Tragédiák láncolata
Kapaszkodj! – ennyit tudott mondani Édesapám, s máris átnyúlt előttem, szorosan megmarkolta az autó ajtókönyöklőjét, beleszorítva az ülésbe. Ütést éreztem a fejemen, az autó belseje tele volt üvegszilánkkal, édesapámnak vérzett a szeme alatt. Időbe telt, mire felocsúdtunk, és megfejtettük, hogy mi történt: a fék beállítása után próbálta ki az autót nedves úton, elrobbant a jobb első gumi, a kocsi kormányozhatatlanná vált, s hogy ne csapódjék neki egy áteresz betonkorlátjának – ami beláthatatlan következményekkel járhatott volna –, édesapám elrántotta a kormányt és a híd mögött bukfenceztünk bele az árokba. Háromszor fordult át az autó a tetején és megállt a négy kerekén. Kissé összegyűrődött, első szélvédője szilánkosra tört… de mi épek voltunk.
Ez a bő ötven évvel ezelőtti gyermekkori történés jutott eszembe a hét végén a rendőrség és a katasztrófavédelem közleményeit olvasva, a sajtócsoportba feltöltött felvételeket nézve. Három súlyos közúti balesetről számoltak be: Vaslábon két autó ütközött, egy személy meghalt, három pedig kórházba került; Gyergyóalfaluban öten sérültek meg két autó ütközésének következtében; Székelyudvarhely határában, a lengyelfalvi eltérőnél pedig egy mopedest sodort el egy kanyarodó autó, a kétkerekű jármű vezetője előbb egy a kereszteződésben álló autón, majd az árokban landolt, sérüléseit a kórházban látták el.
Sokat autózva olykor „forró helyzetbe” kerül nemcsak a vakmerő autóvezető, hanem a higgadt, körültekintő sofőr is, egy pillanat alatt balesetet, tragédiát okozhat egy műszaki hiba, úthiba, útra esett tárgy, elővigyázatlan gyalogos, kerékpáros vagy sofőr, egy kis figyelmetlenség, egy rossz manőver. Valahányszor ilyen esettel találkozom, rossz érzéssel tölt el, ugyanakkor óvatosságra int.
A szakemberek szerint nagyon sok belső és külső tényező bír befolyással az autóvezetőkre, általában a közúti forgalom résztvevőire: a fáradtságtól, álmosságtól az orvosmeteorológiai helyzetig, az utak állapotától a forgalom résztvevőinek magatartásáig, az időjárástól a forgalom sűrűségéig, a járművek műszaki állapotától a csapnivaló közlekedési morálig.
Jó volna, ha mindig tudatában lennénk ennek, ha volán mögé ülünk, kétkerekű jármű nyergébe pattanunk vagy gyalogosan nekivágunk az útnak. Jó volna, ha nem hazardíroznánk, nem vállalnánk fölösleges kockázatot, mert nemcsak önmagunkat, hanem másokat is bajba sodorhatunk. Sajnos, egyre inkább az az érzésem, hogy a forgalomban elmegy a józan eszünk, kivész belőlünk a velünk született életösztön, vélt vagy valós jogaink felülírják veszélyérzetünket: ezért lépünk be a gyalogátjárón az utolsó pillanatban a mozgó autó elé, elsőbbségünk tudatában, nem mérve fel a valós veszélyt… S a példákat hosszan lehetne sorolni.
Jó volna felelősen közlekedni. A hétvégi történések azt bizonyítják, hogy olykor még arra sincs idő, hogy valaki figyelmeztessen: Kapaszkodj!

