A legtöbb kisgyermek felfigyelt az óvodákba érkező okostáblákra: egyik napról a másikra or­ga­nikusan épült be az addig is­meretlen kifejezés a szókincsük­be, került a figyelmük fókuszába olyannyira, hogy míg korábban teljesen figyelmen kívül hagyták, most rögtön észreveszik, és örömmel újságolják, ha a csoportszobán kívül is felfedeznek egyet.
A csíkszeredai önkormányzat európai uniós forrásokat fel­használva idén több mint 3500 laptopot, okostáblát, kamerát, szkennert és egyéb eszközt osz­tott ki a városi tanintézetek szá­má­ra. A digitális eszközökre vi­tathatatlanul szükség van, és helyük van az általános iskolától a felsőoktatásig  – egyedül az óvodai oktatással kapcsolatosan merültek fel bennem kérdések.

Kétségeim abból is fakadnak, hogy egyre több szakember mondja azt, hogy kétéves korig egyáltalán, hatéves kor alatt pedig lehetőség szerint ne használjon okoseszközt a gyermek. Ezt erősítette meg bennem legutóbb a csíkszeredai kórház szemész főorvosa is, aki elmondta, hogy „a monitort vagy egyéb képernyőt bámulva a szem folyamatosan közeli fókuszt használ, ami megterhelő, főleg, ha a gyermek nagyon közelről nézi ezeket. Emiatt egyre több gyermeknek van szemüvege, és a trend csak gyorsulni látszik. Hatéves kor alatt semennyi képernyőidő nem javasolt, de utána is legfeljebb napi két óra lenne az elfogadható”.
Természetesen nem a tech­nológia ellen beszélek, én is nap mint nap ezekkel az eszközökkel dolgozom, azzal is egyetértek, hogy a képernyőidő helyes meghatározása mellett ugyanolyan fontos oda­figyelni arra, hogy mit nézzen a gyermek és hogyan használja jól a digitális eszközöket. De talán az óvodai éveket mentesíthetnénk ettől, és a fókuszt inkább a szo­ciális készségek fejlesztésére, a kör­nyezet megismerésére, a mese va­rázslatos világára és a játék örö­mére helyezhetnénk. Így talán az okoseszközök mellett a későbbiekben helye maradna a könyvnek, és akkor sem húzódzkodnának, ha egy családi túra miatt fel kell állniuk a számítógép elől.