havazás
Beszélgetés fr. Urbán Erik csíksomlyói templomigazgatóval, érseki helynökkel - „Megbarátkozni az élettörténetemmel”
2016. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, a megszentelt élet világnapján zárul a Ferenc pápa által 2014. november 30-án megnyitott megszentelt élet éve. Az Erdélyi Főegyházmegye a csíksomlyói kegytemplomban február 2-án a fél 11-kor kezdődő szentmise keretében zárja a szentévet a főegyházmegye területén szolgáló szerzetesek és szerzetesnők részvételével. Ebből az alkalomból, valamint a 2015. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén a szintén Ferenc pápa által megnyitott irgalmasság szentéve kapcsán fr. Urbán Erik csíksomlyói templomigazgatóval, érseki helynökkel beszélgettünk.
[caption id="attachment_22136" align="aligncenter" width="900"]
Fotó: Szigyártó Szabolcs[/caption]
– A szentatya a szentév megnyitására írt levelében több célkitűzést is körvonalazott a szerzetesek számára, többek között megemlíti, hogy a megszentelt élet képviselői hálaadással tekintsenek a múltjukba, a jelent szenvedéllyel éljék meg, illetve reménységgel öleljék át a jövőt. Hogyan látja, (intenzívebben) teljesíthetők voltak-e az egyházfő által megfogalmazottak a saját és a szerzetesközösség életében az elmúlt időszakban?
– A hála, a remény és a szenvedély szavak vésődtek belém az elmúlt évben, ugyanis a 2015-ös év első felében a csíksomlyói ferences kolostorban tartott ötnapos nagyböjti lelkigyakorlat során erre a három szóra építtette fel az elmélkedéseket a lelkigyakorlat vezetője, fr. Orosz Lóránt magyarországi ferences. Fontos a hála, hiszen az 1940-es évek végétől 1990-ig komoly gondokkal küszködtek a szerzetesrendek a kelet-közép-európai kommunista országokban, és mi, mai szerzetesek hálával tartozunk, hogy elődeink mindent megtettek a nehéz időszak áthidalásáért, illetve azért, hogy hivatást kaptunk. A hívek pedig azt köszönhetik meg, hogy voltak olyan szerzetesek és szerzetesnők, akik lelki útjelzőként jelen voltak életükben a válságos évtizedekben.
Szenvedéllyel megélni a jelent számomra azt jelenti, hogy életemnek az legyen a zamata, ahogyan hatnak rám és formálnak az evangélium szavai. A szenvedélyt a találkozásaimban mérhetem le: milyen a találkozásom Istennel, a felebarátommal (akinek elsősorban a rendi testvéremnek kell lennie), illetve hogyan viszonyulok saját magamhoz.
A reményre pedig okom van, hiszen annak az Istennek, aki meghívott, egyik jelzője a hűséges. Aki hűséges volt a múltban és hűséges a jelenben, az marad a jövőben is, és ha Istennel tudok élni, akkor nincs okom a félelemre.
Ez a három támpont segített abban is, hogy „dinamikus emlékezéssel” nézzem végig az életemet. Mit jelent, hogyan működik ez? Húzok egy függőleges és egy vízszintes vonalat, amelyek keresztezik egymást egy ponton – ez a születés pillanatát jelenti. A függőleges vonalon feltüntetem Istennel való kapcsolatom skáláját, a vízszintes vonalon az életeseményeket. A kirajzolódó görbe megmutatja, hogyan ível föl- vagy lefelé az egyes életeseményekkor, és ez segít, hogy a személyes találkozásoknak a vágyát is felszítsam, segít az elköteleződésben, hogy erővel tudjak nekilendülni a rám bízott feladatoknak.
