Dézsi Zoltán a rendszerváltást követően Gyergyószentmiklós első szabadon választott polgármestere, aki egészen a kilencvenes évek közepéig töltötte be ezt a tisztséget. Elmondása szerint Gyilkostó település vonzerejét a tó, az azt körülvevő gyönyörű környezet, illetve a Békás-szoros adja. Már az Osztrák–Magyar Monarchia idején az akkori világ ízlése szerint stílusos villák épültek a településen, ami folytatódott a két világháború közötti időszakban. 1948-at követően az államosítás következményeként ezek az ingatlanok állami tulajdonba kerültek. Létrejött a Turisztikai Vállalat, és bár nem volt orvosi kezelőbázisa, az üdülni vágyók szerették a levegő tisztasága és a természet szépsége miatt. A nyugalomért látogatták a helyet. Az államosítás során a gyergyóiakat megfosztották az ottani területeiktől, erdeiktől és legelőiktől, mindezek ellenére magukénak tekintették a telepet és a szorost, munkájuk és kikapcsolódásuk része volt. A tó és a hegyi patakok gazdagok voltak pisztrángban, amelyet elsősorban a vendéglátók értékesítettek, de a sporthorgászoknak is kedvelt helye volt. A gyergyói erdészet kezelte fegyelmezetten, kellő szakmaisággal. Virágzó turizmus működött a természeti kincseivel és titkaival együtt, nem véletlenül lett nemzetközileg híres – kezdte beszélgetésünket Dézsi Zoltán.

Monturist jogelődje a Turisztikai Vállalat

Az államosítást követően a Turisztikai Vállalat működtette a villákat, családok éltek ott, és biztosították a felügyeletet, számos villát átalakítottak. Két villát elsősorban pártérdekeltségekre használtak, az egyik a Napsugár villa volt, a másik pedig a Bors villa, ez utóbbiba az egyszerű, hétköznapi emberek nem tehették be a lábukat, a párt főméltóságai számára tartották fenn. – 1989 a változás időszaka, megfordult a világ, a Turisztikai Vállalat tovább működött, innen kezdődött a szerepvállalásom polgármesterként. Lukács Tibor után az akkori forradalmi tanács elnöke lettem, később pedig Gyergyószentmiklós polgármestere. A temesvári és kolozsvári események után nem gondoltam, nálunk is ilyen hamar bekövetkezik a forradalom. A székház előtt tömegek gyűltek össze, közel lincshangulat alakult ki, amit végül egy maroknyi ember megakadályozott. Olyan személyre volt szükség a polgármesteri tisztség betöltésére, akinek hitele volt, és ismerték a városban. Végül az általunk javasolt polgármester nyáron lemondott, és én vettem át a helyét – fejtette ki az egykori városvezető. Kiemelte: polgármesterként a fő szempont a Gyilkos-tó körül, hogy kellő komolysággal és értékként kezelje a természeti kincset, ehhez megvoltak a megfelelő józan gondolkodású tanácsosok is. Szerinte a polgármester és a tanács között elengedhetetlen a jó kapcsolat, ez akkor megvolt. A tónál ekkor még működött a Turisztikai Vállalat, viszont az infrastruktúra a városvezetés kezében volt. Az utak javításáért sokat dolgoztak, Gyergyószentmiklós és Gyilkostó környékén számtalanszor felújították részlegesen, de soha nem volt igazán jó – tudtuk meg. A második feladat a köztéri világítás rendbetétele volt a településen. – A víz is problémát jelentett, akárcsak napjainkban. Erre vonatkozóan is tettünk lépéseket, fontos volt, hogy egyáltalán víz legyen a településen, azonban ezeket a vizeket hatóságilag nem engedélyezték, szükség lett volna új hálózat kiépítésére. A víz- és csatornarendszer kiépítésére készítettünk is terveket a Megyei Tervező Hivatallal – ismertette a részleteket. Dézsi elmondta, a villák nem tartoztak a polgármesteri hivatalhoz, akkor még állami kézben voltak, ellenben az utakat és hidakat is meg kellett javítani. A gátak is telítettek voltak, ömlött az iszap a tóba. Már az ötvenes évek folyamán elkezdődött a tó telítődése. – Fából még egy gátrendszert szerettünk volna építtetni, amit a környezetvédők nem engedtek, mert állításuk szerint a tavat ökológiai szempontból befolyásolta volna, pedig sokat konzultáltam velük erre vonatkozóan. Az egyetértés azonban elmaradt. Az algák, a tó bizonyos felületeit ellepő növényzet eltávolítását sem engedték. A tó környékét kitakarítottuk, és ösvényen, ha a maihoz képest szerényebb módon is, de körbe lehetett sétálni. Kevés esélyünk volt bármit is tenni abban az időben – sorolta a nehézségeket. Dézsi elmondta, mindenképpen szerették volna, hogy a Turisztikai Vállalat vezetése helyi kézbe kerüljön, amit később sikerült is megoldani Török Zoltán személyében, viszont neki is nehéz dolga volt, mert elkezdődött a fű alatti privatizáció, amikor a PSD saját embereinek játszott át értékeket. – Úgy adták el a villákat, hogy alig tudtuk követni. Az ország talán legnagyobb átverése volt, amikor részvényeket bocsátottak ki a lakosság számára minden cégben országszerte. Mi a Gyilkos-tó környéki cégbe fektettünk, de ez csak megtévesztés volt, ennek árnyékában intézték a dolgaikat. Sorra mentek tönkre az üzemek és gyárak, persze, azok, melyeket nem véltek értékesnek. Az akkori igazgató nem tudta megállítani a folyamatot – mondta Dézsi. A volt polgármestertől megtudtuk, a régi, tönkrement fürdőmedencét rendbe akarták hozni, hogy vonzóbb legyen a turisták számára, azonban rájöttek, hogy árvíz esetén a tó elöntötte volna. A csónakházat újraindították, és rendbe tették a közvécét is. Próbáltak rendezett kirándulóhelyet kialakítani tűzrakóhelyekkel. Ekkoriban a polgármesteri hivatal által alkalmazott, helyi lakhellyel rendelkező személyzet is volt a tó körül, akik naponta összegyűjtötték a szemetet. A tóhoz vezető lépcsőket rendbe tették, Galacról hoztak csónakokat, mert erre volt igény. A bevétel elsősorban az ott dolgozók fizetését, illetve a szükséges javításokat biztosította – ismertette a volt városvezető. – Polgármesterségem ideje alatt adtuk át a villát a hegyimentőknek, megérdemelték, önkéntes alapon sokat tettek a helyszínen. A gyergyószentmiklósi kórház egészségügyi felügyeletet biztosított. Nehéz feltételek mellett is lehetett szép dolgokat tenni már akkoriban is. A településen működő iskolát és óvodát korszerűsítettük – mondta Dézsi.

