Fürdőügyi utazás Székelyföldön

Fotó: Vlaicu Lajos

Tompa Andreának a Fejtől s lábtól című regénye ‒ Kettő orvos Erdélyben alcímmel ‒ két orvostanhallgató elbeszélése a huszadik század tízes-húszas éveiből. Mindketten Kolozsváron tanulnak, egyikőjük lány, akit családja kitagad, amiért továbbtanul, a másik pedig egy fiú, akit a szigorú apa küld az erdélyi városba, hogy orvosnak tanuljon. Elbeszélésükből ismerjük meg a korabeli Erdélyt és azt a nemzedéket, amely átélte az első világháborút és Magyarország szétesését, és a történetben az olvasó ‒ többek között ‒ korhű leírást kap az erdélyi gyógyfürdők egy részéről. 

Az „irtózatos terv”

A regény néhány fejezete arról szól, hogy az enyedi zsidó lány ‒ a medika ‒ tanulmányútra indul az Erdély-részi Kárpát Egylet megbízásából, mert az egylet „megreformálja a fürdőügyet, és Erdély, különösképpen pedig a Székelyföld fürdőit Európa leghatalmasabb fürdőközpontjává teszi. Irtózatos terv.” (Tompa Andrea, Fejtől s lábtól. Kettő orvos Erdélyben. Jelenkor kiadó, 2013).

A regényben az orvostanhallgató lány így beszél a feladatáról: „Azt mindenesetre concretan leszögezi, hogy egynél több világfürdőbe ne menjek. Hogy mi a világfürdő, azt én nem tudhatom, mire ő gyorsan elsorolja, én meg kapkodva írom, hogy: Tusnád, Buziás, Herkules, Borszék és Előpatak fürdők. […] Ezek a világfürdők azt jelentik, hogy úgy a fürdészeti minőség, mint a pihenési lehetőség és adottság megegyezik a világ valamely jelentékeny fürdőjével, illető város úgy van kiépülve, mint a hatalmas világhíres Bad-ok, Karls-, Marien-, Franzes-. Két s három emelet magasak, mintha Kolozsvárt vagy Pesten járna az ember. Mind ez megfelelő stylben, főleg svejci. Paloták, úri szállodák, promenad, hauptpromenad, csónaktó, pavillionok. Mind az egész télire is kiképezve. Korcsolyató példának okáért, s izzasztó kamarák.” Az orvostanhallgató többek között jár Zajzonban, Kovásznán, Előpatakon, de a székelyek természetéről részletesebben beszámol, mint a fürdővárosokról.

Fotó: Vlaicu Lajos

Mintha magyarul, de mégsem

Észrevehető, hogy a regény nyelvezete régies. Mindkét elbeszélő orvosi szakzsargont használ, olykor tájnyelvi kifejezéseket, ráadásul a mondatszerkezetek néha hiányosnak, az olvasónak sutának tűnhetnek. A medika a székelyföldi fürdőket veszi górcső alá. Tapasztalatait egy hosszabb részletben idézzük, hogy ízelítőt adjunk a regény nyelvezetéből: „Én a Székelyföldet választottam vizsgálat céljául, mert ottan láttam a legtöbb piros pontocskát, melyet majd én feltérképezendő leszek, s gondoltam, ha már munkálkodni kell nyáron is, legalább haszonnal. […] errefelé minden fuvaros székely. Én nem vagyok a székely faj nagy kedvelője. Ennyi mogorva, magába bezárkózott komor emberrel, mint ezeken a görbe utakon, sehol nem találkoztam. Még az oláhok és a szászok is barátságosabbak, ha az ember a szolgálatukat veszi igénybe. A székelynek a jámbor, fehér szőrű lovaik is olyan unottan cipelik terheik, mintha marhák volnának. Ha ezt a fuvarost az ember testi-lelki álmából fel ébreszti, ahogy a bakon, mint egy üres gondolatok nélküli nagykabát, üldegel, s beszéltetni akarná, bár én aztán igazán nem tudok beszélgetni a földről s állatokról, akkor ez a felriasztott vad félénk is s bizalmatlan lessz, s roppant támadólag is szólal meg azonnal, s olyan talányokban beszél, hogy azt magyar ember meg nem érti. Mert mintha magyarul szólana, de mégse. Csak annyit kérdek felszállván, hogy mennyi időt fog útunk igénybe venni czélomig. Erre odapöki, hogy azt csak a jóisten tudja, s kezdi mondani a csavaros mondókáját az időjárásról s lovai kedvéről, s ha még meg is talál ihezkedni, attól is hosszabb. Kérdem, hogy milyen az időjárás mostan itt, erre így felel: Ha derül, borúl, s ha borúl, kiderül ejsze, az má’ biztos. S a vendégek, hogy jönnek-e a fürdőbe idén. Feleli, csak az oláh gyön ebbe az évbe, de az se gyön, s alig néhány rongyos filiszter a városból, az bezzeg van. Na most akkor értse meg, hogy akkor ki jön vagy nem jön, s van-e turista s gyógyuló forgalom, lessz-e szép időnk vagy se.” Később az elbeszélő hozzáteszi, hogy „Az idegennel szembeni gyűlölség nagyon typikus itten. A zsidót cseppet nem tűri. S mi culturálatlanság e vidéken van, engem nem tett e faj barátjává. Csak a táj, az van itten nekik körbe körbe. Na s a vízek. S a pájinka, ahogyan mondják. Mert itten minden háznál van alcoholismus és pálinkaivás zsenge férfi- és női kortól.”

Fotó: Vlaicu Lajos

Megyénkben válogatni lehet a fürdőhelyek közül. A Fejtől s lábtól felidézi a kort, amikor még divat volt a fürdőlátogatás, de ma is hangulatos lehet egy ilyen kirándulás, még akkor is, ha csak egy félreeső népi fürdőt választunk.

 

Péter Ágnes

: an accessible web community