Harmincöt éve van Romániában szabad sajtó, és erre az évfordulóra valahogyan emlékezni kell, jelentette ki Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, amikor bemutatták a Hargita Népe munkatársával, Sarány Istvánnal közös, 60-90-60 című könyvét Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban csütörtök délután.

– Egy hatvanéves újságíró írt kilencven oldalt, és kilencven oldalt írt egy másik hatvanéves újságíró. A szépet szeretném átadni, mert mindaz, amit kilencven oldalon leírtam, arról szól, miért érdemes küzdeni, szólni, cselekedni. Ez a harmincöt év olyan kegyelmi ajándék volt, amely nem sokaknak adatott meg, és ezért nemzedékünk hálás lehet – magyarázta Ambrus Attila.

Hatvanötösök

A beszélgetésen a hatvanötösök nemzedékéhez tartozó újságírók osztották meg gondolataikat, tapasztalataikat az elmúlt több mint három évtizedről: Sarány István és Ambrus Attila mellett jelen volt Szekeres Attila újságíró, történész, és bár Szűcs László újságíró nem tudott részt venni, mondanivalóját levélben továbbította. Mint elhangzott, Brassóban, Sepsiszentgyörgyön és Nagyváradon – azokban a városokban, ahol az említett újságírók dolgoznak – is megszervezik majd a könyvbemutatóval egybekötött beszélgetést.

– Pezsgő szellemi műhely volt a szerkesztőség, ahová öröm volt bejárni. A kollégák felszabadultan foglalkoztak a témákkal, és heti rendszerességgel jártuk a megyét. Ezek a tereputak segítettek, hogy összekovácsolódjunk, ugyanakkor megismertük a megye legelrejtettebb zugait is. Megnyílt a világ témák tekintetében is, amelyekről írhattunk – mondta Sarány István a rendszerváltás utáni időszakról.

A nyomtatott lapok múltja és jövője

A beszélgetésen szó volt a nyolcvanas évek sajtójáról is, és mint Ambrus Attila mondta, akkoriban olvasóként nemcsak a leírtakra, hanem arra is figyelt, ami hiányzott az írásokból, és csodálta az újságírókat, amiért a hiányzó részletekkel közölni tudtak. A visszatekintés után viszont az újságíró feltette a kérdést: milyennek látják kollégái a nyomtatott sajtó jövőjét? Mint Szekeres Attila fogalmazott, ő nem lát pozitív jövőt: sem a mai olvasási szokások, sem a nyelvi igényesség, sem az újságok előállításához és kihordásához szükséges infrastruktúra nem kedvez a nyomtatott sajtónak.

Ennél derűlátóbb volt azonban Ambrus Attila, hiszen szerinte a jövőben is lesz nyomtatott sajtó, de más, mint amilyennek jelenleg ismerjük. Úgy véli, nem a nyomtatott lapok fennmaradása kérdéses, hanem az értő, művelt olvasók megléte. Az elhangzottakhoz kapcsolódott Szűcs László üzenete, amelyet Sarány István olvasott fel, és amelyből részletet közlünk: „Bevallom, nem látom, hogy a technológiai változások hová, meddig vezetnek félúton a végtelen felé. Talán valahogy a nyilvánosság kellene megvédje a maga jogát a tájékozódáshoz. Más nem fogja. Esetleg forduljunk a mesterséges intelligenciához, legyen szíves, mondja meg, milyen körülmények között s milyen eszközökkel fog dolgozni húsz év múlva az a fiatal, aki, mondjuk, ma elsőéves a Babeș–Bolyai-egyetem újságírás szakán. Már csak azért is lenne jó megismerni a közeljövőnket, hogy ne álldogáljunk itt tanácstalanul, kezünkben az átadásra kész stafétabotokkal.”