A francia elnök birtokától a Kászonokig

Bejárta Európát, dolgozott színészeknek, politikusoknak, de lánya születésekor rájött arra, hogy a pénz nem minden. Nyugatról Magyarországra hazaköltözve éveken keresztül túrákat szervezett és vezetett Erdély különböző tájaira. Egy hónappal ezelőtt Kászon­újfaluba költözött. Hogy miért éppen a Kászonokat választotta új lakhelyként, miként fogadták a helyiek, és hogyan képzeli el itteni jövőjét, Fadgyas Péter influenszert, az Erdélyi Túrák magazin főszerkesztőjét kérdeztük.

– Európa nagyvárosaiban élt hosszabb-rövidebb ideig. Egy hónappal ezelőtt Kászonújfaluba költözött. Miért éppen Erdélyt, azon belül is a Kászonokat választotta?

– Erre nekem az a válaszom: miért éppen ne Erdélyt, Székelyföldet és a Kászonokat választottam volna? Az emberek nagy többsége így is fogalmazta meg: Romániába jöttünk, nem Székelyföldre. Mostanság mindenki nyugatra megy, én meg éltem eleget nyugaton: tíz évig Dél-Franciaországban, de laktam Angliában, Németországban, Csehországban, Luxemburgban, úgyhogy van összehasonlítási alapom, sokaknak viszont nincs. Franciaországban teljesen beilleszkedtem a társadalomba. Miért éppen ide? Láthatjuk, világunkban egyre nagyobb kihívást okoz a klímaváltozás, a háború, a járványok, az infláció és a gazdasági válságok, de szinte a végtelenségig is sorolhatnám. Rengeteg olyan indok van, ami megerősít abban a tudatban, hogy a családom itt jó körülmények között élhet. Mindig gyönyörködöm, hogy milyen szép helyen és házban élek, milyen szépek a virágaink, a kertünk. Nem gazolok, mert ahogy van, az így természetes, semmiképp nem akarok angol gyepet az udvaromon, még a vadmálnát sem vágom ki a virágok közül, erdei szamóca is nő a ház tövében. Kell ennél több? Mindezek mellett a legfontosabb a nyugalom. Egy szomszédom van, néha zajongunk mi, máskor ők, de nem halljuk a globalizáció mindennapos ritmusát. Fontos, hogy ha úgy érezzük, változtassunk az életünkön. Az ideköltözéssel mi ezt tettük, én immár ötödjére kezdek új életet.

– Családi, rokoni vagy baráti szálak fűzik a Kászonokhoz?

– Nincsenek itt rokonaim. Eredetileg a párommal a torockói hegyeket néztük ki új lakhelyként. Két évvel ezelőtt úgy volt, hogy oda megyünk új otthont keresni, de a járvány miatt ez nem sikerült. Végül ugyancsak a torockói hegyekben találtunk egy lakást, de a tulajdonjog nem volt tiszta, így nem vettük meg. Csinódon is kinéztünk egy havasi tanyát, de nagyon sok munka lett volna vele ahhoz, hogy beköltözhessünk. Aztán az egyik székelyföldi hirdetőportálon találtam rá a mostani lakásunkra. Természetesen előtte végigjártuk Borzontot, Ivót, a Gyimeseket, majd végül eljöttünk ide Kászon­újfaluba, Nagy Leventéhez. Összeismerkedtem vele, majd megnéztük ezt a házat, eleinte tetszett is, meg nem is, a szívünk igazából a Gyimesek felé húzott. Amikor a párommal innen a lakásnézőből mentünk haza, Magyarország felé, akkor egyre jobban az erősödött meg bennünk, hogy ez a ház kell nekünk. Ami még a Kászonok mellett szólt, az, hogy kevés a szálláshely, és ott is inkább rendezvényeknek biztosítanak helyet, így megélhetésként a vendéglátás nyújtotta lehetőségeket próbáljuk kihasználni az „Akácos vendégház a Tari-hegy tövében” otthonunkkal. A Kászonok még a Gyimesekhez képest is zártabb vidék, és én mindig azt mondom példának, hogy Nagyvárad 120 négyzetkilométer 200 ezer emberrel, itt meg 700 négyzetkilométer 3000 emberrel, itt hatalmas élettér van. Ahogy jövök-megyek a környéken, azt látom, hogy termékeny talaj van. Itt még zöld minden, pici szuper parcellák vannak, a globalizáció még nem érezteti erőteljesen a hatását.

