Életvilágok Csángóföldön

Néne Luca számtalan történettel kápráztatta el a gyűjtőket Fotó: Váradi Levente

Budán, a Krisztinavárosi esték keretében április végén, Váradi Levente fotográfus, a Közelítés hagyományőrző program egyik alapítója tartott vetített képes előadást Életvilágok Csángóföldön címmel. Az eseményre a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola díszterme szép számú közönséggel telt meg. Számomra azért is fontos volt e bemutató, mivel a művésszel egy hosszabb riportkörúton járhattam be a vidéket, s a fotók bennem is szép emlékeket idéztek. Előttem van, mikor kiszálltunk a sokat megért autóból valamelyik kis gyimesi faluban, s Levente számára megelevenedett a világ. Mindenkit ismer, mindenki szeretettel fogadta őt. Míg kezemben a magnó működött, addig ő a fényképezőgépével rögzítette a látottakat.
A művész a hagyományok őrzője, maga is sokáig táncolt különböző együttesekben. „Tizenévesforma srác lehettem, amikor az általános iskola néptánctermébe először beléptem” – kezdte történetét. Fotográfusként több – legutóbb a Végtelen motívum című – albumban örökítette meg a pillanat s a tánc varázsát. A képíró Csángóföld szerelmese és kiváló ismerője. Számtalanszor járta végig falvait kamerával és fényképezőgéppel a kezében, az esten ezeket az élményeit osztotta meg az egybegyűltekkel. Az előadó egy archaikus kultúrába vezetett el bennünket, Gyimes és Moldva csángó vidékeire. A film- és képkockákon emberi sorsok elevenedtek meg, öröm és bánat tükröződött az arcokon. A szürke hétköznapok, ünnepek, családi események részesei lehettünk egy olyan közegben, ami évtizedekig elzárva élte világát a Kárpát-medencei magyarságtól mesterségesen elszakítva. Találkozhattunk az örök vidám öregasszonnyal, akinek hétköznapjaiba fényt visz a hétvégi táncház, a fiatal tehetséges leánykával, aki a Fölszállott a páva televíziós népzenei és néptánc tehetségkutató versenyen ért el szép eredményt. Váradi Levente bemutatkozása több volt, mint előadás. Egy művész vallomásának tekinthetjük inkább. Krónikás is egyben, hiszen riportalanyai közül sokan – mint például a somoskai „cicelő” Kati néni, aki két cseresznyelevélből csiholt ki dallamot – már nem lehetnek köztünk. Sajnos többi beszélgetőtársunk is idős ember volt, mindennap érkezhet egy újabb gyászjelentés.
„Különösen megkapó számomra a bákói román Csángó Fesztiválon készített fotó – válogat a felvételekből kérésemre Levente. – E seregszemlén a csángó vidék falvaiból érkezettek adnak műsort, s meghívják a régióból a zenészeket és táncosokat is. Megjegyzendő, hogy a fellépők háromnegyede idősebb asszony, hiányoznak a fiatal lányok és a fiatal és idősebb férfiak. A második felvételen a Bibliát olvasó idős hölgy Benke Katalin, a már említett „cicelő”, aki magyar nyelvű énekeskönyvébe feledkezik bele. A harmadik képen, a magyarfalusi Néne Luca, a kis meghajlott hölgy látható, aki számtalan történetével kápráztatta el a gyűjtőket, így Iancu Laurát is.”

Csermák Zoltán

: an accessible web community