Közösségi téren egy vonatkozást emelnék ki, ami megtörténhetett e hármas jelző fényében, vagy legalább gondolkodásra indíthatott egy közösséget: azt, hogy milyen viszony van a karizma, a lelkiség és az intézmény között. Egy rendnek a karizmája állandó, de az intézményesített műveket újra és újra felül kell vizsgálni, mennyire aktuálisak az adott korban, és ha szükséges, akkor változtatni kell. Ebben a tekintetben megszívlelendők Ferenc pápa szavai: „A karizma nem egy üveg desztillált víz. Energikusan kell megélni, kulturálisan is újraértelmezve. De így az a veszély fenyeget majd minket – mondjátok –, hogy tévedünk, hibákat követünk majd el. (…) Mindig bocsánatot is kell kérnünk apostoli munkánk sikertelenségeiért, és jócskán szégyenkeznünk is kell, amiért bátorságunk hiánya okozta ezeket”.
– Önt dr. Jakubinyi György érsek úr 2015. március 22-i hatállyal a Gyulafehérvári Főegyházmegye megszentelt élet intézményeiért felelős érseki helynökének nevezte ki. Milyen többletfeladatot jelent ez az egyházi hierarchiában betöltött státus? Hogyan összegezné érseki helynöki munkájának elmúlt egy évét?
– A kinevezésemtől eltelt időszak az ismerkedés időszaka volt, hiszen ebben a feladatkörben elődöm nem lévén, nem egy kiépített útra kellett rálépnem, hanem most taposom ki mások segítségével az ösvényt. Röviden, mozaikszerűen a következő események történtek a megszentelt élet évében.
A Ferenc szentatyánk által meghirdetett megszentelt élet éve alkalmából – még kinevezésem előtt – elkészült a főegyházmegye részére a plakát, amely a megszentelt élet éve logóját és a főegyházmegyénk területén szolgáló közösségeket mutatja be, illetve az Erdélyi Mária Rádióban is számos műsor volt a megszentelt életről, hivatástörténetekről. Az egyházmegye honlapjára sikerült feltölteni a közösségek bemutatkozó írásait, amelyekben a rendalapítóról, a lelkiségről, tevékenységükről, elérhetőségükről írtak. A Csíksomlyó Üzenete kegyhelylap 2015-ös húsvéti számát a megszentelt élet évének szenteltük. Az itt megjelent cikkeket átvéve, a Hargita Népe megyei napilap hétről hétre közölte, ezzel egy másik olvasótábort is megcélozva.
Július 2-ára, Sarlós Boldogasszony ünnepére, a kegytemplom búcsúünnepére főegyházmegyei szintű zarándoklatot hirdettünk. A csíksomlyói ferences kolostorban szerzetesrendeket és azok lelkiségét bemutató kiállítást nyitottunk Szerzetesek útja címmel, amelyhez hasonlót a dési, a kolozsvári és a székelyudvarhelyi kolostorban is rendeztek. A Csíksomlyói Ifjúsági Találkozón számos szerzetesközösség vett részt, így lehetőség nyílt a szerzeteseknek, hogy találkozhassanak a fiatalokkal. A különböző rendek tagjai meghívásra elmentek különböző plébániákra is, ahol lelki programokat vezettek. A szentévben került sor a Marosszentgyörgyön letelepedett Sarutlan Karmelita monostor kánoni önállóvá válására, valamint az Árkoson szolgáló Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei kolostorának felszentelésére.
– Milyen feladatok várják 2016-ban Urbán Eriket, a csíksomlyói templomigazgatót, és Urbán Eriket, az érseki helynököt, különös tekintettel az irgalmasság rendkívüli szentévére?
– Váratlan meglepetésként jelentette be szentatyánk, Ferenc pápa 2015. március 13-án a Szent Péter-bazilikában tartott nagyböjti bűnbánati szertartás keretében mondott homíliájában az irgalmasság rendkívüli szentévét, amely 2015. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén kezdődött a Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitásával, és 2016. november 20-án zárul, Krisztus Király ünnepén. Ferenc pápa azért választotta ezt a napot a szentév megnyitására, mert egybeesett a II. vatikáni zsinat lezárásának 50. évfordulójával, ezzel is hangsúlyozva, hogy egyházunk folytassa a zsinattal megkezdett utat. Az irgalmasság szentévének az újdonsága az is, hogy nemcsak Rómában, a Szent Péter-bazilikában nyitották meg a szent kaput, hanem Ferenc pápa szorgalmazására az egyes egyházmegyék templomaiban is szent kaput nyitottak. Örömmel fogadtuk, hogy egyházmegyénk főpásztora a csíksomlyói kegytemplomban tette ezt meg hívei számára.