– Hogyan fogadták a helyiek?

– Rendkívül jó élményeim vannak itt a helyiekkel, hihetetlenül kedvesek. Nagyon jól fogadták azt, hogy egy ismert magyarországi személy hozzájuk költözik. A közösségi oldalamon és YouTube-csatornámon gyakran büszkélkedem az itteni szép tájakkal, azzal, hogy miért költöztünk ide. Ezért kintről már megkaptam, hogy miért osztom az észt, de ezek a megjegyzések abszolút nem érdekelnek. Tehát fantasztikus itt minden, a Kászonok vidéke hatalmas kincs, talán még nagyobb, mint a Gyimesek. Ennek a régiónak értéke van, és egyre nagyobb lesz, elég, ha csak a klímaváltozás szempontjából figyeljük. Csak egy példa: amíg a román alföldön a hőségtől kiég a búza, addig itt zöldell, és ha learatják, gyönyörű magok lesznek belőle. Itt még értéke van a szénának, a műtrágya helyett tehénlepényt használnak. Itt élnek a globalizáció ellenségei, azaz az ügyes gazdák, akik nagyon sok zöldséget megtermelnek maguknak, tehenet fejnek, kenyeret sütnek és rengeteg mindent elraknak télire. Nekem még nincs lehetőségem, hogy disznót meg tyúkot tartsak, de én is fogok.

– Hogyan látja az itteni jövőjét?

– Mindenekelőtt hangsúlyozom, nem túravezető és nem vendéglátós vagyok. Én Péter vagyok az Erdélyi Túráktól, és aki kapcsolatban van velünk, az tudja, hogy teljesen más élményben lehet része, mint annak, aki elmegy egy panzióba, amiből van 62 tucat itt, Székelyföldön is. Mindig felteszem a kérdést magamnak, hogy jó-e a Földnek, amit teszek. Elsősorban az a legfontosabb, hogy jó legyek, mert a Föld megvan az emberek nélkül, de az emberek nincsenek meg nélküle. A természet, a környezet, a patakok nélkül nem érünk semmit. Hosszú távú célom, hogy igazi élményt nyújtsak a Székelyföldre látogatóknak. Bejártam Európát a Loch Ness-i tótól Szicíliáig, Franciaországban dolgoztam Nicolas Sarkozynek, de volt szerencsém tevékenykedni Angelina Jolie-nak és Brad Pittnek, Céline Dion producerének és a luxemburgi bank elnökének is. 2008-ban, ahogy megszületett a kislányom, rájöttem, hogy hiába a pénz, az nem minden, ezért is változtattam az életemen. Ide sem a pénzért költöztünk, a vendéglátásban sem az anyagiak motiválnak minket. 2015-ben, Angliában ismertem meg a feleségemet, akkor hagytam abban a nyugati munkáimat. Ami az itteni jövőnket illeti, a legnagyobb problémaként az elnéptelenedést látom, de ez nemcsak a Kászonokra, Hargita megyére és Székelyföldre, hanem Romániára is érvényes. Fogy a román is, a magyar is. Továbbra is szeretnék utazni, fotózni, filmezni és megmutatni az embereknek, hogy nem kell elmenni innen az Alpokba, itt is lehet találni gyönyörű falvakat, hegyeket, völgyeket, patakokat, és a medvék is azt bizonyítják, hogy itt a természet még érintetlen. A hétköznapi gondok sem ijesztőek, hiszen annyifelé éltem a világban, hogy az élet szervezése nem akadály.

Bíró István

: an accessible web community