Denis Shapovalov csellista: az igazi zenész őszintén játszik

FOTÓ: LÁSZLÓ F. CSABA

Az orosz csellista, karmester és zeneszerző, Denis Shapovalov harmadik alkalommal lép fel Csíkszeredában a Csíki Kamarazenekarral. Az eddigi évekhez hasonlóan, az idei városnapok rendezvénysorozatát idén is a Csíki Kamarazenekar hangversenye nyitja a Szent Ágoston Plébániatemplomban. Műsorukat 18. századi, klasszicista művekből állították össze, és az est szólistája és egyben karmestere a világhírű orosz csellista, Denis Shapovalov lesz.

Visszatérő vendég Csíkszeredában. Milyennek tűnik a város és a környezet?

‒ Három évvel ezelőtt léptem fel először Csíkszeredában a Csíki Kamarazenekarral. Nagyon tehetséges zenészekkel találkoztam itt. Azon a koncerten Artur Kaganovskiy vezényelt. A világjárvány után Kovács László barátom újra meghívott, és most harmadik alkalommal vagyok itt. Szeretem ezt a helyet, az embereket, az erdőket. Legutóbb volt időm egy kicsit kirándulni, és remélem, hogy most is lesz. A külföldieknek Erdélyről rögtön Drakula jut eszükbe, nagyon sztereotipikus. László barátom mesélt Erdély történelméről, és nagyon érdekesnek tartom azt is, ahogyan keverednek itt a kultúrák.
‒ Milyen kapcsolat alakult ki Ön és a Csíki Kamarazenekar zenészei között?

‒ Nagyon tehetségesek. Csíkszereda kis város, de jobb zenészek vannak itt, mint az európai nagyvárosokban. Különleges kap­csolat jött létre köztünk, mert a zene összeköt minket. Beszélhetünk különböző nyelveken, de a zene másfajta kapcsolatot hoz létre.

‒ Mi lesz műsoron, mire számíthat a közönség?

‒ A hangverseny első részében Luigi Boccherini műveiből játszunk, csellóversenyt és C-dúr vonósötöst. A szünet után Joseph Haydn C-dúr csellóversenye következik, majd F-dúr vonósnégyes, vonószenekarra átírva.

Ön lesz az est szólistája és karmestere is, ráadásul zeneszerzőként is dolgozik. Nem nehéz összeegyeztetni ezeket a szerepeket?

‒ Sokoldalú vagyok ilyen szempontból. Csellista vagyok, zeneszerző, rockzenész, de klasszikus zenét is játszok, és karmester is vagyok. Klasszikus zenészként játszottam többek között a Londoni Szimfonikus Zenekarral, a Holland Szimfonikus Zenekarral, a Litván Nemzeti Szimfonikus Zenekarral, és világszerte nagyon sok városban felléptem már. Emellett nagyon szeretem a rockzenét is, írtam már rockszimfóniát szimfonikus zenekarra. A zenészek általában egy stílusban játszanak, mert ritka az, hogy egy zenész két stílusban is jó legyen. Én a lehető legjobbat próbálom nyújtani mindkettőből, ugyanakkor meg kell találni az egyensúlyt a stílusok között. Úgy gondolom, hogy a közönséget nemcsak szórakoztatni kell, hanem valamiféle energiát kell átadni, valami újat, mást mutatni, mint amit addig láttak, legyen szó bármilyen zenei műfajról. A zeneszerzői munkám pedig olyan, mint a programozóké, ahhoz tudom a leginkább hasonlítani. Olyan, mintha háromféle önmagam lenne. Egy, aki tud keresgélni, egy, aki alkot, és egy, aki el tudja magyarázni a zenét. A legnagyobb feladat őszintének maradni, hogy szívvel-lélekkel szóljon a zene, és hogy a közönségre hatással legyen az, amit hall. Az igazi, őszinte zenészek varázslók.

‒ Önnek milyen meghatározó zenei tapasztalatai voltak?