A csíksomlyói kegyhelynek megvan a megszokott búcsús rendje, de igyekszünk válaszolni az újabb lelki igényekre is, hogy kegyhelyünk be tudja tölteni szerepét az egyház és a nemzet életében. Ezért adunk hangot az irgalmasság szentévének a búcsúk, az elsőszombati Mária-köszöntők alkalmával és a Szent Antal-nagykilenced keretében is. Szeretnénk a zarándokok segítségére lenni, hogy minél többen meghallhassák a pápa felhívását. Ennek a törekvésnek a jegyében került sor arra, hogy a csíksomlyói közösség részéről advent péntek délutánjain egy atya várta mindazokat, akik el akarták végezni szentgyónásukat, vagy lelki beszélgetésért kerestek fel bennünket. Ezt a kezdeményezésünket nagyböjt péntekjein is folytatni fogjuk.
Mint a megszentelt élet intézményeiért felelős egyházmegyei felelős szeretnénk eljutni az egyes rendekhez, találkozni a nővérekkel és testvérekkel. Pár helyre már eljutottam, és ezt szeretném folytatni, valamint közös programok szervezését is tervezem, például egy egynapos konferenciát a megszentelt életről egyetemistáknak, érdeklődőknek.
– A pápai és az érseki megnyilatkozásokban, a különböző prédikációkban és az egyházi sajtóban sok szó esik az irgalmasságról. Ön milyen fogódzókat adna az irgalom fogalmának helyes értelmezéséhez, és milyen tanácsokat fogalmazna meg annak hatékony gyakorlatba ültetéséhez?
– Az irgalmasság egyrészt Istennek az egyik tulajdonsága, másrészt kapcsolatainknak szükséges jellemzője kell hogy legyen. Megtapasztalva az Atya irgalmasságát, tudjak én is irgalommal tekinteni felebarátomra, önmagamra! Erre figyelmeztet bennünket Ferenc pápa a Misericordiae Vultus – Az irgalmasság arca kezdetű levelében, amellyel meghirdette a szentévet: „…arra kaptunk hívást, hogy gyakoroljuk az irgalmasságot, mert korábban irgalmasságot cselekedtek irántunk” (MV 9). Fogódzó lehet továbbá a szentév mottója: „Legyetek irgalmasok, mint az Atya!” (vö. Lk 6,36). A mottó lelki zarándokútra hív bennünket, amelynek állomásai: nem (el)ítélni, nem kárhoztatni, hanem megbocsátani, adni (Lk 6,37–38). Javasolom, hogy ha az irgalmasság kapuját át akarjuk lépni, az ne csupán egy pillanat elhatározása legyen, hanem tudatosan, az átlépésére már otthon felkészülve érkezzünk meg a szent kapuhoz, és a szentévben engedélyezett búcsú elnyerésének szándékával lépjük át!
Elcsendesedve a Csíksomlyói Segítő Szűzanya tiszteletére emelt szentélyben, gondoljam végig élettörténetemet, és felfedezve az Atya irgalmasságát, kezdjek el irgalmat gyakorolni felebarátaimmal, vagy ha éppen egy bocsánatkérést halogattam hosszú ideje, kötelezzem el magam, hogy meg akarom tenni! Viseltessek irgalommal saját magam iránt is, hiszen az önmagammal való kiengesztelődés a legnehezebb. Az irgalmasság szentéve segíthet abban is, hogy megbarátkozzam élettörténetemmel, tulajdonságaimmal, hiányosságaimmal. Ki kell békülnöm mindazzal, amit átéltem és elszenvedtem, el kell fogadnom sebeimet, amelyek csiszoltak, hogy gyönggyé válhassak.
