A falu határában lévő telepet szűk, hosszú, kacskaringós, viszont aszfaltozott úton értük el. A hatalmas közép-ázsiai juhászkutyák ko­mó­tosan, csendben, de tiszteletet parancsolóan vi­sel­ked­tek. A fajtára jellemző módon nyugodtan fogadták a látogatót, hisz gazdájuk társaságában érkezett. A hívatlan látogatót, aki bejelentkezés nélkül jön, már nem ilyen lazán kezelik, annak nadrágját – legjobb esetben – kicsipkézik.
Vizi János megemlítette, hogy valamikor tenyésztette az ázsiai puszták e büszke és öntudatos kutyafajtáját, de mostanra felhagyott vele, mára már csak a gazdaság őrzése az ebek feladata, amit tisztességgel el is látnak, vérükben van. A kaput megközelítő vesszőseprűt áruló asszony is időben megkérte a gazdát, hogy terelje tisztességes távolságba a kutyákat, mert másképp nem meri bemutatni portékáját.

Borjak vásárlásával kezdte

Az istálló ajtajának megnyitásakor igazi mú-szimfónia fogadott, a tehénbőgés az állattartó számára igazi zene. Ezt a vadromantikát látta a gazdálkodásban Vizi János fiatal gazda, aki családjával tíz évvel ezelőtt vágott bele e sokszor nehéz, de számos szépséget is rejtegető tevékenységbe. A kérődző állatok lakába lépve Vizi elmesélte, hogy megálmodott valamikor egy romantikus paraszti életet, ahová a szolgáltatói szektorból érkezett.
– Nem őshonos mezőgazdász vagyok, nem átvettem a gazdaságot, hanem a családdal indítottuk el. Eleinte borjak vásárlásával, majd ahogy növekedtünk, építettünk egy telephelyet, istállót. Mikor már tízen felül volt az állomány, termelőre fordítottuk azt, így a tejeladásokat már napi 100 literrel kezdtük. Jelenleg havonta 10 ezer liter tejet termelünk, ami átlagosan napi 300-400 litert jelent. Felcsíki viszonylatban ez egy közepes gazdaságnak számít – mondja.
A paraszti létre, magára a kifejezésre jó értelemben tekint, de azt is megérti, ha urbánus körökben a szónak pejoratív értelmet adnak. Mint mondja, sokszor elgondolkozott azon, amikor a traktorral éppen szántott, vetett vagy kaszált, hogy „a városi népnek abban igaza van, hogy egy parasztnak tényleg nincs ideje tájékozódni, olvasni, mert ha ilyesmivel kezd foglalkozni, akkor megsínyli a gazdaság, elhanyagolódnak a földek, az állatok, egy gazdaságban nincs rá idő vagy energia, hogy mentálisan rendszeresen képezd magad, örülsz, ha egy kicsit meg tudsz pihenni, egy órát szundítani, másra nem igazán van energia”. 
– Ez az elfoglalt, sokszor lenézett paraszti réteg az évszázadok során kultúrateremtő volt, táncokat, hagyományokat kreált, formálta a tájat, jellegzetes építészeti stílust hozott létre – jegyezte meg.