‒ Amikor huszonhárom éves voltam, Franciaországban találkoztam Mstislav Rostropovich orosz csellistával, és együtt játszottunk. Csellistaként nem is álmodhattam volna nagyobbat, nagyon izgatott voltam, meghatározó élmény volt számomra. Egyébként egy kicsit mindig izgulok a koncertek előtt, mert egy zenésznek szüksége van erre az érzésre, hogy jól tudjon játszani. Egy másik emlékezetes zenei élményem a Pink Floydhoz kapcsolódik. Hatalmas rajongója vagyok az együttesnek, és amikor Roger Waters Moszkvában koncertezett, akkor a közönség soraiban éreztem azt az energiát, amit csak zenével lehet közvetíteni. Furcsa dolog a zene, mert ha tárgyilagosan nézzük, egy szúnyog is hanghullámokat gerjeszt, és a Mozart által írt zene is. Az előbbire azonban azt mondjuk, hogy zaj, mert idegesítő, de Mozart zenéjét játssza valaki, az kellemesen hat az emberre. Egy másik csoda a zenében az, hogy nem mindegy, hogy ki zenél, hogy ki játszik egy zongorán. Ugyanazt a darabot, ugyanazon a zongorán eljátssza két különböző személy, és teljesen más a két előadás. Ezért tudunk hinni a zene erejében, és ezt az erőt érezni lehet.

‒ Ha tanácsot adhatna fiatal zenészeknek, mi lenne az?

‒ Ne aggódjanak, legyenek boldogok, élvezzék, hogy zenélnek, gyakoroljanak napi három órát ‒ volt, hogy tíz-tizenkét órát gyakoroltam naponta, az túl sok volt. Én huszonöt évet tanultam, hogy zenész legyek. A programozók, mérnökök öt-hat évet tanulnak, és sikeresek lehetnek a munkájukban. Ezért szoktam a szerencse katonáinak nevezni a zenészeket, mert nekünk kell megcsinálnunk a szerencsénket, koncertekkel, menedzsmenttel, producerekkel. Szerencsés az a zenész, akinek tehetsége is van. Azt is megmondanám a fiataloknak, hogy vigyázzanak az egészségükre, mert egy csellistának például cipelnie kell magával a csellóját, és ahhoz erő kell. Nekünk, csellistáknak nincs könnyű dolgunk utazáskor, például két jegyet kell vennünk, amikor utazunk, és nagyon kell vigyázni a hangszerre. Sokkal jobb csak karmesternek lenni, nekik könnyebb dolguk van utazáskor.

‒ A zeneszerzői munkában mi a legnagyobb kihívás?

‒ Az, hogy slágert kell írni, attól függetlenül, hogy milyen műfajban dolgozol.

Milyen hatással van az orosz‒ukrán konfliktus a szakmai munkájára?

‒ Borzasztó, ez az erőszak katasztrofális. Minden megváltozott, de leginkább az utazást nehezíti meg. Mindig is hálás tudtam lenni az életért. Úgy gondolom, hogy az embernek kötelessége egyre jobb és jobb lenni, és megpróbálni jobb hellyé változtatni a világot. Zenével ezt meg lehet tenni. Én mindig igyekszek a lehető legjobbat kihozni magamból, és most is ezt próbálom tenni.

Mik a tervei erre a nyárra?

‒ Augusztusban még van pár európai koncertem, és Oroszországban is fellépek. Különleges műsorral készülök, a Pink Floyd előtti tisztelet jeleként rockkoncert jellegű lesz, de szimfonikus zenekarral fogunk játszani.

Viszontlátjuk még Csíkszeredában?

‒ A Csíki Kamarazenekarral már tervezzük a következő, jövő évi koncertet, ami óriási lesz. Rock is lesz műsoron, és lehet, hogy szabadtéri koncert lesz. Ahogy mondtam, mindig igyekszek jobban teljesíteni, és már most úgy érzem, hogy a jövő évi koncertünk jobb lesz, mint a mostani. Ez is nagyon jó lesz, de a jó zenészeknél ez megállíthatatlan folyamat, hogy igyekezzenek mindig felülmúlni önmagukat.

Denis Shapovalov

A világ egyik leghíresebb csellistája, aki Európa vezető zenekarainak állandó meghívottja. Shapovalov 1974-ben született, Csajkovszkij városban, az Urál szomszédságában. 2000-ben diplomázott a moszkvai Csajkovszkij Állami Konzervatóriumban, amelynek később tizenkét évig volt csellótanára. Ő volt az első klasszikus zenész, aki szólókoncertet adott az Északi-sarkon, és dolgozott a világhírű csellistával és karmesterrel, Mstislav Rostropovich-csal is.

Péter Ágnes

 

: an accessible web community