A tavasz egyik legkorábban megjelenő kucsmagombafaja, szapro­tróf, jellegzetesen a nedves talajokat kedveli, ahol csoportosan is nőhet. A termőtest szkleróciumból fejlődik ki, előszeretettel van vadcseresznye-, fűz- és nyárfafélék alatt, főként meszes talajon. A gomba könnyen felismerhető redőzött süvegéről és színéről. Megjelenése szerint a süvege 2–6 cm magas, 1–5 cm széles, harang alakú. Csúcsa tompa, lekerekített, csak a csúcsán kapcsolódik a tönkhöz. Színe leggyakrabban sárgásbarna vagy okkersárga, szárazon szürkésbarna. 
A cseh kucsmagomba ugyanakkor könnyen összetéveszthető a simasüvegű kucsmagombával és a redős papsapkagombával. Előző nem jelent veszélyt, hiszen alkalmas emberi fogyasztásra, utóbbi viszont mérgező. A fajok között egy hosszanti irányban vágott metszet segítségével könnyen különbséget lehet tenni: míg a cseh kucsmagombánál egyetlen üreg mutatkozik meg, és a tönk a süveghez csak annak csúcsánál csatlakozik, addig a redős papsapkagombánál több üreg figyelhető meg, és a kalap egybe van nőve a tönkkel.

A cseh kucsmagomba – hasonlóan más kucsmagombafajokhoz – nyersen allergiás reakciót válthat ki, ami alapos hőkezeléssel elkerülhető. Nyersen törékeny gombák, óvatosan kell szedni, szállítani, főzve azonban már rugalmasak lesznek. Gyűjtéskor érdemes arra figyelni, hogy az öregedő gombák sötétebbre barnulnak, kissé feketednek itt-ott, azokat már nem érdemes hazavinni, mert gyorsan romló alapanyag a gomba. Jellegzetes íze miatt rántottába és levesek alapanyagául is szolgálhat, utóbbi esetében érdemes medvehagymával elkészíteni, hiszen egybeesnek a termési ciklusaik. A begyűjtött termőtesteket szárítva és fagyasztva is lehet tárolni, a szárított példányok vízbe áztatva visszanyerik nyers formájukat. A kucsmagombákról ugyanakkor tudni kell, hogy jellegzetesen szeszélyesek, így csak akkor van bővebb mennyiségű termés, ha a tavaszkezdés kellően meleg és csapadékos.

Bodó Gyula székelyudvarhelyi gombaszakértő közlése alapján összeállította: