A te korodban…

„Te még kicsi vagy ehhez”, „túl fiatal vagy ahhoz, hogy érett döntéseket hozz”, „a te korodban ez már nem illik”, „erre a rövid időre kár nagy célokat kitűzni” – ugye ismerősek ezek a sokszor hangoztatott, negatív hangulatot sugárzó kijelentések. Bár vitathatatlan, hogy bizonyos életkoroknak megvannak a sajátosságai, nem szabadna olyan elméletek mentén élni, amelyek éveink száma alapján engedélyeznek vagy tiltanak bizonyos dolgokat.
Életkor-alapú előítélet: nemrég találkoztam ezzel a kifejezéssel, amely tökéletesen kifejezi azt, amivel nap mint nap szembesülünk, hiszen a korunk a legszembetűnőbb ismertetőnk, amely alapján ilyen-olyan skatulyába kerülünk. Harcolunk ezek ellen, vagy beletörődünk abba, hogy életkorunk miatt akadályoznak egy-egy vágyott tevékenységben, vagy gondolkodásmódunkat kritizálják, miszerint túl öreges/túl fiatalos és ezáltal nem hozzánk illő. Gyermekként, később kamaszként felháborítónak tartjuk, hogy bizonyos kérdésekben nem adnak a véleményünkre, vagy a mindent is tudó felnőttek úgy gondolják, az adott témát csak ők ismerhetik. Ilyenkor úgy érezzük, bárcsak mi is felnőttek lennénk végre, szabad döntésekkel és véleményalkotási lehetőséggel, az „azt teszek, amit akarok” szabadságával.
Aztán a felnőttkorba lépve mintha mindannyian kicsit lekerekítenénk markáns véleményünket: óvatosabban fogalmazunk, csak magunkban zsörtölődünk ahelyett, hogy kimondanánk, amit szeretnénk, és kétszer is meggondoljuk, felvegyük-e azt a ruhát, amely nem szokványos egy adott társadalmi környezetben. Szorongani kezdünk, megfelelési kényszerből, a közösségbe való beilleszkedés vágyától vezérelve vásárolunk nagyobb autót, tágasabb lakást, és még a világnézetünket is hajlandóak vagyunk árnyalni, hogy azt az illúziót keltsük, mi is „olyanok” vagyunk.
Aztán – szerencsés esetben – eljön egy nap, amikor teszünk rá, hogy mit szólnak mások, kopogtatunk egy tetoválószalon ajtaján és elkészíttetjük életünk első tetoválását. A külvilág reakciója meglepő és mulatságos egyszerre: a te korodban már minek? Az ördögi kör, az előítéletek halmaza itt bezárul, és folytonosan ismétlődik a (költői) kérdés még néhány évtizedig. Érdemes figyelmen kívül hagyni…

Boncina-Székely Szidónia

: an accessible web community