Állandó problémák

Az egykori polgármester elmondta, a korondiak rendezetlen körülmények között árultak egyaránt jó és kétséges értékű dolgokat, még rendes illemhelyük sem volt. Próbáltak rendszert kialakítani, elkészítették az új vásártér látványtervét. – Magam látogattam el Korondra, viszont az árusok nem akartak pénzt befektetni. Közben a környezet- és természetvédők szorgalmazták, hogy a bóvlisokat ki kell hozni a szorosból. Én amellett voltam, hogy míg a megyének és az önkormányzatnak is pénzt hoznak, megoldást kell találni, ezért a működésüket engedélyeztem, közben kerestük tovább a megoldást – derült ki a beszélgetés során. Dézsi kifejtette, a következő vezetés meghallgatta a természetvédőket, aminek az lett az eredménye, hogy az árusok végül átmentek a szomszédos megyébe, mert Hargita megyében nem adtak engedélyt. Békáson kiadták az engedélyeket, és onnantól az övék volt a terület. – Végzetes hibának bizonyult, a törvény szerint akart eljárni, ez fontos is, csakhogy akkor feltételeket is kellett volna teremteni. Ámbár a tó környékén szabad terület nem igazán volt. A tóból kijövő patak medrét is kitakarítottuk, hogy árvíz idején az árusok védve legyenek. Portik Csaba és még páran – nagyon kevesen vannak – jó példával szolgáltak – ismertette. Abban az időben a gyergyói tanács képviseletet is helyezett ki a tó környékére, hogy az ottani lakók ne kelljen bejárjanak Gyergyószentmiklósra ügyeket intézni, sőt, kéthetente fogadóórát is tartott a polgármester. – Sajnos anyagilag abban az időben nem álltunk jól. Országos és pályázati pénzek nem álltak rendelkezésünkre. Egyetlen lehetőség a megyétől kapott pénz volt, ami sok utánajárást igényelt, de lehetett kérni egy keveset. A privatizáció durvább beindulásával nagy gondok keletkeztek, lépnünk kellett – vélekedett.

Testvérvárosi kapcsolatok

A volt polgármester a Monturistra és az első közös próbálkozásokra is kitért. Megtudtuk, a testvérvárosi kapcsolatok révén kezdetben három villát vásároltak meg. Mivel további forrásokra is szükség volt – a Monturist létrehozásához tizenkét emberre –, egy-egy millióval kellett hozzájárulni az alaptőkéhez. – Eredetileg hét hektárt tulajdonítottunk magunknak a tó környékén, most jó, ha van két hektár. Az erdészettel folyt a vita, kié és meddig tart a terület. A kérdés az volt, hogy ki mennyi tulajdonjoggal rendelkezzen. Az önkormányzat beszállt a területtel, a pénzt az ötödik kerület adta, és még volt a közüzemeknek is egy elenyésző százaléka. Amire a szerződést megkötöttük, addigra én prefektus lettem. Ha a cég továbbra is megfelelő irányba halad, profitképessé lehetett volna tenni. Tisztességes viszonyok voltak – avatott be Dézsi. Hozzátette: voltak előzmények, például fűtőanyag hiányában az állam segített, de csak utólagos finanszírozással. Vásárlásra viszont nem volt pénz, így a magyarországi testvérvárosok beszálltak milliókkal, és így sikerült megvásárolni a fűtőanyagot, amivel biztosították a városi fűtést. – Az elmondottak kevésnek hathatnak, de az akkori viszonyok mellett bizony nem kevés, a Gyilkos-tó működött, és lehetőség volt a további privát fejlesztésekre. Gyakorlatilag előképzettség nélkül tanárból lettem polgármester, nem volt egyszerű feladat, természetesen mindezt csapatban tettük, de kellett egy jól működő tanács – összegzett. Végül hangsúlyozta, választások előtt mindenki a maga érdekképviseletét jeleníti meg, de amikortól az önkormányzati testület feláll, onnantól a város érdekeit kell mindenki szem előtt tartsa.

A sorozat korábbi cikkei: Érdekellentétektől iszapos Vissza a köznek Tiszta vizet kellene önteni a pohárba Mutyizás és cirkusz Nincs pártfegyelem Rendcsinálás címén ellehetetlenített vállalkozók A Gyilkos-tó esete a cenzúrával A nemzeti park szempontjai Hegyimentődíjat foglalnának bele a szállás árába Gyilkostó: szennyvíz és szemét Elöregedett erdők a nemzeti park területén A vízügy jónak tartja a tó vegyi és biológiai jellemzőit Jogos panaszok, kezdetleges állapotok Önkény és közöny