Egyensúlyban

Orgona ága, barackfa virága, öltözzetek új ruhába anyák napja hajnalára, illatosan – biztos vagyok benne, nemcsak én olvasom énekelve e sorokat, a dallam pedig visszavezet óvodáskoromba, amikor izgatottan, teli torokból fújtuk a csoportszobába bezsúfolódott anyukáknak, nagymamáknak, miközben szemünkkel a sajátjainkat kerestük. Akkoriban még nem volt divat ünnepelni az édesapákat ilyen minőségükben, azóta viszont Romániában május második vasárnapján, Magyarországon pedig Amerikához hasonlóan június harmadik vasárnapján ünneplik az apaságot, emlékeznek a nagyapákra és a többi férfi elődre.
Tartsuk bármelyik dátumon is az apák napját, a cél azonos: elismerni a felelősségteljes, odaadó apákat, akik között egyre többen vannak olyanok, akik a hagyományos kenyérkereső, családfenntartó szerep mellett aktív, részt vevő apák a hétköznapokban, a család mindennapi életében, a gyermekek nevelésében. Gondoljunk csak bele, most már a férfiak számára is adott a lehetőség, hogy a fogantatástól nyomon kövessék gyerekük fejlődését, ha elkísérik párjukat a várandósság alatt az ultrahangvizsgálatokra, ott lehetnek a születés pillanatában, a köldökzsinór elvágásakor, az aranyóra ideje alatt. Öt fizetett szabadnapot vehetnek ki a gyermek születését követően, és ezt további tízzel toldhatják meg, ha elvégeznek egy csecsemőgondozási tanfolyamot. A két évig tartó gyermeknevelési szabadságból legkevesebb egy hónap az apáké, amivel ha nem élnek, a támogatás összege elvész. Ugyan nem találtam statisztikát arra vonatkozóan, hogy hányan élnek ezzel a lehetőséggel, de saját ismerősi körömben azt tapasztalom, nagyon kevesen. Ennek oka egyrészt a bürokrácia, hiszen az egy hónapnyi szabadságért ugyanolyan iratcsomót kell összeállítani, mint az édesanyáknak a két évre. Másrészt az is gyakori, hogy az állását féltve az édesapa nem kockáztat ilyen hosszú szabadságot, vagy mert olyan projekteken dolgozik, amelyekben nehezen pótolnák, és sajnos sok olyan eset is van, amikor az apa nem is igényelheti ezt a juttatást, mert a gyermek születése előtti 12 hónapban nem volt munkahelye, vagy épp külföldön dolgozott. Arra viszont gyakrabban van példa, hogy amikor harmadik vagy negyedik gyerek érkezik a családba, az édesapa nemcsak egy hónapig, hanem akár a gyermeknevelési időszak teljes hosszát otthon tölti, így biztosítva lehetőséget az édesanyának, hogy hamarabb visszatérjen a munkahelyére.
A fent említett intézkedések elsősorban az apa-gyerek kötődést hivatottak támogatni, de a „szerepcsere” a párkapcsolatra is hatással lehet, hiszen van annak gyakorlati haszna, ha csak rövid időre is, de felhúzzuk a másik cipőjét, és látjuk, milyen munkába indulni hajnalban, amikor a család többi tagja még békésen alszik, majd a nap végén fáradtan hazaérni a gyerekzsivajba. A másik oldalon pedig megtapasztalni, mit jelent egész nap „nem csinálni semmit”, csak öltöztetni, etetni, sétálni vinni, játszani, tanítani, altatni, és közben ezerszer félbeszakítva haladni a házimunkával. És bár a szerepcsere mókás lehet, a hagyományos szerepeknek szerintem még ma is van létjogosultsága, a kötődés pedig sokkal inkább múlik az együtt töltött idő minőségén, mint mennyiségén.
Elmesélek egy történetet: tavaly nyáron biciklizni tanítottam a fiamat, merészen pótkerekek nélkül. Gyakoroltunk a ház körül, ő ült a biciklin, én lépegettem mellette. Görnyedten fogtam a kormányt és a nyerget. Néhány nap után a kormányt elengedtem, a nyerget fogva meg futólépésre váltottam. Így keringtünk napokig, mígnem egy délután az apja vitte biciklizni. Jócskán alkonyodott, mire hazaértek, és egymás szavába vágva mesélték, hogyan született meg az egyezség, hogy már nem kell tartani a nyerget, és milyen jó szabadon bringázni. És talán ez a legfontosabb, nemtől függetlenül legyen valaki, aki a tudást megalapozza, aztán valaki, akinek kellő bátorsága van elengedni azt a nyerget, hogy a legkisebb ráérezzen az egyensúlyra és vidáman kerekezzen a nagyvilágba.

Háromszéki Eszter

: an accessible web community