Az itt elmondottakban csak arra volt lehetőségem, hogy néhány szempontból közelítsem meg az irgalmasság szentévét, ezért arra bátorítom az olvasókat, hogy mindenki elmélkedjen azon, mit jelent számára az irgalmasság szentéve és kapuja! Fedezzük fel az irgalmasság szentévének kegyelmeit, örömmel merítve vizet az üdvösség forrásaiból! (vö. Iz 12,3).
Borsodi L. László
Fotó: Szigyártó Szabolcs[/caption]
– A szentatya a szentév megnyitására írt levelében több célkitűzést is körvonalazott a szerzetesek számára, többek között megemlíti, hogy a megszentelt élet képviselői hálaadással tekintsenek a múltjukba, a jelent szenvedéllyel éljék meg, illetve reménységgel öleljék át a jövőt. Hogyan látja, (intenzívebben) teljesíthetők voltak-e az egyházfő által megfogalmazottak a saját és a szerzetesközösség életében az elmúlt időszakban?
– A hála, a remény és a szenvedély szavak vésődtek belém az elmúlt évben, ugyanis a 2015-ös év első felében a csíksomlyói ferences kolostorban tartott ötnapos nagyböjti lelkigyakorlat során erre a három szóra építtette fel az elmélkedéseket a lelkigyakorlat vezetője, fr. Orosz Lóránt magyarországi ferences. Fontos a hála, hiszen az 1940-es évek végétől 1990-ig komoly gondokkal küszködtek a szerzetesrendek a kelet-közép-európai kommunista országokban, és mi, mai szerzetesek hálával tartozunk, hogy elődeink mindent megtettek a nehéz időszak áthidalásáért, illetve azért, hogy hivatást kaptunk. A hívek pedig azt köszönhetik meg, hogy voltak olyan szerzetesek és szerzetesnők, akik lelki útjelzőként jelen voltak életükben a válságos évtizedekben.
Szenvedéllyel megélni a jelent számomra azt jelenti, hogy életemnek az legyen a zamata, ahogyan hatnak rám és formálnak az evangélium szavai. A szenvedélyt a találkozásaimban mérhetem le: milyen a találkozásom Istennel, a felebarátommal (akinek elsősorban a rendi testvéremnek kell lennie), illetve hogyan viszonyulok saját magamhoz.
A reményre pedig okom van, hiszen annak az Istennek, aki meghívott, egyik jelzője a hűséges. Aki hűséges volt a múltban és hűséges a jelenben, az marad a jövőben is, és ha Istennel tudok élni, akkor nincs okom a félelemre.
Ez a három támpont segített abban is, hogy „dinamikus emlékezéssel” nézzem végig az életemet. Mit jelent, hogyan működik ez? Húzok egy függőleges és egy vízszintes vonalat, amelyek keresztezik egymást egy ponton – ez a születés pillanatát jelenti. A függőleges vonalon feltüntetem Istennel való kapcsolatom skáláját, a vízszintes vonalon az életeseményeket. A kirajzolódó görbe megmutatja, hogyan ível föl- vagy lefelé az egyes életeseményekkor, és ez segít, hogy a személyes találkozásoknak a vágyát is felszítsam, segít az elköteleződésben, hogy erővel tudjak nekilendülni a rám bízott feladatoknak.
Közösségi téren egy vonatkozást emelnék ki, ami megtörténhetett e hármas jelző fényében, vagy legalább gondolkodásra indíthatott egy közösséget: azt, hogy milyen viszony van a karizma, a lelkiség és az intézmény között. Egy rendnek a karizmája állandó, de az intézményesített műveket újra és újra felül kell vizsgálni, mennyire aktuálisak az adott korban, és ha szükséges, akkor változtatni kell. Ebben a tekintetben megszívlelendők Ferenc pápa szavai: „A karizma nem egy üveg desztillált víz. Energikusan kell megélni, kulturálisan is újraértelmezve. De így az a veszély fenyeget majd minket – mondjátok –, hogy tévedünk, hibákat követünk majd el. (…) Mindig bocsánatot is kell kérnünk apostoli munkánk sikertelenségeiért, és jócskán szégyenkeznünk is kell, amiért bátorságunk hiánya okozta ezeket”.