A terméknek legyen tisztességes ára

A gazdálkodás jövedelmezősége rendkívül hullámzó. Időnként vannak jó időszakok, de sokszor kell megküzdeni rendkívüli nehézségekkel is, amire az elmúlt néhány esztendőben bőven akadt példa. Volt világjárvány, rendkívüli aszály, most meg a háború és az azzal járó energiaválság. Miközben a fiatal gazda a tehenek elé szórta a napi szénaadagot, kifejtette: 
– A tejtermelés az utóbbi években nem volt egy jól megfizetett ágazat. Jött a Covid, majd a háború miatt megemelkedtek az energiaárak. A világjárvány alatt úgy éreztük, nagyon jó gazdának lenni, mert szabadon dolgozhatunk, nem korlátoznak. Tavaly februárban viszont jött a háború, az energiaárak megugrottak, a paraszti élet kezdett ellehetetlenülni. Nagyon sokan kezdtek azon gondolkodni, hogy feladják, mert nem lehet megélni belőle. A számlák az egekig szöktek, az áramfogyasztás megterhelte a gazdaságokat, és üzemanyag nélkül a traktorok sem mennek. A kiadások nagyobbak lettek, a bevétel viszont nem nőtt. A gazdaságunk a szálas- és tömegtakarmányt megtermeli – mikor nem sújt az aszály –, viszont az abrakot, kiegészítő vitaminokat meg kell venni, bármilyen drágán is adják. A feldolgozók nem tudják eladni a tejterméket, felgyűlt a raktárakban, a vámmentesített ukrán tejtermékek elárasztották a piacot – osztotta meg tapasztalatait. – Tavaly ősztől idén januárig volt egy viszonylag jó időszak, de jelenleg önköltségi áron értékesítik a tejet, ami azért, ha banikkal is, de emelkedni kezdett, hiszen a politikum is igyekszik segíteni a gazdálkodóknak. A jelenlegi helyzetben egyelőre nem fogunk tudni szintet váltani. A gazdaság önfenntartó – rengeteg fizikai munkával –, de nincs abban a helyzetben, hogy fejlődni tudjon. A bevételek pillanatnyilag nem teszik lehetővé, hogy akár egyetlen megbízható embert is alkalmazzunk – jegyezte meg a gazda, miközben serényen tett-vett a gondosan karbantartott, rendezett istállóban. Ugyanakkor megemlítette: fontos a vezetőink hathatós segítsége, amivel az itthoni gazdaságokat, gazdálkodókat igyekeznek megmenteni, fontosak a támogatások, örvendenek neki, de az igazi segítség az lenne – minden termelő, gazdálkodó arra vágyik –, hogy a termékek legyenek megfizetve. – Mi arra vágyunk, hogy a termékünk, legyen az tej, hús, bármi, annak legyen meg a normális ára – mondta.

Marha nagy probléma a kérődző klímaveszedelem?

A szarvasmarhák, illetve a többi kérődző állat emésztése során keletkező metánkibocsátást a klímaváltozás egyik fő okának igyekeznek beállítani napjainkban. A szarvasmarha-ágazat bizonyos nyugati országokban igazi támadás alatt áll. Hollandiában az állam drasztikusan próbálja csökkenteni a tehénfarmok létszámát, ami az utóbbi időben számos gazdatüntetéshez vezetett.
– Kies tájainkon még nem érezhető ez a tendencia, viszont szomorú, hogy kiélezett harc bontakozott ki a zöldek és a mezőgazdászok között – mondta el a téma kapcsán Vizi János. Meglátása szerint, bár az éghajlatváltozás nap mint nap tapasztalható, ezt nem lehet egyértelműen a tehenek nyakába varrni. A tehenek gyomrában az emésztés során nyilván keletkeznek bizonyos gázok, amit kibocsátanak, de ez – ha Európa összes tehenét nézzük is – biztos nem több, mint amit a klímakonferenciákra járók luxusrepülőgépeikkel bocsátanak a légkörbe. Sarkosan fogalmazva megjegyezte: túlságosan elszaporodtak a művelt élhetetlenek, a jólét megártott, miként a kutyának is a magyar mondásban. A fiatal gazda úgy gondolja, „egy igazi farmer, aki szereti az állatait, és harmóniá­ban dolgozik a természettel, a környezettel, az sokkal többet tett az élhető Földért, mint azok a zöldek, akik a tehenekben keresik a problémát”.
Végezetül megnyugtatónak nevezte, hogy Európának ezen a fertályán vezetőink többsége még igyekszik a gazdákat megvédeni a „nyugati bolondságoktól”.