Hirdetés

Címke: élettörténet

„Ma úgy érzem, lényegében könyvkiadó vagyok, a többi ehhez kötődő élettörténeti adalék” (2.)

„Ma úgy érzem, lényegében könyvkiadó vagyok, a többi ehhez kötődő élettörténeti adalék” (2.)

Az 1956 utáni szabadságvesztésről, a börtönévekről, az 1956-os történések feldolgozásáról és öröm­teli emlékekről beszélgettünk Dávid Gyula iro­da­lomtörténésszel interjúnk előző részében, az alább közölt folytatásban pedig a társadalmi vissza­illeszkedésről kérdeztük, és arról, ami ezután következett: szerkesztői munkájáról a Kriterion meg a Polis kiadónál, illetve kutatói tevékenységéről.

„Ma úgy érzem, lényegében könyvkiadó vagyok, a többi ehhez kötődő élettörténeti adalék”

Beszélgetés Dávid Gyula irodalomtörténésszel

A Bolyai Egyetem tanársegédje volt Dávid Gyula, amikor az 1956-os halottak napi há­zsongárdi sírkoszorúzás ürügyén hétéves szabadságvesztésre ítélték. Ő azonban nem annyira a fájdalmas, hanem inkább az élete örömteli élményeire emlékezik – mondja. Az irodalomtól semmi sem tántorította el: szerkesztőként, könyvkiadóként, amellett irodalomtörténészként, műfordítóként is dolgozott, és dolgozik most is, 97 eszten­dősen.
„Ma úgy érzem, lényegében könyvkiadó vagyok, a többi ehhez kötődő élettörténeti adalék”

Akinek nem adatott meg a leánykabuba

Különleges élettörténet

Tizenhárom testvére volt, csak heten nőttek fel, kislányként cselédsorsba került, 15 évesen férjhez adták nővére korábbi udvarlójához, az esküvő napján a menzeszétől elázott a menyasszonyi ruhája, a lakodalmán nem táncolhatott senkivel, mindig is szeretett volna egy „leánykabubát”, de férje nem vállalta az új élet születését, és a görginabokorból siratta el azt, akit igazán szeretett – a felsoroltak nem egy székelyföldi gyártású szappanopera részletei, hanem egy 91 éves néni élettörténete, amely jól mutatja, minden nehézséget túl lehet élni.
Akinek nem adatott meg a leánykabuba


Hirdetés