– Hogyan született az elhatározás, hogy jelentkeznek a Magyarország étele versenyre?

– Én 2021-ben voltam már ezen a versenyen, de akkor nem sikerült eredményt elérni, idén pedig a Kotyogó étterem séfhelyettese, Lackó Szilárd Botond jelezte, hogy szeretne részt venni egy versenyen, és a Magyarország étele 2025 remek kihívásnak tűnt. Jelentkeztünk, amiben támogatott Asztalos István, az Étrend Magyar Konyhafőnökök Egyesületének elnöke, a verseny szervezője és Szabó Béla magyarországi séf is, akitől nagyon sok segítséget kaptunk. 

– Milyen kritériumok szerint kellett összeállítani a versenyre szánt ételt?

– Öt kötelező alapanyag kellett benne legyen az ételben, ezek: a juh- vagy a bárányhús, a laktózmentes vaj, az oltalom alatt álló pálinka, a szatmári malom lisztje és az Erős Pista paprikakrém. Emellett az idei kiadásban az is feladat volt, hogy a versenyétel valamennyire köthető kellett legyen a hagyományos kun ételekhez. Emiatt egy picit meg volt kötve a kezünk, de igyekeztünk, hogy az elkészült tányér minket, a saját értékeinket tükrözze. Megpróbáltunk egy színes, tavaszi ételt megalkotni. A receptúra megalkotásában az a cél vezérelt, hogy felvillantsuk a székelyföldi konyha értékeit. A székelyföldi emberek erősen ragaszkodnak hagyományos receptjeikhez, tiszteletet adva a régi időknek, az ezeréves magyar gasztrokultúrának.

– Mi került a tányérra?

– Az étel hosszú próbafolyamat részeként készült el, először megszületett az ötlet, hogy mit készítsünk, majd addig kísérleteztünk a Kotyogó étterem vezetőségének és munkatársainak segítségével, amíg elkészült a Kun földeken barangolva elnevezésű kreáció. Ez egy pirított szenes-nemes bárányrolád, vadalmaforgáccsal füstölve, hecsedlis barnamártásban úsztatva, Erős Pistával sütött márványos kosárkába töltött, ízletes paszternákpürével, birsalmapálinkával pirított erdeimogyoró-morzsával megszórva, pankós csicseriborsó-fasírttal, narancsos répakrémre fektetett, habzó vajban pirított bébizöldségekkel. Az étel megalkotásánál igyekeztünk a legtöbb alapanyagot helyi termelőktől, itthoni környezetből beszerezni. A főelem a báránygerinc, amit növényi szénbe fogattunk és befüstöltük. Ezzel szerettük volna megmutatni azt, ahonnan jövünk, hiszen Farkaslaka, ahol a Kotyogó étterem van, messze földön híres a szénégetésről, a Kalondán pedig mindig érződik a baksák füstjének jellegzetes illata. A bárányhoz illő kerti zöldségeket választottunk köretnek, bébirépát, cukkinit és brokkolinit, valamint felhasználva a bárány csontját is, készült egy hecsedlis barnamártás. Mivel a kunok nagyon sok magot fogyasztottak, a Hargita lábánál termő erdei mogyorót is belecsempésztük az ételbe. 

– Értjük a tematikát, mégis miért kapta az étel a Kun földeken barangolva fantázianevet?

– Ez a név azt írja le, ami történt: két székely fiatal elindult a nagyvilágba, egyesíteni a magyar, a székely és a kun gasztronómiai hagyományokat. Úgy barangoltunk a Magyarország étele versenyben, mint Tamási Áron regényhőse, Ábel a rengetegben. Az étel neve mellé egy csapatnevet is kellett választani, ebben is a farkaslaki hagyományokra alapoztunk. Mivel régen a pásztorok tüzet raktak, hogy annak füstjével elűzzék a rossz- és kártevőket, és mivel az ételünk alapja volt a füst és a szén, így Pásztortűz lett a csapatnevünk. 

– Hogyan zajlott a verseny?

– Miután leadtuk a receptet, következett az elődöntő, ahonnan továbbjutottunk a több mint húsz nevező közül. Április 27-én szervezték a verseny döntőjét Magyarországon, ahol három óránk volt arra, hogy elkészítsünk nyolc adag főételt és húsz adag falatkát, majd mindezt ki is tálaljuk. Akkora adrenalinnal vágtunk neki a döntőnek, hogy mindez másfél óra alatt sikerült. Nyolctagú zsűri értékelte az ételt, közöttük magyarországi séfek, mesterszakácsok és olimpiai bajnokok. Varga Károly mesterszakács, a zsűri elnöke azt mondta nekünk, hogy ebben az ételben nem kapott hibát, majd kihirdették, hogy a mi ételünk nyerte a Magyarország étele 2025 versenyét.

– Mit éreztek, amikor kiderült, hogy győztek, és mit adott Önöknek ez a verseny?

– Hatalmas sikerélményt, sokkot és meghatódottságot éreztünk, valamint azt a támogatást, amit kaptunk a Kotyogó étterem munkaközösségétől, Kovács Cecília és Kovács István tulajdonosoktól, Fancsali János menedzsertől, a szüleimtől, családjainktól, Botond a párjától, én a feleségemtől és a pár hónapos kislányomtól. Amikor édesapám odahozta a székely és magyar zászlókat, megéreztem azt az ösztönzést, hogy tovább kell csinálni, mert ezzel az étellel értéket teremtettünk. Ha csak kiragadnak is egy elemet az ételünkből, például a szenes-nemes bárányroládot, és más is elkészíti, már tettünk valamit az erdélyi gasztronómiáért.
 
– Mi a további útja a Kun földeken barangolva ételnek?

– A nyolcadik éve megszervezett Magyarország étele versenynek van egy olyan hagyománya, hogy a győztes receptet iktatják az Országházban. Készült egy kiadvány, ami tartalmazza a receptet, az alapanyagok listáját mennyiségekkel együtt, az étel leírását, fotókat róla, az elkészítési lépéseket, leírást a tányérról, amibe kitálaltuk – ezt egyébként az Alföldi Porcelán biztosította. A kiadványt fáklyás felvonulás keretében vittük el az Országházba június 4-én, a nemzeti összetartozás napján. Ez azért is különleges volt, mert a verseny idei mottója A nemzet egy darabja volt, mi pedig székelyként, a nemzet „darabjaiként” nyertük meg ezt a versenyt. A recept végül az Országház széfjébe került, az eddigi győztes receptek közé.   

– Hol lehet megkóstolni a győztes ételt? 

– Farkaslakán, a Kotyogó étteremben. Mivel azonban egy nagyon komplex, sok összetevős ételről van szó, felkerült ugyan az étlapra, de csak időszakos ételként. Előzetes egyeztetés alapján azonban elkészítjük külön kérésre is csoportoknak. Ez az étel egy 500 grammos adag, és 239 lejbe kerül. Semmiképp nem akartuk leegyszerűsíteni a győztes ételt, azonban az elkészítési folyamat hosszú és bonyolult, ezért született ez a megoldás.