Ajándék DVD-nek ne nézd a karcait!

fotó: YouTube

Az elmúlt tíz évben rövidebb-hosszabb ideig többször is Budapesten tartózkodtam. Legutóbb a múlt hétvégén látogattam a magyar fővárosba. Aki valaha járt a csodálatos szépségű, örök pezsgésű helyen, az biztos, hogy időnként visszavágyik. A lehetőségek városaként is számontartom. Ottlétem időszakaiban egykori egyetemistatársaim, ottani tévés, rádiós kollégáim társaságában próbáltam élni a nagyváros adta lehetőségekkel, így gyakran eljártunk bulizni, mozizni, ellátogattunk különféle múzeumokba, a vasúttörténeti parkba, a fővároshoz közeli vadasparkba, strandokra, antikváriumokba, a Szent István-bazilika tornyába, de még a Budavári Palota kupolájába és minden más vagány helyre is.

Az egyik kiállítóhelyen néhány emléktárgyat vásároltam, mire az eladó közölte, hogy ajándékba ad még két DVD-t. Mindkettőn egy-egy film található. Az első, amelyet ideadott, A legszebb dolog, ami felforgatja az életed!, a másik a Szesz, szex és steksz című filmet tartalmazza. No, gondoltam magamban: tessék, egy újabb jel, hogy csiszoljam a gyatra filmkultúrámat, ráadásul egy-egy komoly témát boncolgató filmmel.
Az első történet Barbara és Nicolas szerelméről szól. Ez áll a DVD borítóján: „A fiatalok egy csendes téli estén találkoznak először a fiú munkahelyén, egy párizsi videótékában. Kapcsolatuk nagyon hamar szárba szökken, olyannyira, hogy megfékezhetetlen szerelmük, összeköltözésük után rövid idővel, meghozza gyümölcsét, a legszebb dolgot egy pár életében. A kilenc hónap alatt Nicolas új munkát keres, babaszobát fest és gyerekbútorokat szerel, Barbara pedig minden erejével készül az anyaságra, és régi álmához hűen elkezdi írni élete első könyvét. Gyermekük megérkezése után mindkettejükben komoly kérdések vetődnek fel: Vajon lehet-e ugyanolyan hévvel folytatni a kapcsolatot, miközben gyereket nevelünk? Vajon várnak-e minket még a barátok a péntek esti buliban? Vajon lehet-e az álmaink után menni, miközben egy csecsemő várja, hogy tisztába tegyük? Vagy egy egészen új életet kell kezdenünk?”
Azóta a filmet kétszer is megnéztem. Mit is mondjak… Nem egy mézzel-mázzal átitatott történet, az őszinte harcokról, megküzdésekről szól, arról, hogy egy új élet valóban felforgatja a hétköznapokat. Jó és rossz irányban egyaránt, ennek ellenére a legszebb dolog, ami történhet egy fiatal nővel és férfival.
A másik film sem volt kutya! A történet egy eléggé bonyolult helyzetben lévő televíziós író és producer vívódásait mutatja be. Az egykor sikeres fickó szinte árnyéka önmagának, a szerencsejáték iránti szenvedélye és az ivászat a karrierjét és a házasságát is veszélybe sodorta. Hogy mentse a menthetőt, Taylor merész húzásra szánja el magát: elhatározza, hogy hazahozza a Las Vegasban élő, eltévelyedett unokahúgát. A férfi megesküszik, hogy a prostituált Amanda kimentése alatt egyetlen centet sem tesz kockára a játékgépeken, és egyetlen kortyot sem iszik. Az ígéret szép szó, ám nem mindig sikerül betartani. A sztori csattanója, hogy Taylor erőszakkal próbálja elvinni unokahúgát egy kezelőintézetbe, de az odaúton a lány megszökik. Végül ő maga jelentkezik a kezelőközpontban, becsenget és azt mondja: megjöttem.
Számomra azért is volt elgondolkodtató a történet, mert a valóságban is gyakran úgy élünk, mint Taylor. Ujjal mutogatunk a másikra, sőt kioktatásainkkal elég gyakran megpróbáljuk megmenteni a társunkat. Az sem ritka, hogy a szeretetünkkel fojtogatjuk a mellettünk lévőt. Létezik a mondás, miszerint akkor, amikor másra mutatunk, három ujjunk magunkra mutat vissza.
Ha még egyszer Budapestre megyek, betérek a kiállítóhelyre és megköszönöm az eladónak az ajándék DVD-ket!

Bíró István

 

: an accessible web community