Valamire mindig várunk. A hétvégére, a szabadidőre, a nyárra, a napsütésre, a strandszezonra, majd a télre, a havazásra, az ünnepekre, a síszezonra. Egy találkozásra, egy búcsúzásra, liftre, a buszra, a taxira, a repülőtéren a check-in-re, a felszállásra, a megérkezésre. A színházi előadásra vagy koncertre, melyre jegyet vettünk, a nyaralás időpontját várjuk, amit lefoglaltunk, a cipőt várjuk, amit interneten rendeltünk. Várjuk a ránk osztott feladatot, a megrendelt ebédet, a munkaidő végét, a fizetésnapot, majd egyből a következő havi fizetésnapot. A születésnapunkat, a karácsonyt, az új, boldogabb évet, a hőn áhított, közös ünnepi ebédet. Várunk arra, hogy valaki megérkezzen, várunk a tökéletes pillanatra, az ideális helyzetre, várjuk, hogy valaki hazaérjen, hogy hírt kapjunk felőle, vagy azt, hogy felé induljunk. Hogy valami elkezdődjön, hogy valami véget érjen. Várakozásnak nevezzük az ünnepre való felkészülés időszakát és a nő méhében növekvő gyermekre is várunk.
Sokan úgy vélik, hogy a várakozás fekete lyuk, kidobott idő, amikor fölöslegesen és üresen telnek a percek, az idő úgy „repül”, mint egy ólomszárnyú betonbagoly, és soha nem lesz vége. De a várakozásnak sokszor nincs is konkrét köze az időhöz, csak mi érezzük hosszabbnak.
Ha valaki arra vár, hogy elkezdhessen, elvégezhessen valamit, azt azonnal szeretné, természetes, hogy hosszabbnak érzi a várakozási időt, míg végre hozzáláthat. Az ismeretlen okból történő, bizonytalan várakozás még rosszabb. Ha nem tudjuk, hogy mennyit kell várnunk, vagy akár azt, hogy mire, még nehezebben viseljük, ugyanis nem tudni, meddig kell még türelmesnek lennünk. Ha megvárakoztatnak, vagy valaki befúrja magát elénk a sorba, nem tiszteli az időnket, igazságtalannak érezhetjük, az érzelmi sokkhatás miatt elveszíthetjük a türelmünket és még hosszabbnak tűnhet a várakozás.
De várni jó. Sokszor még jobb is várni valamire, mint amikor bekövetkezik az, amire vártunk. A várakozás számomra azt jelenti, hogy van remény. Vannak terveim, céljaim, úti céljaim, számomra kedves emberek, számomra fontos, érdekes, építő események, melyek az életem lényegi részei. És ezekre bizony megéri várni.