– Önt dr. Jakubinyi György érsek úr 2015. március 22-i hatállyal a Gyulafehérvári Főegyházmegye megszentelt élet intézményeiért felelős érseki helynökének nevezte ki. Milyen többletfeladatot jelent ez az egyházi hierarchiában betöltött státus? Hogyan összegezné érseki helynöki munkájának elmúlt egy évét?
– A kinevezésemtől eltelt időszak az ismerkedés időszaka volt, hiszen ebben a feladatkörben elődöm nem lévén, nem egy kiépített útra kellett rálépnem, hanem most taposom ki mások segítségével az ösvényt. Röviden, mozaikszerűen a következő események történtek a megszentelt élet évében.
A Ferenc szentatyánk által meghirdetett megszentelt élet éve alkalmából – még kinevezésem előtt – elkészült a főegyházmegye részére a plakát, amely a megszentelt élet éve logóját és a főegyházmegyénk területén szolgáló közösségeket mutatja be, illetve az Erdélyi Mária Rádióban is számos műsor volt a megszentelt életről, hivatástörténetekről. Az egyházmegye honlapjára sikerült feltölteni a közösségek bemutatkozó írásait, amelyekben a rendalapítóról, a lelkiségről, tevékenységükről, elérhetőségükről írtak. A Csíksomlyó Üzenete kegyhelylap 2015-ös húsvéti számát a megszentelt élet évének szenteltük. Az itt megjelent cikkeket átvéve, a Hargita Népe megyei napilap hétről hétre közölte, ezzel egy másik olvasótábort is megcélozva.
Július 2-ára, Sarlós Boldogasszony ünnepére, a kegytemplom búcsúünnepére főegyházmegyei szintű zarándoklatot hirdettünk. A csíksomlyói ferences kolostorban szerzetesrendeket és azok lelkiségét bemutató kiállítást nyitottunk Szerzetesek útja címmel, amelyhez hasonlót a dési, a kolozsvári és a székelyudvarhelyi kolostorban is rendeztek. A Csíksomlyói Ifjúsági Találkozón számos szerzetesközösség vett részt, így lehetőség nyílt a szerzeteseknek, hogy találkozhassanak a fiatalokkal. A különböző rendek tagjai meghívásra elmentek különböző plébániákra is, ahol lelki programokat vezettek. A szentévben került sor a Marosszentgyörgyön letelepedett Sarutlan Karmelita monostor kánoni önállóvá válására, valamint az Árkoson szolgáló Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei kolostorának felszentelésére.
– Milyen feladatok várják 2016-ban Urbán Eriket, a csíksomlyói templomigazgatót, és Urbán Eriket, az érseki helynököt, különös tekintettel az irgalmasság rendkívüli szentévére?
– Váratlan meglepetésként jelentette be szentatyánk, Ferenc pápa 2015. március 13-án a Szent Péter-bazilikában tartott nagyböjti bűnbánati szertartás keretében mondott homíliájában az irgalmasság rendkívüli szentévét, amely 2015. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén kezdődött a Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitásával, és 2016. november 20-án zárul, Krisztus Király ünnepén. Ferenc pápa azért választotta ezt a napot a szentév megnyitására, mert egybeesett a II. vatikáni zsinat lezárásának 50. évfordulójával, ezzel is hangsúlyozva, hogy egyházunk folytassa a zsinattal megkezdett utat. Az irgalmasság szentévének az újdonsága az is, hogy nemcsak Rómában, a Szent Péter-bazilikában nyitották meg a szent kaput, hanem Ferenc pápa szorgalmazására az egyes egyházmegyék templomaiban is szent kaput nyitottak. Örömmel fogadtuk, hogy egyházmegyénk főpásztora a csíksomlyói kegytemplomban tette ezt meg hívei számára.
