Csoportidentitás kontra egyéniség

Diáklányok egyenruhában. Ki büszkén, ki kényszeredetten viseli | Fotó: Hodgyai István

Udvarhelyszéken több tanintézetben kötelező az iskolai egyenruha viselése, a csíki és a gyergyói térségben nem, vagy csak ünnepnapokon viselnek az iskolára utaló megkülönböztető kiegészítőt – nyakkendőt, sálat vagy kitűzőt.

Az elmúlt egy évtizedben Székelyudvarhelyen több iskolai intézmény tette kötelezővé az egyenruha viseletét. A Tamási Áron Gimnázium indította a sort, de azóta már más – még vidéki – tanintézetek is csatlakoztak a megmozduláshoz, akár egyenpóló, vagy teljes ruházat tekintetében. Az iskolavárosban a szülőknek – intézménytől és osztálytól függően – körülbelül háromszáz-négyszáz lejt kell szánniuk egy rend ruhára a tanév kezdete előtt, de mindemellett szükséges váltóruhát is beszerezni. Szülőt és diákot kérdeztünk az iskolai uniformisról.

Van, aki már első osztálytól hordja

Kovács Erzsébetnek három gyermeke közül kettő egyenruhában indul iskolába minden reggel. A felsőboldogfalvi Fülöp Áron Általános Iskolában már tizedik éve, hogy kötelező az egységes öltözködés, ezért Erzsébet szerint az idén ősztől a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző kilencedik osztályában tanuló lányának már az a természetes, ha uniformist kell viselni a hétköznapokon – ő első osztálytól egészen a ballagásig egyenruhában fog tanulni. Szülőként örül, hogy a gyermekek közt minimalizálódik a külsőségeket érintő különbségtétel, mindenki egyforma ruhában van, ezért a szociálisan hátrányos tanulóknak is esélyük van ugyanolyan lappal indítani. A Kovács családban már évek óta a megszokott kiadások közt szerepel az iskolai egyenruha beszerzése, s bár az édesanya nem tagadja, hogy egy rend ruha megvásárlása költséges, még így is ezt látja a járható útnak a tanintézmények számára.
– Valójában nem olcsó beszerezni ezeket az egyenruhákat, főleg, hogy a gyermekek öltöztetése nem korlátozódik ezekre az iskolai viseletekre – mutatott rá az édesanya, hogy a közvéleménnyel ellentétben, az egyenruha nem fedezi a teljes ruhatárát a gyereknek. Kiemelte, szabadidőben, iskola után és a hétvégén is ugyanúgy szükség van „szép ruhára”, nem elég csak a tanórákra vásárolni öltözetet. Viszont összességében nem tapasztalható erős ellenvélemény. Kovács Erzsébet szerint Boldogfalván már mindenkinek ez a természetes, a Pedában pedig szintén elég régóta működik ez a rendszer – a szülők elfogadták, hogy a tanintézetek kötelezővé tették az egyenruha-használatot.
– Volt, amikor a gyermekem morgolódott amiatt, hogy szeretne színesebben öltözködni, és saját maga megválogatni a ruháit, de úgy gondolom, pontosan ezért fontos, hogy szülőként az iskola falain kívül is biztosítsunk az ízlésüknek megfelelő ruhákat – fogalmazta meg az anya.
Véleménye szerint teret kell adni a gyermekek saját ízlésének, de az iskolai közösségnek törekednie kell az egységre – talán ez is csökkenti a kiközösítés esélyét.

Diákszemmel az egyenruha

Bereczki-Orbán Péter idén nyáron ballagott a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumból, véleménye szerint jó volt gimis egyenruhát hordani, bár ez egyértelműen személyfüggő. Szerinte praktikus, hogy reggel nem kell a napi viseleten és ruhaösszeállításon gondolkodni, ugyanakkor sajátos kisugárzást ad az egész közösségnek, ha a városban megkülönböztethetőek az adott iskola tanulói.
Péter megjegyezte, természetesen ez a sztereotípiák melegágya is lehet, hiszen a gimis diákokat általában büszkének és nagyképűnek tartják, így egy egyenruhás, kék inges diákot az utcán könnyebben általánosítanak.
Megtudtuk, az iskolában szigorúan ellenőrzik az egyenruhákat, reggelente gyakran számba veszik, ki az, aki nem tartja be a szabályokat – a világoskék ing mellett a sötétkék és nem farmeranyagból készült nadrágot, valamint a piros zakót kell viselniük. Péter korábban, a középiskola előtt a szomszédos Református Kollégiumban tanult, ahol szintén felmerült akkoriban az egyenruha bevezetésének ötlete, és ő akkor még semmiképp nem tartotta azt jónak.
– Itthon lehet egy kicsit rossz képe lett az egyenruhának, én se nagyon voltam oda az ötlettől, amikor általánosban be akarták vezetni a Refiben. Viszont később egészen megszerettem a gimis egyenruhámat – fogalmazott a frissen ballagott diák.
Hozzátette, egyenruhát viselni költséghatékony, a szülőknek gazdaságosabb egyszer befektetni egy nagyobb összeget, mint havonta új ruhákat vásárolni. Elmondása szerint azok a testvérpárok, akik ugyanabban a tanintézetben tanulnak, különösen szerencsések, hiszen a kisebbek megörökölhetik az idősebbek egyenruháját, de gyakran az elballagott diákok eladják a jó minőségű darabjaikat – ezeket is jutányos áron be lehet szerezni.

