Márkos András képzőművész 1950-ben született Csíksomlyón, ugyanitt végezte az általános iskolát, majd a mai Márton Áron Főgimnázium elődjében érettségizett 1969-ben. 1969–1973 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán tanult, az oklevél megszerzése után a Hargita Megyei Kisiparosok Szövetségénél helyezkedett el, 1975-től pedig az akkori Hargita megyei múzeum munkatársa lett, a képzőművészeti vonatkozású egyházi gyűjtemények kezelését és restaurálását bízták rá.

1978-tól díszlettervezőként a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház alkalmazta, az egyetem elvégzése után festőként, grafikusként folyamatosan dolgozott, több hazai és külföldi egyéni kiállításán figyeltek fel sajátos szemléletmódjára, és 1980-ban elnyerte a Bécsi Képzőművészeti Akadémia kétéves ösztöndíját, ahonnan már nem tért vissza, hanem Nyugat-Németországba emigrált, stílust váltott és az absztrakt expresszionizmushoz tartozó, nemzetközileg is elismert művészete itt, valamint a világ számos más országában teljesedett ki. Márkos András 70 éves korában, 2020-ban huny el Brassóban – olvasható a Márkos András-emlékkiállítás első pannóján.

A péntek délutáni kiállításmegnyitón dr. Karda-Markaly Aranka, a múzeum igazgatója úgy fogalmazott: Márkos András több műfajban is alkotott, a tárlat ezek mindegyikéből igyekszik meríteni, bepillantást nyújtani a látogatók számára. A kiállítás rendezőelvét tekintve Túros Eszter művészettörténész fontosnak tartotta a művész mindennapjait is megjeleníteni, a művészetét meghatározó gondolati sávot is bemutatni.

Megnyitóbeszédében Székedi Ferenc műkritikus rámutatott: a 20. századtól az ábrázoló művészet háttérbe húzódott, a festészet pedig tudatosan szakított az utánzással: saját nyelve – színek, vonalak, formák – révén új függetlenségre tett szert.

A kiállítás Márkos András művészi útját követi: a korai figuratív táblaképektől és rézmetszetektől indulva jutunk el addig a nemzetközi hírnévig, amelyet Ausztrián, Nyugat-Németországon és az Egyesült Államokon át épített fel, többek között a Die Gruppe neoexpresszionista közösség alapítójaként. Művei az expresszionizmus és a szürrealizmus határait feszegetik, a spontán, tudatalatti gesztusok erejére építve.

Kortársai és kritikusai egyaránt az új világok teremtésének folyamatát látták benne: az alkotást, mint létmódot. A kiállítás Márkos András gazdag, gyakran határokat feszegető életművének hazai helyreállítása felé tett első nagy lépés, a falakon olvasható gondolatok pedig arra emlékeztetnek: bár máshol lett világhírű, innen indult – és a miénk is marad.

Székedi Ferenc hozzáértő munkájának köszönhetően a kiállításról, Márkos András életútjáról és munkásságáról katalógus is készül, amelyet nemsokára a nagyközönségnek is bemutatnak. A tárlat 2026. január 18-ig látogatható.