Amikor mogyoróról beszélünk, többnyire a közönséges mogyoró (Coryllus avellana) jut eszünkbe. Habár a földi­mogyoró vagy amerikai mogyoró (Arachis hypogaea) neve magyarul látszólag ugyanarra a növényre utal, nem tekintjük rokonnak, egészen más nemzetségbe tartoznak. A földimogyoró termesztésének alapfeltétele a könnyű, de tápanyagban gazdag, homokos, esetleg vályogtalaj, ezért ezzel a növénnyel most nem is fogunk foglalkozni.

Környezeti igények
A közönséges mogyoró Európában is őshonos, főként a mediterrán régiókban, mégis őshazájának Ázsiát szoktuk tekinteni. Mediterrán mivoltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a világ legnagyobb termelői között Törökország és Olaszország szerepel elöl. Őket követi az USA, valamint Kína, és élen jár még Spanyolország, Franciaország és Görögország. Romániában is megtalálható: a természetben is előfordul, úgyhogy igazából már csak rajtunk múlik, hogy nekifogjunk a termesztésének.
Környezeti igényeit tekintve fontos megemlíteni, hogy sekélyen gyökerezik, ennek okán a vízigényesebb cserjék közé soroljuk, ugyanis nem fér hozzá a talaj mélyebben fekvő vízkészleteihez. Talajra nem túl érzé­keny, bár a jó víz- és tápanyag-gazdálkodású tala­jokat meghálálja – ültetés előtt érdemes a felső rétegeket tápanyaggal feltölteni és a következő években gondoskodni a tápanyag-utánpótlásról. Az árnyékra érzékeny, ezért olyan helyre ültessük, ahol bőséges a napfény, viszont kerüljük a nagyon meredek déli oldalakat a talaj gyors kiszáradása miatt. Székelyföldön a gyümölcsök egyik legnagyobb ellensége a fagy, amivel a mogyoró könnyedén elbánik, ugyanis a -25 0C-os hideget is eltűri.
Habár a könnyen termeszthető növények közé soroljuk, termesztése kevés figyelmet kap környezetünkben, főként a kevesebb információ, a szaporítóanyagok nehezebb be­szerzése és a kistermelői piac bizonytalan helyzete miatt. Pedig mogyoróval 2-3 hektáros területen már jó profitot lehet termelni, gépesíteni már 5 hektáros ültetvényen is megéri, és 10 hektáros ültetvény esetén már egy feldolgozót tudunk ellátni alapanyaggal.

Mire kell figyelni a telepítés tervezésénél? 
A mogyoró egyik különlegessége, hogy váltivarú (külön van női és hím virág), egylaki (ugyanazon a növényen találunk hím és női termő részeket is), idegentermékenyülő (önmeddő), szélbeporzású növény. Nagyon korán, már februárban vi­rágzik (a pollenallergiások ezt tudják…), a beporzás ilyenkor, a tényleges megtermékenyülés viszont csak májusban tör­ténik. A biztos megtermékenyüléshez ültetvényünkbe leg­alább három fajtát ültessünk. Nem találunk olyan bőséges fajtaválasztékot, mint a ha­gyományosnak vett alma vagy szilva esetében, de néhány példát azért megemlíthetünk: barcelona, cosford, negreta, római mogyoró, bollwilleri csoda stb. Szaporításuk bujtással vagy dugványozással történik. Ritkán használnak oltást, ilyenkor vadalanyra oltanak.
Ültetésmódja a gyümölcsfákéhoz hasonló, a térállás lehet ritkább (6 × 6 / 7 × 4 sor és tőtávolság) vagy sűrűbb (5 × 4 vagy 5 × 3). A ritkább térállás kisebb ültetési költséggel és később ápolási költséggel jár, egyedenként több lesz a termés. A sűrűbb térállás esetén az ültetvény hamarabb eléri a maximális terméshozamot, és azonos területen nagyobb mennyiségű terméssel számolhatunk.

Ápolás, növényvédelem
Az ápolási munkálatok közül elengedhetetlen a metszés. Ha bokorkoronát szeretnénk, 3–5 erőteljes sarjat hagyjunk meg, amit 3–5 rügyre visszametszve elágaztathatunk. A tör­zses korona kialakítása nagyobb szaktudást igényel, itt katlanszerű korona kialakítása a cél. A növényvédelmet tekintve: kevés kártevővel és kórokozóval találkozhatunk, a legfontosabbak ezek közül az agrobaktériumos gyö­kérgolyva, a lisztharmat és a monilíniás gyü­mölcsrothadás. A kártevők közül a mogyorócincér, a közönséges teknős­pajzstetű, a mogyoró-gubacsatka, a galagonya-takácsatka és a kis mogyoró-levéltetű okozhat károkat.

Amikor meghálálja a törődést
A várható termésmennyiség megfelelő fajtákkal és megfelelő ápolás mellett 1-1,5 t/ha. A fajta, az évjárat és a termőhely függvényében a betakarítás szeptember környékére esik. A be­takarítást teljes érettségnél kell elvégezni, amikor az érett makkok könnyedén kihullnak a kopácsból. Az érést a makk alsó felének barnára színeződésével követhetjük nyomon. A sze­dést általában rázás előzi meg, ezért a be­takarítás előtt elengedhetetlen a gyomtalanítás. Piaci érté­kesítés előtt 10%-os nedvességtartalomra szárítják és tárolják.
Meglepő szimpátia
Nem szabad megfeledkezni a szarvasgomba-termesztés cél­jával létesített mogyoróültetvényekről. A szarvasgomba szá­mára ugyanis a tölgynél és a hársnál is kedvezőbb feltételeket biztosít. Azt azért fontos kiemelni, hogy nem lehet egyszerre ­két legyet ütni: el kell dönteni, hogy a szarvasgomba vagy a mogyoró lesz a fő bevételi forrásunk, ugyanis különbözőek az igényeik. Szarvasgomba-ter­mesztéshez előre beoltott mogyoró-sza­po­rítóanyagot ül­tes­sünk. Az ültetésre szánt par­­­cellán mindenképp végezzünk mélylazítást, töltsük fel bő­sége­sen szerves anyaggal. A szarvasgomba nedves környezetet igényel, ezért árnyékosabb területet válasszunk és gondoskodjunk az egész éves nedvesen tartásról öntö­zőrendszer segítségével. Az első termésbetakarítást hat év múlva tervezzük, termő ültetvényben 50–150 kg/ha nyá­ri szarvasgombát szedhetünk 3 × 2 m-es térállású mogyo­róültetvényben.
Legyen hát Ön is bizakodó, kertjében ragyogjon jó sok mogyoró!

Fülöp Alpár kertészmérnök, falugazdász