A csíksomlyói kegyhelynek megvan a megszokott búcsús rendje, de igyekszünk válaszolni az újabb lelki igényekre is, hogy kegyhelyünk be tudja tölteni szerepét az egyház és a nemzet életében. Ezért adunk hangot az irgalmasság szentévének a búcsúk, az elsőszombati Mária-köszöntők alkalmával és a Szent Antal-nagykilenced keretében is. Szeretnénk a zarándokok segítségére lenni, hogy minél többen meghallhassák a pápa felhívását. Ennek a törekvésnek a jegyében került sor arra, hogy a csíksomlyói közösség részéről advent péntek délutánjain egy atya várta mindazokat, akik el akarták végezni szentgyónásukat, vagy lelki beszélgetésért kerestek fel bennünket. Ezt a kezdeményezésünket nagyböjt péntekjein is folytatni fogjuk.
Mint a megszentelt élet intézményeiért felelős egyházmegyei felelős szeretnénk eljutni az egyes rendekhez, találkozni a nővérekkel és testvérekkel. Pár helyre már eljutottam, és ezt szeretném folytatni, valamint közös programok szervezését is tervezem, például egy egynapos konferenciát a megszentelt életről egyetemistáknak, érdeklődőknek.
– A pápai és az érseki megnyilatkozásokban, a különböző prédikációkban és az egyházi sajtóban sok szó esik az irgalmasságról. Ön milyen fogódzókat adna az irgalom fogalmának helyes értelmezéséhez, és milyen tanácsokat fogalmazna meg annak hatékony gyakorlatba ültetéséhez?
– Az irgalmasság egyrészt Istennek az egyik tulajdonsága, másrészt kapcsolatainknak szükséges jellemzője kell hogy legyen. Megtapasztalva az Atya irgalmasságát, tudjak én is irgalommal tekinteni felebarátomra, önmagamra! Erre figyelmeztet bennünket Ferenc pápa a Misericordiae Vultus – Az irgalmasság arca kezdetű levelében, amellyel meghirdette a szentévet: „…arra kaptunk hívást, hogy gyakoroljuk az irgalmasságot, mert korábban irgalmasságot cselekedtek irántunk” (MV 9). Fogódzó lehet továbbá a szentév mottója: „Legyetek irgalmasok, mint az Atya!” (vö. Lk 6,36). A mottó lelki zarándokútra hív bennünket, amelynek állomásai: nem (el)ítélni, nem kárhoztatni, hanem megbocsátani, adni (Lk 6,37–38). Javasolom, hogy ha az irgalmasság kapuját át akarjuk lépni, az ne csupán egy pillanat elhatározása legyen, hanem tudatosan, az átlépésére már otthon felkészülve érkezzünk meg a szent kapuhoz, és a szentévben engedélyezett búcsú elnyerésének szándékával lépjük át!
Elcsendesedve a Csíksomlyói Segítő Szűzanya tiszteletére emelt szentélyben, gondoljam végig élettörténetemet, és felfedezve az Atya irgalmasságát, kezdjek el irgalmat gyakorolni felebarátaimmal, vagy ha éppen egy bocsánatkérést halogattam hosszú ideje, kötelezzem el magam, hogy meg akarom tenni! Viseltessek irgalommal saját magam iránt is, hiszen az önmagammal való kiengesztelődés a legnehezebb. Az irgalmasság szentéve segíthet abban is, hogy megbarátkozzam élettörténetemmel, tulajdonságaimmal, hiányosságaimmal. Ki kell békülnöm mindazzal, amit átéltem és elszenvedtem, el kell fogadnom sebeimet, amelyek csiszoltak, hogy gyönggyé válhassak.
Az itt elmondottakban csak arra volt lehetőségem, hogy néhány szempontból közelítsem meg az irgalmasság szentévét, ezért arra bátorítom az olvasókat, hogy mindenki elmélkedjen azon, mit jelent számára az irgalmasság szentéve és kapuja! Fedezzük fel az irgalmasság szentévének kegyelmeit, örömmel merítve vizet az üdvösség forrásaiból! (vö. Iz 12,3).
Borsodi L. László
.jpg)
