagyo­mányos sertéseknél. Ez persze drágább termelést jelent, de a minőség miatt megéri – állítja a szakember. Mint megjegyezte: a mangalica egyáltalán nem az az „igénytelen fajta”, aminek sokan gondolják. Nagyon oda kell figyelni rá, megfelelő tar­tási körülményeket kell biztosítani neki, például meleg pajtát, de „ha jól bánunk vele, meghálálja”.

Miként a helyszínen jár­va megtapasztaltuk, a telep minden részletében mo­dern felszereltségű lesz: fe­dett kifutók, nagy kapa­citású takarmánykeverő, bio­­­­masszás kazán, korszerű hizlalda se­gíti majd a gaz­dálkodást. A malacoztató közel 2000 négy­zetméteres lesz ki­fu­tóval, vem­hesítővel, vemheskoca-osz­tállyal, úgy­ne­vezett szülészet­tel és malac­bölcsődé­vel, és még az idén szeretnénk enge­délyeztetni és megkezdeni a telepítést. A vál­­lalkozó re­ményei szerint hamarosan a Keresztúr melletti hizlalda építése is megkezdődik, amely 2400 négyzetméter lesz, minél több természetes napfénnyel, hogy mai divatos szóhasználattal élve „boldog disznók” legyenek az ott ne­velkedő állatok.

Hogyan hasznosítható egy újra felfedezett érték?

Miközben Kolumbán végig­ve­­zet az épülő telepen, arról beszél, hogy a man­gali­ca­ter­mékek iránti kereslet folya­matosan nő. 
– A hazai piacon egyre többen ismerik fel a mangalica előnyeit. A nemzetközi piacon pedig kifejezetten nagy az ér­deklődés: Magyarországról ex­portálnak Kanadába, Hong­kongba, Sao Paulóba, de mi jelenleg csak a belső piacra koncentrálunk, egyébként is, amíg az országban jelen van a sertéspestis, a külföldi piacok elérése nem lehetséges.

Ugyanakkor rámutatott, hogy a sertés rentábilis feldol­go­zásához szükségesek a megfelelő és a lehető leg­közelebb lévő vágóhidak. Továbbá, Kolumbán Dávid szerint, a mangalicatenyésztés nemcsak egy gazdasági lehe­tőség, hanem egy kulturális és gasztronómiai örökség meg­­őrzése is. Mint mondta, „nem csupán egy farmot építünk, hanem egy hagyományra ala­pozott, fenntartható és minőségi termelést bizto­sí­tó rendszert”. A helyi ter­melés felfuttatásával, a fel­dolgozás fejlesztésével és a belső piaci értékesítés erő­sítésével Hargita megye is fon­tos szereplőjévé válhat a mangalicatenyésztésnek.