Udvarhelyi iskolások egyenruhában. Egyedi közösség | Fotó: Hodgyai István

Csíkban és Gyergyóban kevésbé divatos

Csíkszereda és Gyergyószentmiklós iskoláiban nem jellemző az egyenruha viselésének kötelezettsége az iskolák rendszabályzatában. Az alsóbb tagozatos intézmények körében, a Petőfi Sándor és a József Attila Általános Iskola diákjai hordanak egyennyakkendőt, de ezt is csupán ünnepnapokon, különleges eseményeken.
– Ünnepnapokon kötelező a sötét nadrág, fehér ing viselése, emellett van az iskolánknak egységes nyakkendője és kitűzője. Év közben, a mindennapokban nem kötelező viselni egyiket sem. Előkészítő osztály elején vásárolják meg a szülők ezeket. A nyakkendő tavaly 15 lej volt, idéntől 20 lejre növekedett az ára, a kitűző pedig 3 lej – tudtuk meg Kedves Tihamértől, a József Attila Általános Iskola igazgatójától.
Gyergyó térségében pár iskolában egy-egy kiegészítőt készíttetnek, ami kiemeli, hová tartoznak a gyerekek. A gyergyóditrói Siklódy Lőrinc Általános Iskolában például 2019 óta nyakkendőt, sálat viselnek a gyerekek.
– Nem várjuk el, hogy mindennap hordják, csak különleges alkalmakkor, ünnepi eseményeken viselik az iskola logójával ellátott kék színű sálat. Idén az önkormányzattól ajándékba kapták a gyerekek – közölte érdeklődésünkre Puskás Anna, az iskola igazgatója.
Mint elmondta, a fiúk nyakkendőt, a lányok akár masniként is hordható, egyforma színű és mintázatú sál viselésével jelzik, melyik tanintézményben tanulnak.
Gyergyószentmiklóson a Foga­rasy Mihály Általános Iskola kitűzőket készíttet minden évben, ezen az iskola jelvénye és neve látható. Tanévkezdéskor minden előkészítő osztályt kezdő kisgyerek kap egy-egy ilyet, ezt általában boldogan hordják, legtöbbször a táskájukon. Ha elveszik, lehet újat vásárolni, de a tapasztalat az, hogy ritkán pótolják a gyerekek.

Iskolai nyakkendő. Ünnepi kiegészítő | Illusztráció: László F. Csaba

A pszichológus szerint változó az egyenruhához való viszonyulás

Bálint Szabina iskolapszichológus szerint diák- és személyiségfüggő, ki hogyan viszonyul az egyenruhához. Ami az egyik diáknak ideális, nem biztos, hogy a másiknak is az, és ezt figyelembe kell venni.
– Az egyenruha viselése segít a tanulóknak abban, hogy befogadva érezzék magukat az iskolában, mivel mindenki ugyanazt viseli. Nem kell aggódniuk amiatt, hogy ruháik miatt elítélnék vagy piszkálnák őket. Erősíti a közösséghez tartozás érzését, amely javíthatja is teljesítményüket az iskolában – vázolja az egyenruha viselésének előnyeit.
Hozzátette: ha ugyanazt az egyenruhát viselik, az új tanulók is jobban érzik magukat, könnyebben beilleszkednek. Az egyenruha viselésének másik előnye, hogy a tanulók kevésbé fogják összehasonlítani magukat másokkal.
– Továbbá megemlítendő, hogy egyes diákok úgy érezhetik, elveszítik identitásukat, individualizmusukat és önkifejezésüket, ha ugyanolyan ruhát viselnek, mint mindenki más. Sok, leginkább felső tagozatos diák úgy érzi, hogy az öltözködésén keresztül fejezi ki önmagát. Kamaszkorban nagyon fontos, hogy bátorítva legyenek, bármilyen módon is fejezik ki önmaguk, ezt veheti el az egyenruha. Egy művészei középiskolában például – ahol kiemelten fontos a diákok egyéniségének a felszínre hozása – nem tartanám jó ötletnek az egyenruha bevezetését – fogalmazott a szakember.


Adorján Zsófia, Barabás-Pál Hajnalka, Demeter Adél-Hajnalka

: an accessible web community