Könyvsimogatóknak nevezte egyik hajdani jeles kiadóvezető a pulton, standon könyvet lapozó, nézegető embereket, azokat, akik nehezen szánják rá magukat egy-egy kötet megvásárlására, de gondja volt mindig arra, hogy kézügyben legyenek a simogatópéldányok még a drágább kötetekből is, hátha mégis kedvet kap a potenciális olvasó arra, hogy tényleges olvasóvá váljon, hogy megnyissa erszényét és áldozzon annak tartalmából valamennyit könyvtára gyarapítására is.
A hét végén a magyar nyelvterület harmadik legnagyobb könyves rendezvényének tartott Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron jártam. Nézelődni, találkozni, nosztalgiázni. No meg megismerni a könyvújdonságokat, esetleg egy-két érdekes kiadványt beszerezni. Első benyomásom az volt, hogy jelentős mértékben drágultak a könyvek. A magyarázat is kézenfekvő volt: a kormány megszorítási intézkedései között szerepelt az áfa növelése is, a korábbi 6 százalékról 11 százalékra emelkedett, emellett drágultak a könyvgyártáshoz szükséges anyagok és szolgáltatások is, amit végül a könyvvásárló kell megfizessen. Sok esetben azonban csak kellene. Így marad a lapozgatás, a könyvsimogatás, a sóvárgás és a remény, hogy hátha valamelyik családtag megvásárolta az áhított kötetet, amit majd később kölcsön lehet kérni; hátha hamarosan beszerzi a könyvtár, s onnan majd kölcsönözni lehet; vagy hátha a közelgő karácsony alkalmával valamelyik családtagunk, barátunk megajándékoz vele.

Tapasztalatom szerint a kísérőrendezvényeken – könyvbemutatókon, pódiumbeszélgetéseken, gyermekprogramokon és színházi előadásokon számos érdeklődő megjelent, a személyes találkozás élménye ellensúlyozta a prohibitív jellegű árakat.
Kiadókkal, kereskedőkkel is beszélgettem. Valamennyien igyekeztek a pohár tele felét nézni: jelen vannak a vásáron, elhozhatták és megmutathatták, bemutathatták új kiadványaikat, ezek címe felkerült a vásár honlapjára, nyomot hagyva a digitális térben, táplálva a reményt, hogy majd csak valaki rákeres vagy rábukkan és megvásárolja. Volt, aki szerint a körülményekhez képest jó volt a mozgás, könyvet is sikerült eladni szép számban – még ha az nem érte el a korábbi évek eladási számait. A mérleg másik serpenyőjébe a megnövekedett kiadásokat tették, ugyanis drágább a szállítás, a szállás, étkezés is, s miután az ember összegzi a költségeket és a bevételt, néha kiderül, hogy drágább volt a leves, mint a hús. De megnyugtató, hogy a vállalt küldetést teljesítették, igyekezve minél több emberhez eljuttatni a minőségi írott szót, felkeltve az érdeklődést az irodalom, általában a könyvek iránt, élményben részesítette az olvasót és a potenciális olvasókat abban a reményben, hogy megtartja valamennyit, s ha az idők jobbra fordulnak, talán többet tudnak majd könyvre szánni, mint jelenleg, s átvedlenek vagy visszavedlenek könyvvásárlóvá a könyvsimogatók.